Vakcina: verseny vagy háború? – Dönteni kell, kik kaphatják meg előbb a védőoltást

Órákkal azután, hogy vuhani tudósok januárban ismertették a COVID–19 vírusának genomszerkezetét, több cégnél megkezdődött a védőoltások fejlesztése, áprilisban már több mint hatvan vakcinajelölt volt. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelenleg kétszázra becsüli azoknak a kutatóhelyeknek a számát, amelyeknek reményük van arra, hogy hatásos oltóanyagot állítsanak elő. Egyelőre nem tudjuk, hogy az első vakcinák milyen hosszú időre nyújtanak védelmet, azt sem, hogy egyáltalán képesek lesznek-e megakadályozni a fertőzést, vagy csak a tüneteket enyhítik majd.

A kutatók a hagyományos injekciókon kívül mindenesetre kísérleteznek kanalas orvosságban, tablettákban bevehető, sőt orrsprayben alkalmazható védőanyagokkal is.

Számos készítményt tesztelnek már. Ezek között vannak olyanok, amelyek elölt vagy aktív, de gyengített vírust tartalmaznak, így késztetik ellenanyag termelésére a szervezetet. Jó néhány úgynevezett virális vektorokat tartalmaz, ilyenkor a tudósok egy másik, az emberre veszélytelen vírust hekkelnek meg, hogy azzal a szervezetbe bejuttassák a COVID genetikai kódját is, amely szintén immunreakciót vált ki. Ezen az alapon működik több olyan vakcina is, amelyre korábban esélyes befutóként tekintettek. Ilyen az amerikai Johnson & Johnson és a brit–svéd Oxford-AstraZeneca készítményén kívül több orosz és kínai oltóanyag is. A jelek szerint azonban elsőként egy genetikai alapú RNS-sel operáló oltóanyag kaphatja meg az engedélyeket. Ennek története egy szinte ismeretlen apró német cég, a BioNTech laboratóriumaiban kezdődött.

Ugur Sahin és felesége, Özlem Türeci török bevándorlók családjában született, az egyetem elvégzése után mindketten géntechnológiával kezdtek foglalkozni, és egy rákkutató központ munkatársaiként ismerkedtek meg. Első saját cégük, a Ganymed Pharmaceuticals AG is a daganatos megbetegedések genetikai alapú gyógyítását kutatta, ezt 2016-ban eladták, mert nem tudtak ellenállni egy 1,4 milliárd eurós ajánlatnak. Hamarosan létrehozták a mainzi BioNTech vállalatot, amelynek neve az idei őszön már minden fontos világlapban megjelent. Ez a vállalkozás ugyanis maga választotta partneréül a Pfizer gyógyszeripari óriást, amely ebben a projektben készséggel szegődött segédül az apró német cég mellé.

Ugur Sahin

Januárban egy péntek délután olvasta el Ugur Sahin azt az e-mailt, amely rossz hírt közölt: a kínai Vuhanban észlelt új típusú koronavírus nemcsak terjed emberek között, hanem sokkal veszélyesebb is, mint azt az első közlések alapján gondolni lehetett. A vezérigazgató hétfőn közölte az igazgatótanáccsal, hogy sikerekkel kecsegtető rákkutatási projektjeiket is szüneteltetve megkezdik a COVID–19 vakcina kidolgozását, a kipróbálásnak már áprilisban indulnia kell. Néhány igazgatótanácsi tag – akik éppen síelni indultak volna – megalapozatlannak gondolta a sietséget, úgy vélekedtek, hogy az új típusú koronavírus-járvány hasonlóan korlátozott marad, mint korábban a SARS-fertőzés, a veszélyt a média túlgondolja. A vezérigazgató és a cég orvosigazgatója, Özlem Tureci azonban hajthatatlan maradt.

A munka párhuzamosan dolgozó, egymástól elszigetelt teamekben kezdődött, ha valaki megfertőződne, a munkát a másik kutatócsoport folytathassa. A cég munkatársai csak autóval közlekedhettek, a tömegközlekedéstől eltanácsolták őket. Márciusban, amikor a BioNTech ajánlatot tett a Pfizernek, már sikerrel kecsegtető eredményeik voltak. Ugur Sahin neve egyébként nem volt ismeretlen a gigacég vakcinákkal foglalkozó igazgatója előtt, hiszen korábban már megkezdődött az együttműködésük egy influenza elleni védőoltás közös kidolgozására. A 170 éves, százezer alkalmazottat foglalkoztató mamutcég és az 1500 munkatárssal működő kutatóvállalkozás együttműködése praktikusan az ajánlat másnapján elkezdődött, hetekkel azelőtt, hogy hatvan tudós és jogász kidolgozta volna a szerződést. Nem volt vesztegetni való idő, de az sem volt kétséges, hogy ez a licenc a BioNTech szellemi tulajdona marad. Alighanem bőven lesz pénz a rákkutatás folytatására.

A Sahin–Tureci házaspár már most a száz leggazdagabb német család egyike.

Az új mRNS alapú vakcina létrehozása óriási tudományos áttörés, mondta lapunknak a tudós, akit az új oltóanyagról kérdeztünk. Ez az orvostudomány történetének első genetikai oltóanyaga, amelyet a humán gyógyászatban engedélyeztek. Ez nagyon jó hír az egész járványügy jövője számára is, új és új szabadalmak előhírnöke lehet. Az ilyen molekulák fejlesztése gyorsabb folyamat, a gyártásuk is egyszerűbb, mint a hagyományos oltóanyagoké. Igaz, van egy nagy hátrányuk: bomlékonyak.

A gyártáshoz, a tároláshoz és a szállításhoz is folyamatosan mínusz 70 és 80 fok közötti hőmérséklet kell. Ez a fejlett ipari országok számára talán nem nagy akadály, de megnehezíti a vakcina alkalmazását mondjuk Afrikában vagy általában a harmadik világban. Egyelőre azonban nyilvánvaló, hogy az oltóanyag Németországban és az Egyesült Államokban is csak korlátozott mennyiségben áll majd rendelkezésre. Az első oltásokat várhatóan már az idén beadják, de a tömeges alkalmazásra alighanem hónapokat kell még várni.

Ma már biztosnak látszik, hogy az első befutó a BioNTech–Pfizer konzorcium, de a múlt hét végén a kísérleti oltások folytatására az Egyesült Államokban megkapta az engedélyt az amúgy dollármilliárdokkal támogatott Johnson & Johnson is. Az oltóanyag próbájának III. fázisát valószínűleg hamar lezárja az Oxford-AstraZeneca csoport is, amelyet korábban világszerte esélyesnek tartottak az elsőségre. Ez a két cég a kísérleti alanyainak megbetegedése miatt szüneteltette a programját, de sikerült tisztázniuk, hogy az oltóanyagnak nem volt szerepe ebben, és a brit–svéd csoport esetében egy 28 esztendős brazil orvos halálában sem. Még az idén várható tehát több COVID-vakcina engedélyezéséről szóló bejelentés is.

És akkor?

– Akkor megkezdődik a vakcinaháború – vélekedik a világ egyik legismertebb magyar tudósa, Barabási Albert László. A tét, hogy az oltásból mennyit tudnak gyártani. Mennyi pénzt kérnek érte? Ki kaphat azok közül, akik szeretnék megkapni, és ki nem lesz hajlandó beadatni magának? Nem egyszerű kérdések, és a válaszok alighanem sok konfliktus árán érkeznek majd. A WHO vezető kutatója, Soumya Swaminathan asszony máris úgy nyilatkozott, hogy az egészségeseknek és a fiataloknak alighanem várniuk kell 2022-ig. Az oltóanyag még sehol sem volt, de a világsajtóban már megjelent a vakcinanacionalizmus kifejezés.

Egy az ENSZ égisze alatt március és szeptember között 137 ország 11 600 állampolgárának megkérdezésével folytatott reprezentatív kutatás azt mutatta:

minden harmadik ember azt tartaná jogosnak, ha az oltóanyagot a legelsők között az ő hazája számára tennék hozzáférhetővé.

A többiek általában az egyenlő elosztás hívei voltak. Az átlagosnál többen, 40 százaléknyian követeltek elsőséget a saját országuknak Brazíliában, Finnországban és Portugáliában, de a vakcinanacionalizmusban az amerikaiak győztek. Negyvenhat százalékuk természetesnek tartaná, hogy elsőként az Egyesült Államokban oltsanak be mindenkit, és száz megkérdezett közül csak 41 mondta, hogy az egész világon hozzáférhetővé kell tenni az oltást. Pont a németek bizonyultak a legönzetlenebbnek: náluk a válaszadók 69 százaléka szerint minden országnak a lakosság lélekszámával arányosan kell hozzájutnia az oltóanyaghoz.

Itthon Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a múlt héten arról beszélt, hogy az Európai Unió az Oxford-AstraZeneca konzorciummal írt alá szerződést, és ha az ő oltóanyaguk beválik, akkor a kormány tőlük vesz 6,5 millió adagnyi oltóanyagot 13 milliárd forintért. Ehhez egyébként érdemes hozzátenni: az unió szerződött a Pfizer–BioNTech kettőssel is, egyelőre 200 millió dózisra. A kancelláriaminiszter ugyanakkor azt is elmondta, hogy a kormány megbízta az operatív törzset: kísérje figyelemmel az orosz és a kínai fejlesztéseket. Ha azok eredményesek lesznek, tőlük is beszerezhetünk vakcinát.

Ismét elindulnak tehát a fürkészek és a portyázók. Az általunk megkérdezett virológus szerint jó esély van arra, hogy akár az orosz, akár a kínai oltóanyag hatásos és megfelelő lesz, ám a világ tudományos közössége mégis gyanakvással tekint ezeknek az országoknak a kutatásaira. Úgy vélik, hogy Moszkva és Peking is hazardírozik. Limitált mennyiségben – Kínában több százezres nagyságrendben – úgy használják ezeket az oltóanyagokat, hogy azok nem mentek végig a megfelelő kísérleti fázisokon. A saját országaikban persze képesek az esetleges kudarcot eltussolni, de az ilyen próba-szerencse eljárás világszinten erős bizalmatlanságot válthat ki az oltóanyagokkal szemben. Az mindenesetre beszédes adat, hogy

Oroszországban másfél millió aktív fertőzött van, ezzel a negyedik helyen áll a világon, míg Kínában, a világ legnépesebb országában csak 91 ezer beteget tartanak számon.

Kevesebbet, mint Hondurasban vagy Belaruszban. Igaz, lehet szépíteni az adatokat, az viszont kiderülne, ha túl sok tény cáfolná a kínai közegészségügy láthatóan létező eredményeit.

Oltóanyag tehát már az idén lesz. De ahhoz kevés, hogy mindenkinek jusson belőle, aki szeretné beadatni magának. Ki kapjon? Ez világszerte máris sokakat foglalkoztat. Persze, kapjanak elsőként az egészségügyiek, az orvosok, az ápolók. Kapjon a kórházi szakács is. És a raktáros? És az orvosírnok, meg a kerületi egészségügyi hatóság munkatársai? Természetesen előre kell venni az időseket és a betegeket, közülük is elsősorban a szív- és tüdőbetegeket, a művesekezelésre szorulókat, a cukorbetegeket. Sőt esetleg a túlsúlyosakat is, mert az elhízottság komoly kockázati tényező.

Az Amerika Hangja (VOA) elemzésének szerzője az összeadást is elvégezte, amikor számba vette azokat a betegségeket, amelyek indokolhatják az előnyt a vakcina beadásakor. Százmilliós tömegig jutott. Ennyien viszont nem fognak oltáshoz jutni az idén. De hogyan kellene válogatni? Talán akinél két feltétel adott, például egyszerre idős és beteg is? Ráadásul még nem is beszéltünk a közhasznú szolgáltatások nélkülözhetetlen munkatársairól, akikről viszont sehol senkinek nincs listája.

A WHO számításai szerint a legelső körben a lakosság 2 százalékának kell megkapnia a vakcinát. Az egészségügyieknek és néhány szolgáltatás fenntartóinak. A következő lépcsőben jöhetnek az idősek és a betegek – a lakosság 20 százalékánál tartunk. Magyarországon ez 1 932 000 ember.

Nagy-Britanniában már tervezik az oltóközpontok hálózatát, felvázolják a gyorsan kialakítható mobil állomások és a házról házra járó oltócsoportok rendszerét. Gondolkodnak azon is, hogy az orvosokon és ápolókon kívül kiket kellene kiképezni a vakcinák beadására. De mi lesz nálunk? Bonyolítja a helyzetet, ha nélkülözhetetlennek bizonyul a BioNTech oltóanyaga. Akkor bizony olyan oltóközpontokra lesz szükség, ahol mínusz 78 fokot lehet biztosítani. De honnan lesz erre megfelelő szállítókapacitás?

Csak remélhetjük, hogy az influenzaoltás nem a COVID-vakcina főpróbája. Mert egyelőre nem tudjuk, hogy hol landolt a gyermekeknek és a betegeknek is adható négykomponensű oltóanyag készlete, és itthon a körzeti orvosoknak kell eldönteniük, hogy ki és mikor kaphat a háromkomponensű oltásból. Amíg a készlet tart.

A cikk eredetileg a 168 óra hetilap 2020. október 28-i számában jelent meg.