Partizán vécépapír Brjanszkban
A II. világháború keleti frontján a németek és szövetségeseik életét igencsak megkeserítették a partizánok, akiknek egyik legendás búvóhelye volt a brjanszki erdő. A vörös gerillák emlékét monumentális bronz-márvány kompozíció őrzi az erdő szélén – ám most egyesek másképp is ki akarták fejezni a tiszteletüket...
A brjanszkiak nem hittek a szemüknek, midőn üzleteik, drogériáik polcain, az utcai árusok pultjain új vécépapír-tekercsek jelentek meg. A takaros hengereket összefogó-borító papírgyűrűn az ottaniak által jól ismert szoborcsoport ékeskedett. S hogy félreértés ne essék, az új terméknek a neve – Partyizanszkaja – egyértelműsítette, hogy kiagyalói valóban a Nagy Honvédő Háború, a közel harmincmillió szovjet halottat követelő vérfürdő egyik fejezetét kívánták ilyen módon megtisztelni.
A "megtisztelni" kifejezés nem elírás: a terméket produkáló papírgyár illetékeseinek – mint utóbb a moszkvai központi televízió kiküldött tudósítói előtt is elrebegték – eszükbe sem jutott, hogy a vécépapír (legyen bár az átlagnál jobb minőségű) nem igazán alkalmas történelmi tettek előtti főhajtásra. Az eset amúgy nem példa nélkül álló a Balti tengertől a Csendes óceánig terjedő irdatlan térségben: 1970-ben, Lenin születése 100. évfordulóján például a legfurcsább felajánlások születtek a bolsevik forradalom vezérének tiszteletére. Bizonyos papírgyárakat alig lehetett lebeszélni a mostani brjanszki esethez hasonló akciókról, vagy egy illatszergyárat arról, hogy piacra dobja új kölnijét, amelynek az "Iljics illata" elnevezést szánták.
Ám kanyarodjunk vissza Brjanszkba. A helyi veteránok szószólója – 90 év feletti, de magát még jól bíró egykori partizán – legszebb zakójára feltűzte összes háborús kitüntetését, majd ugyancsak a kamerák előtt kifejtette, hogy nem ilyen elismerést várnak az utókortól. De a gyár akcióját helytelenítette a fiatalabb brjanszkiak többsége is (őket piacokon, üzletekben kapták lencsevégre a tévések), így az elfuserált ötlet eredményét, a Partizán egészségügyi papírt viszonylag gyorsan utolérte a végzet. Lekapkodták a polcokról, s már szuvenírnek való sem maradt belőlük. Szerencsére – a tévéfelvételek tanúsága szerint – a település jól el van látva azonos célú termékekkel, így a lakosság nem szenvedi meg a rapid akció következményeit.
(Az mindenesetre a fejlődés bizonyítéka, hogy ebben az országban ma már probléma nélkül hozzáférhetőek az ilyen papírtekercsek. Néhány évtizede még a Pravda, az Izvesztyija és más újságok szolgáltak segédeszközül – szigorúan az elolvasásukat követően, persze – bizonyos másodlagos, ám korántsem másodrendű szükségletek kielégítéséhez. A minőséget legfeljebb az jelezte, hogy például a szállodai folyosó ügyeletes asszonysága a kiszemelt sajtótermékeket akkurátusan, egyenlő nagyságú szeletkékre vágta fel...)
