Alaposan leiskolázta a kormánypropagandát a Politikatörténeti Intézet igazgatója

2018. augusztus 18. 19:32 - szerző: 168 Óra

Egyre inkább az útjában van, így ismét lejárató kampányt indított az Orbán-kormány a Politikatörténeti Intézet (PTI) ellen. Ennek oka a szervezet múltján túl az lehet, hogy elkötelezett az olyan értékek iránt, mint „az egyenlőség (és ezen belül a minőségi kultúrához való hozzáférés), az igazságosság, a szegényekkel, elnyomottakkal való tevőleges szolidaritás”.

További konfliktushoz vezet, hogy az intézet irodái az egykori Néprajzi Múzeum épületében vannak, amiből a kormány már hat éve próbálja – eddig sikertelenül – kilakoltatni őket. Az irodákat még 1990-ben kapta meg a Politikatörténeti Intézet az MSZP-től. Most a kormány azzal az indoklással próbálja az intézetet kirakni az épületből, hogy a szocialista pártnak akkor nem lett volna joga átadni neki a szobákat, mivel az MSZP nem az MSZMP KB jogutódja.

Ezt az állítást azonban a Fővárosi Ítélőtábla nem találta elegendőnek ahhoz, hogy az Intézetnek el kelljen hagynia az épületet, ezért a kormány most a Kúriához fordult az ügyben. És amíg a bírósági ügyek folynak, addig a kormánypárti médiában zajlik a lejáratás, amelynek farvizén legutóbb a 888.hu tett közzé „Még mindig zsarolja Magyarországot a kommunista diktatúra utolsó bűzös lehelete, a Politikatörténeti Intézet” címmel cikket a kutatóhelyről.

Elsőként a Mérce szúrta ki, hogy iskolapéldaszerűen tette helyre a, leginkább ebben a cikkben tett állításokat egy Facebook-posztban a PTI főigazgatója, Egry Gábor.

A 888 cikkében többször is a kommunista diktatúra embereinek nevezett kutatókról Egry megjegyzi, hogy az intézetnek egyetlen 45 évnél idősebb munkatársa van, mindenki más fiatalabb. A 888 szerint „semmilyen tudományosan értékelhető tevékenységet nem végző” intézet Egry állítása szerint „az egy főre jutó nyertes pályázatokat tekintve a legsikeresebbek közé tartozik az országban, sőt talán a legsikeresebb intézmény.”

Az intézet három munkatársa nyert Bolyai Ösztöndíjat, három alkalommal nyertek posztdoktori OTKA, illetve NKFI pályázatot, és két alkalommal csoportos kutatási pályázatot, 2017-ben pedig a legrangosabb európai tudományos kutatási pályázaton, „ha tetszik, a tudományos kutatás Európa-bajnokságán voltunk eredményesek.”

A 888 kitért arra is, hogy a PTI ad otthont az MSZMP pártarchívumának, de ez az állítás sem állja meg a helyét. „Az újságcikkekben emlegetett egykori pártiratok közül már egyetlen egy sincs nálunk, legnagyobb részük már évtizedekkel ezelőtt az Országos Levéltárba került, az ekkor még magániratnak minősített részt pedig 2012-ben államosították. Irataink tehát magániratok, amelyek így közös történelmünk egy sajátos szeletébe engednek betekintést, amelynek ismerete nélkül az egész történet érthetetlen maradna. Fontosságukat a szakma és a közönség számára jól jelzi, hogy évente száznál több kutató látogat meg minket a legkülönfélébb intézményekből, az egyetemektől az akadémiai és állami kutatóintézetekig, mint a NEB vagy a Veritas” – írja Egry.

A Politikatörténeti Intézet az Alkotmány utca sarkán
Fotó: 168 Óra archív

Az intézet irodáiról szólva a főigazgató megjegyzi, hogy jogi tanácsadóik szerint „az állam által hangoztatott érvek jogi érvelésként nem állják meg a helyüket, történetileg pedig teljesen abszurdak. Ezt igazolják az eddigi bírósági ítéletek is.

Továbbra is bízunk a bíróságok hozzáértésében és függetlenségében. Aki pedig arra kíváncsi, vajon érdemtelenül és méltatlanul használjuk-e az épületet, nyugodtan látogasson el hozzánk, és meglátja: a köz javára dolgozunk.”

Egry kiemeli továbbá, hogy a 888 cikkében az intézet vezetőjének nevezett Földes György 2017 óta nem az, a PTI munkatársának nevezett Konok Péter pedig 2014 óta nem dolgozik ott. Hozzáteszi, hogy ha a cikk szerzője „felkereste volna honlapunkat, megtalálhatta volna egykori ösztöndíjasaink listáját, rajta olyan általunk 'kifizetett' 'kommunistákkal', mint Mráz Ágoston Sámuel, Cser-Palkovics András, Fricz Tamás.”

A Politikatörténeti Intézet igazgatója posztjában kifejti, hogy az intézet munkatársai által vallott értékek alapján hisznek abban, „hogy felépíthető egy a mainál jobb világ és benne Magyarország. Meggyőződésünk az is, hogy történelmünk csak Közép-Európa és a világ történelmébe ágyazva érthető meg, és ennek el kell vezetnie a történelmi sérelmek méltányos feloldásához is. Egyéni kutatókként pedig csakis a szakma normáinak megfelelően dolgozunk.”