Angela Merkel ősei

A lengyel sajtó persze rávetette magát a levéltárakra, és a tudósításokból érdekes történet bontakozott ki. Volt egy Anna Kaźmierczak nevű, 29 éves szegény lengyel szolgálólány, aki 1896-ban Poznańban hajadonként szült egy – akkoriban törvénytelennek nevezett – gyereket. Az apa nem vállalta a kisfiút, aki ezért anyja nevét viselte. A mama öt év múlva férjhez ment egy Ludwik Rychlicki nevű munkáshoz. (Egyes hírek szerint gázlámpa-gyújtogató volt. Gyerekkoromban még Pesten is voltak ilyenek, a Duna-partról emlékszem rájuk.) A férfi befogadta a megesett cselédlány gyerekét. Születtek sajátjaik is, közülük két fiú érte meg a felnőttkort.

Ludwig Kaźmierczakot a világháború kitörése után, 1915-ben behívták katonának. Természetesen a német hadseregbe, hiszen Lengyelország a 18. század vége óta nem létezett, nyugati része a Német Birodalomhoz tartozott. Poznańt Posennek hívták. A nyomokat most kutatók először úgy vélték, hogy Angela Merkel nagyapja leszerelése után végleg Berlinben maradt. Ám előkerült egy talán 1919-ben, de nem tudni, hol készült fénykép, amelyen a férfi több szakértő szerint az úgynevezett Haller-hadsereg egyenruháját viseli. Ez az alakulat pedig Franciaországban jött létre, a születőben lévő független Lengyelország képviseletében a háború végén részt vett a németek elleni harcokban, majd hazatért, és 1920-ban segített védeni Varsót a szovjet támadással szemben. Ezek szerint ha az a mundér tényleg Haller tábornok egységéé volt, az egész további életét németként leélt ember németekkel is háborúzott? És hogyan került Hallerékhez? Ha francia fogságba esett, vagy megszökött a német seregből, akkor úgy kerülhetett oda, ha oda kérte magát a francia hatóságoktól. De akkor miért ment a harcok után végül vissza Berlinbe? Már nem érezte magát lengyelnek? Minderre nincs válasz. Bár Ludwig nagypapa 1959-ig élt, valószínűleg senki sem faggatta ki az életéről. Az is rejtély, mikor lett a katolikus családból evangélikus.

Az biztos, hogy Ludwig Kaźmierczak rendőr volt. 1930-ban vette fel a Kasner nevet. 1926-ban született meg a fia, Horst, akiből lutheránus pap lett. Az ő lánya az 1954-ben Hamburgban született Angela. Még csecsemő volt, amikor az NDK-ba költöztek, állítólag a püspök kérésére, mert a volt szovjet megszállási övezetben paphiánnyal küszködtek, a többség átmenekült nyugatra. A mai kancellár tehát az NDK-ban nőtt fel, és nem ismerte a család történetét. Állítólag mostanában kérdezte meg Donald Tusk lengyel miniszterelnököt, hogyan kell ejteni apja eredeti nevét. A válasz: „Kazsmjercsák.”

A Poznańt megszálló riporteráradat pillanatok alatt megtalálta a német kormányfő ottani rokonát is. A 79 éves Zygmunt Rychlicki, aki a híres Cegielski gépgyár könyvelőjeként ment nyugdíjba, Ludwig Kaźmierczak féltestvérének a fia, Kasner tiszteletessel tehát első unokatestvérek voltak.

A háború után levelezett is a két család, csak éppen Zygmunt úrnak fogalma sem volt, hogy rokonának a hetvenes években emlegetett, Angela nevű egyetemista lánya azonos Angela Merkellel, hiszen a politikus lánykori nevét nem szokták emlegetni. És azt is titokban tartották előtte, hogy a nagymamájának a legnagyobbik fia törvénytelen gyerek volt. A lengyelországi ág végig Poznańban élt, kivéve a német megszállás idejét, amikor a férfiakat elhurcolták kényszermunkára. Zygmunt Rychlicki jól emlékszik nagybátyjára, Angela Merkel nagyapjára, aki 1943-ban édesanyja temetésére (életében utoljára) odautazott. És kisgyerekként az maradt meg benne, hogy a bácsi vett neki finom mákos buktát egy „Nur für Deutsche” („csak németeknek”) üzletben. Oda ő és az édesapja nem mehettek be, de édesapjának ugyanolyan színlengyel féltestvére igen, mert ő akkor már németnek számított.

A váratlanul megtalált rokont négy unokája ugratja, hogy most letegezheti a német kancellárt, és kérhet tőle több uniós pénzt Lengyelországnak. Ő meg nevet, és azt mondja: hiába hívnám meg ide, nem jönne fel hozzánk a harmadikra, mert nincs lift.

Mindez azért több, mint színes bulvársztori, mert rámutat a közép-európai sorsok összegubancolódottságára. Hiszen miközben most a német kancellár nagyapjáról szólnak a cikkek, a 2005-ös lengyel elnökválasztás előtt a végül vesztes konzervatív–liberális jelölt, Donald Tusk mostani miniszterelnök nagyapját vádolták azzal, hogy a második világháború végén önkéntesként harcolt a német hadseregben. Az 1957-ben született Tusknak persze akkor sem lehetne ehhez semmi köze, ha igaz lenne, de nem az. A Gdańskban, vagyis a Lengyelországhoz nem tartozó Danzig Szabad Városban élő család automatikusan német birodalmi állampolgár lett 1939-ben, amikor Németország bekebelezte a városállamot. Több százezer más kasubbal együtt – ez egy sokak által külön szláv nyelvnek tartott, a lengyel köznyelvtől erősen eltérő dialektust beszélő tengermelléki népcsoport – az úgynevezett német népi lista III. fokozatába sorolták őket, ami a „részben ellengyelesedet-teket” takarta. Ám a hatvanhat évvel későbbi Kaczyński-párti rágalmazók pechjére a Gestapo már akkor „a birodalom biztonságát veszélyeztető lengyel fanatikusnak” minősítette Józef Tusk vasúti távírászt, aki ezért két koncentrációs tábort is megjárt. Majd 1944-ben, amikor a náciknak már mindenkire szükségük volt, 37 évesen behívták egy tartalékos egységhez – önkéntességről a megtalált német iratok szerint szó sem volt –, és egyebek közt Dániában ásott sáncot. Sőt egy Londonban talált, vitatott hitelességű irat szerint lehet, hogy a háború legvégén már átállt a lengyel emigráns kormány által irányított nyugat-európai lengyel hadsereghez. Hát nem kísértetiesen emlékeztet mindez Angela Merkel nagyapjának huszonöt évvel korábbi kalandjaira? Tusk nagypapa végül a háború után Lengyelországhoz csatolt Gdańskban élte le az életét, 1987-ben halt meg. Szóval a német kancellár egy kicsit lengyel, a lengyel kormányfő felmenői egy kicsit németek voltak. Ez Közép-Európa.