Tényleg annyival több fizetést jelent a statisztikában tekintélyes béremelés?
A gazdasági válság kezdete óta, egészen 2016-ig a nettó bérek átlagos növekedési üteme évente 5,6 százalék volt. Az emelkedés 4–8 százalékos sávban zajlott, amely mutatja, hogy nagyobb hullámzások nélkül növekedtek a fizetések. A 2016-ban kötött kétéves bérmegállapodásnak eredményeként idén év elejétől 15 százalékkal nőtt a minimálbér és 25 százalékkal a garantált bérminimum. Ennek hatására az első kilenc hónapban a bérek 13 százalékkal nőttek az előző év azonos időszakához képest. Ebből a versenyszféra 11 százalékos növekedéssel vette ki a részét, míg a közszféra 16 százalékkal – idézi az adatokat a Policy Agenda elemzése.
Meglepő viszont, hogy az átlagbér emelkedése még a minimálbér emelésének szintjét sem érte el. Ez azt is jelenti, hogy a cégek egy része kivár, hogy kiderüljön, a piaci mozgások, a legkisebb keresetűek bérének „beállása” milyen következményekkel jár. Azaz a keresetek mostani növekedése mögött első körben inkább a bérek kötelező emelése húzódik meg.
Létszám-kategória szerint vizsgálva a cégeket kiderül, hogy a versenyszférában dolgozók 34 százaléka dolgozik az 50 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásnál, a fizetésük pedig 25 százalékkal volt kisebb az elmúlt években az átlagfizetésnél. A középvállalkozásoknál (az 50–250 embert foglalkoztató cégek) dolgozók jövedelme már egyszázalékos bérelőnyt mutat az átlaghoz képest, a nagyvállalatoknál (250-nél több alkalmazott) pedig plusz 19 százalék a különbség. Azaz a legkisebb cégek fizették legrosszabbul az alkalmazottaikat, ráadásul a KSH csak az öt dolgozónál többet foglalkoztató cégeket vizsgálja.
Az idei béremelési hullám azonban az eddig megszokottól eltérően érintette a három csoportot. A kisvállalkozások átlagosan 13 százalékkal emelték a béreket, a középvállalkozások 15 százalékkal, míg a nagyvállalatok már jóval szerényebb mértében, 9 százalékkal. Elsőre tehát úgy tűnik, hogy most jött el a kisvállalkozások és az ott dolgozók ideje, bár ezzel éppen csak csökkent a különbség, ráadásul igencsak prózai okok állnak a folyamatok mögött: legalizálódnak a jövedelmek.
Béremelkedés az öt főnél többet foglalkoztató cégeknél
Forrás: Policy Agenda
Elsőre úgy tűnhet, hogy a különböző cégméretek közötti bérkülönbséget az (is) magyarázza, hogy eltérő szektorokban működnek. Ezt viszont cáfolja a kiskereskedelem. Az ott végzett tevékenységek jól összehasonlíthatók egymással. A bolti eladó ugyanis nagyjából ugyanazt a jellegű feladatot végzi egy hipermarketben, mint egy kisboltban, de ennek ellenére 42 százalékkal többet keresett egy nagy cégnél dolgozó, mint egy kisvállalkozás hasonló alkalmazottja. Miután azonos munkakörökben könnyű a mozgás, ezért nehéz elképzelni, hogy ekkora bérkülönbséget elviselne a piac. Ezért inkább az a valószínű, hogy a kisboltok „borítékba” adott, azaz nem adózott bérkiegészítésekkel „kompenzálták” a dolgozókat.
Az idei béremelésnél ennek a kompenzációnak a „kifehéredését” látja az elemzés. Az 50 fő alatti cégeknél 16 százalék felett nőttek a bérek (10 fő alatti cégeknél még ennél is jobban, 18 százalék feletti mértékben), miközben a 250 fő feletti vállalatoknál 11 százalékos volt a béremelkedés.
Az első adatokból nemcsak az derül ki, hogy a kisvállalkozásoknál dolgozók bérei jobban nőttek a nagyobb cégek alkalmazottaiénál, hanem az is, hogy az alacsonyabb bérszínvonalú megyék valamelyest felzárkóznak az átlaghoz. Miközben Budapesten idén a nettó bérek 11 százalékkal nőttek az előző évhez képest, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (évek óta itt a legalacsonyabbak a bérek) 15,6 százalékkal. Ennek egyértelmű oka, hogy az ország ezen keleti régiójában a minimálbéren való foglalkoztatás sokkal elterjedtebb, mint Budapesten.
Nagy kérdés azonban, hogy ez mekkora valódi béremelést jelentett. Nem arról van-e inkább szó, hogy a korábbi, borítékba adott pénzek váltak legálissá és adózottá? A belkereskedelmi forgalom alakulása inkább az utóbbit támasztja alá. Az utolsó negyedévben például Észak-Alföldön ugyan 5,9 százalékkal többet költöttek az emberek, mint egy évvel korábban, és ezzel az országos átlag felett nőtt a kereskedelmi forgalom, de ez jóval kevesebb annál, ami elvileg a nettó bérek növekedéséből származhatna.
A Policy Agenda véleménye alapján a béremelésnek ugyan van egy munkaerőhiány által mozgatott része, de ennek mértéke elmarad attól, amit a minimálbér emelése rákényszerít a piaci szereplőkre. Azaz ha a cégek elejét akarják venni a munkaerő-hiányos helyzet további növekedésének és a fokozódó elvándorlásnak, akkor a „kompenzációs” béreket tovább kell fehéríteniük. Ez pedig különösen a kisebb cégekre igaz.
