Jöhetnek az örmények

Kereshetnénk a hibákat a pénteki győzelmünkben (mert azért akadt), de inkább próbáljunk meg egy kicsit örülni! Először is: 1995 óta vártunk arra, hogy egy jegyzett válogatott ellen sikerüljön bezsebelnünk a három pontot. Bár ez a Svédország messze nem azonos erősségű az 1994-ben világbajnoki bronzig jutó háromkoronás csapattal, de egyértelműen a világ labdarúgásának első negyedébe sorolható. A mérkőzésnek számukra nagyon is volt tétje, hiszen ha szokás szerint kibabráltak volna velünk, akkor a pótselejtezős helyezést már biztosan magukénak tudhatták volna, de jó eséllyel pályázhattak volna a legjobb csoportmásodik titulusra is, ami egyenes ági szereplést ér. Ez az álom nem csupán szertefoszlott, hanem most már a továbbjutásuk is veszélyben forog.

Ezzel ellentétben a magyar válogatottat körülvevő langymeleg hangulatban gyakorlatilag senki sem gondolt arra, hogy a selejtezőnek nem csupán a tisztes szereplés a célja, hanem elsősorban a kontinensviadalra való kijutás. Bár ehhez szükségünk lesz finn testvéreink bravúrjára, és a hollandok jóindulatára, Moldova ellen már az Eb-szereplés reményében utazott el a magyar delegáció.

Helyünkön kezeljük magunkat

Itt most elsüthetnénk azt a közhelyet, hogy „a magyar válogatottnak immáron az esélyesség terhével kellett megbirkóznia”, de a pénteki siker méltó megünneplése után nyoma sem volt semmiféle túlzó hurráhangulatnak sem a csapat, sem a szurkolók háza táján. Egyrészt az elmúlt huszonöt év még mindig igen élénken él mindannyiunk emlékezetében, így meg sem fordulhatott a fejünkben, hogy Szabicsék lebecsülték volna az odahaza bárkire veszélyes moldávokat.

A szurkolók az össznépi számolgatás ellenére is beérték volna annyival, hogy a múltbéli sorozatokhoz képest előre lépünk eredményességben. Már tudunk meccseket nyerni az utolsó pillanatokban. Meg tudunk verni nálunk esélyesebb csapatokat. De tudunk győzni akkor is, ha mi vagyunk a favoritok? A bizakodó hangulat közepette ha rózsaszínű álmokat nem is kergetünk, de elkezdhetünk leszámolni néhány balsors szülte sztereotípiával.

Út a középmezőnybe

2004-2005 óta megfigyelhető egy igen lassú, de egyértelmű javulás a nemzeti csapat teljesítményében. Ez az időpont nem véletlenül esett egybe azzal a terminussal, amikor a közvélemény már leszámolt azzal az illúzióval, hogy egy kapitányváltással, rövid távon kijuthatunk valamelyik világversenyre. A szurkoló megtanult örülni minden apró sikernek. Növekedett az érdeklődés a nemzeti tizenegy iránt, így az elmúlt 7-8 évben nem csupán a futballgigászok, hanem Málta és Albánia ellen is telt ház előtt játszhatott a magyar válogatott. Sőt, hosszú idő után újra van szervezett szurkolás hazai mérkőzéseken, külföldi fellépésekre néhány fanatikus helyett százak kelnek útra.

Bár a Várhidi-érában ért minket néhány kellemetlen pofon, de az azt megelőző Gellei-Mattheus korszak már megállította a megállíthatatlannak látszó zuhanást a futballtörpék közé. Koeman igazolta, hogy az európai középcsapatok közül bárkit legyőzhetünk, és nincs már félnivalónk a Málta-kaliberű csapatok ellen. Sőt, barátságos meccsen az akkori Európa Bajnok görögök, majd tétmeccsen a dánok ellen is sikerült győzni. Ki tudja, mi lett volna, ha nincs elképesztő balszerencsénk a svédek ellen…

Kevesen bíztak benne, de Egervári még erre is rátett egy lapáttal. A kötelezők mellé behúzott egy értékes győzelmet Finnországban, és Svédország legyőzésével kiléptette a futballtérkép látható felére csapatát.

Bőven van még hová feljebb lépni. Top csapat egészen biztosan nem lesz egyhamar a magyarokból, de a roppant széles európai középmezőny eleje már kecsegtethet néhány bravúrral. Sőt, akár nemzetközi tornán való részvétellel.

Kisinyov felé, félúton

Bár túlléptünk már azon a korszakon, hogy a honi közvélemény apátiába zuhanjon egy esetleges vereség hallatán, a három ponton túl komoly presztízsértéke is volt a kedd esti összecsapásnak. Ezzel bizonyíthatták volna ugyanis Egervári Sándor fiai a még mindig szép számú fanyalgónak, hogy a feltűnően riadt skandinávok elleni bravúr nem volt véletlen.
Szerencsére a szövetségi kapitánynak kellemes problémával is szembe kellett néznie: visszatérhetett Juhász Roland és Vanczák Vilmos is a védelembe. Ez azzal járt, hogy a pénteki győzelemből nagy szerepet vállaló Vargának és Liptáknak csak a kispadon jutott volna hely. Az a főfájás annyiban oldódott meg, hogy a kisebb sérüléssel bajlódó Lipták otthon maradt, így egészen biztosan nem szült konfliktust Juhász visszatérése.

Kisebb megdöbbenést keltett azonban, amikor a Mester sakkozásának eredményeképpen Laczkó is kimaradt a keretből, és helyére Vanczák kapott bizalmat. Vanczák, mint balhátvéd? Létezik, hogy Egervári sokadik megdöbbentő húzása eredményes legyen? Létezik! Mondom, hogy kezdhetünk leszámolni a baljós árnyakkal.

Sallang nélkül, győztesen!

– Viliiiiii! – üvölti az angyalföldi kiskocsma jócskán megszaporodott fogyasztó közönsége. Vanczák nem sokat teketóriázik, hanem már a hetedik percben a hálóba vágja a kipattanót.
– Megvan, megvan! Behúztuk! – rázza az öklét a pultnál egy pocakos úr. Körülbelül ekkorra kapott levegőt, miután két percet szidta a magyar bekkeket egy életveszélyes moldáv támadás után. Mondom, még csak a hetedik percnél tartottunk.

A magyarok semmi különöset nem mutattak, csupán azt, amit az elmúlt meccseken. Tartották a labdát, és széleken próbálták megbontani az ellenfél védelmét. Varga és Korcsmár újfent magas szinten, megbízhatóan tette a dolgát. Hajnal és Elek is ziccert hibázott, ami ráncok ezreit varázsolta az idő múlásával egyre inkább inkább belelkesedő szurkolók homlokára. Röpködnek a közhelyek a kihagyott helyzetek bosszújáról, illetve különösebb érzelem nélkül veszik tudomásul, hogy a hollandok a helsinki katlanban is simán győztek. Ez jó előjel, mert reményeink szerint Stockholmban is oda fogják tenni magukat a felettébb indiszponáltnak tűnő svédek ellen.

A moldávok a második félidőben is jöttek volna előre becsülettel, de valahogy hiányzott belőlük az átütőerő. Ettől függetlenül mindenki tudta, hogy sürgősen kéne egy gól, mert nem volt túl megnyugtató, hogy hol a partjelző állította meg Dorost, hol Varga és Korcsmár ért vissza az utolsó pillanatban. Vargán egyébként látszott, hogy a jobbszél nem idegen tőle, de a jobbhátvéd poszt néha igen. Nagy szerencse, hogy Doros kizárólag gyorsaságával tűnt ki, így megúsztuk a debreceni középpályás gyengébb pillanatait.

– Rudolf! Ne akarj már mindenáron gólt lőni! – jött a Megálló Presszó üzenete a messzi Kisinyovba. Valóban, mindenki Rudija kétszer is kihagyhatatlan helyzetbe hozhatta volna csapattársait, de mindenáron lőni akart –gyatrán.

Remélhetőleg nem súlyos Pintér és Korcsmár sérülése, ugyanis mindketten idő előtt kellett, hogy elhagyják a játékteret. Ennyi sérült már tényleg sok lenne a jóból. Sanyi Bácsi nagy mágussá avanzsált, de lassan elfogynak a behívható hátvédek.

Általános örömujjongás fogadta, hogy San Marino 45 percet kihúzott kapott gól nélkül a svédek ellen, illetve az örmények megszerezték a vezetést Pozsonyban. A derűt pillanatok alatt elsöpörte egy dühroham, miután Rudolf újra kihagyott egy helyzetet. Maga az akció szép volt, a kapus is jól jött ki, de a szakértő közönség szerint ezt a grundon bármelyik gyerek berúgta volna.

Szabics-Vadócz csere: egyértelműen az eredmény tartására utaló jelek. Ezzel elfogyott az összes cserelehetőségünk.

– Józsikám, ki fogod ezt bírni? –aggodalmaskodnak Varga erőnléte miatt többen is.

Józsikánk bírja a tempót. Felér egy támadással, pontosan centerez középre, Rudolf pedig mesterien perdít a kapuba. 2-0 ide! Megremeg a Ferdinánd-híd, tombol a Kisinyovban szurkoló háromszáz magyar. Ez is megvan! A végén még berohan egy moldáv drukker. Mindenki a rendőröknek szurkol, mivel tíz percel korábban egy hibátlan magyarsággal megfogalmazott„GYŰLÖLÜNK TITEKET!” felirattal kedveskedtek a vendégszurkolóknak.

A svédek persze végül csak behúzták a san marinoi túrát. A papírforma szerint vagy így, vagy úgy, de legyőzik a finneket is. De mi van, ha nem? Akkor Finnország esetleges legyőzése után reménykedhetünk, hogy kisorsolják nekünk...mondjuk a szlovákoknak Pozsonyban négyet gurító Örményországot. Az is lehet, hogy 21 ponttal csak csoportharmadikak leszünk.

Mindenesetre a csoport második helye összejöhet hatalmas mázlival és körbeverések által – mint a Csank-csapatnak 1997-ben. De a 21 pont már nem lehet véletlen. Előbb-utóbb meglesz ennek az eredménye is! Folytatás októberben...