Agyrémnek és nettó kegyetlenségnek nevezte a hajléktalanság büntetését Röhrig Géza
A Mérce szúrta ki, hogy október közepén jelenik meg Röhrig Géza ötven hajléktalan ember portréját megrajzoló verseskötete, az angyalvakond, s épp ekkor lép életbe a közterületen történő életvitelszerű tartózkodás alkotmányos tilalma, közismertebb nevén a hajléktalanság országos kriminalizálása.
A dátumok kapcsán Röhrig a Szombatnak adott interjúban azt mondta:
„Ez a véletlen műve. A hajléktalanság kriminalizálása ettől függetlenül természetesen elfogadhatatlan. És mélyen alkotmányellenes. Épp azért módosítják az Alaptörvényt, hogy az Alkotmánybíróságnak kuss legyen.”
Az október 15-én életbe lépő új rendelkezés értelmében ha 90 napon belül 3-szor is figyelmeztetnek a rendőrök egy hajléktalan embert amiatt, mert közterületen él, szabálysértési eljárást indítanak ellene. A szabálysértés miatt közérdekű munkára ítélhetik a hajléktalanokat, ha az „elkövető” ezt megtagadja, elzárással is büntethető.
Röhrig GézaA szabályozás arra is kitér, hogy elzárás esetén a rendőrségnek vagy az önkormányzatnak tárolnia kell a hajléktalan emberek ingóságait, a a tárolhatatlan ingóságokat azonban megsemmisítik. Ha a hajléktalan a megsemmisítés után jelentkezik a holmijáért, a szabály szerint vissza kell neki fizetni az ingóságai értékét, de előbb még levonják az ideiglenes tárolás és a megsemmisítés költségeit.
„Mostantól egy agyalágyult bíró büntetett előéletűvé teheti őket csak azért, mert rendőri felszólításra sem keltek föl egy padról a Népligetben. Én nem vagyok érzelgős, még csak baloldali sem, ám ezt akárhonnan is nézem, agyrém. Nettó kegyetlenség” – ezt már az Oscar-díjas Saul fia főszereplője, Röhrig Géza költő nyilatkozta a Szombatnak.
A New Yorkban élő költő szerint nem az a probléma, ha az állam biztosítani akarja a városai tisztaságát és nyugalmát, de a mód, amit erre kiválasztott teljesen alkalmatlan. Elmondása szerint a mostani szigorításnak csak akkor lenne bármilyen erkölcsi alapja, ha a kormány azt „olyan pozitív, konkrét vállalások alaptörvénybe iktatásával ellensúlyozná, melyek az eddigieknél érzékelhetően több törődést, férőhelyet, melegedőt és orvosi ellátást biztosítanának a rászorulóknak.”
Röhrig úgy véli, a hajléktalanság csupán a „jéghegy csúcsa”, „következmény”, kialakulásában más társadalmi tényezők játszanak szerepet, amelyek kezelése nélkül a hajléktalanság problémája sem megoldható. A jelenlegi lakásviszonyok között az állami gondozásból kikerülő fiatalok, vagy épp az ország leghátrányosabb helyzetű vidékeiről kitörni vágyók közül sokan meg sem tudják fizetni a lakhatás költségeit, így gyorsan az utcára kerülhetnek – véli.
