2018/17 Ellenzék nélkül

2018. április 25. 10:18

Működött a kormányzati félelemkeltés – részben ezért ért el jobb eredményt a Fidesz a kistelepüléseken. Másfelől azért, mert az ellenzék nem volt jelen sem a falvakban, sem a kisebb városokban.

A Policy Agenda elemzéséből kiderül, hogy Budapesten 75 százalékos részvétel mellett a Fidesz–KDNP listája csupán 38 százalékot kapott, vagyis a fővárosban valóban kétharmadközeli győzelmet aratott az ellenzék. Csakhogy a közmunkával leginkább érintett településeken 60,7 százalékos részvétellel a kormánypártok 67,1 százaléknyi voksot, azaz ténylegesen kétharmadot szereztek. A Fidesz azért tarolt az úgynevezett közmunkás-településeken, mert a közmunka rendszerével egy nagyon jól zsarolható szavazóbázist hozott létre – vélik Kelet-Magyarországon. A nyugati határszélen ennél mélyebb gyökereket eresztett a jobboldal, mert ott még él az emberekben a kitelepítés és a vasfüggöny emléke. Az ellenzék visszaszorulásának ellenszere többek szerint az lehetne, ha a kis- és középvárosokban erősítenének, hogy pozícióba jutva fejlesztésekkel érjék el a falvakban élőket. De ehhez politikai ajánlat is kellene, ami egyelőre hiányzik. Így aztán marad a reménytelenség, a kilátástalanság, ami a legfőbb oka annak, hogy a legfiatalabb generációk valósággal elmenekülnek a falvakból. Ettől félnek a Heves megyei Istenmezején is, ahol a független polgármester indulatos szavakkal, káromkodva küldte el melegebb éghajlatra az összes politikust. Ő sem a kormánypárti bosszútól tart, hanem a faluja lassú halálától. Összeállítás a 168 Órában.

 

Lapozzon bele!

Piketty: Nem elég a rasszistákat szidni

A baloldaliság egyre inkább azt jelenti, hogy valaki a globalizációt, a kisebbségek védelmét pártolja, míg a jobboldaliak a nemzetállamok megerősítésének pártján állnak, a népek keveredésének ellenzőiként lépnek fel – egyebek mellett erről beszélt a múlt héten Budapesten Thomas Piketty, a közgazdaságtan szupersztárja, akivel Nobel-díjasok is szívesen paroláznak, és munkáit az évtized kiemelkedő teljesítményei közé sorolják. A francia professzor egyik legújabb tanulmányának címe: Baloldali brahmanok vagy jobboldali kalmárok. Ebben azt az álláspontot fogalmazza meg, hogy a hetvenes-nyolcvanas évektől kezdve a jelentős tulajdonnal nem rendelkező értelmiségiek (a brahman a tanítók, tudósok, papok kasztja volt Indiában) szinte kisajátították a baloldalt, és velük szemben sorakozik fel a vagyonos jobboldaliak, valamint támogatóik osztálya. Piketty a CEU-n tartott előadása előtt adott exkluzív interjút a 168 Órának.

 

Körösényi professzor: Eddig a kormány leváltható volt

Az Orbán-rezsim vezérdemokrácia, amelyben a vezető karizmája a kulcs. És bár a választási verseny feltételei valóban a Fidesznek kedveztek, ezek önmagukban nem magyarázzák Orbán Viktor győzelmét. Ehhez a választói vágyakra érzékeny közpolitika és egy Fidesz mögötti társadalmi koalíció megteremtése is kellett – állítja Körösényi András, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének kutatója, a Corvinus egyetem professzora. Interjúnk.

 

Megszűnhet az Ámbédkar

Szimbolikus intézmény a sajókazai Ámbédkar Iskola, amelynek célja, hogy szegénysorú gyerekeket juttasson érettségihez. Csakhogy ez az intézmény most a megszűnés szélére sodródott, és nem csupán az elégtelen állami finanszírozás miatt, hanem azért is, mert a kormány a hátrányos helyzetű gyerekeket ösztöndíjakkal olyan zsákutcás képzésekbe tereli, ahonnan később a munkanélküliségbe vezet az út.

 

Felrobbanhatnak a médiaháború taposóaknái

Eddig még ki nem játszott vallomásokra, vádalkukra és titkosszolgálati eszközökkel végzett lehallgatásokra-megfigyelésekre alapozta az ügyészség a Fenyő-gyilkosság aktájának újranyitását, amelynek eredményeként a napokban felbujtóként meggyanúsították Gyárfás Tamás televíziós producert, sportvezetőt. Az ügy magával rántotta Ihász Sándor volt fővárosi főügyészt is, aki ellen bűnpártolás gyanúja miatt indult eljárás. Rajnai Attila cikke.

 

Kötéltáncos Shakespeare

Csúfot űz mindenkiből, pórnépből és királyból egyaránt. Nem ismer határokat és nincsenek skrupulusai. Zseniális kötéltáncos, a műfaj Shakespeare-je. Ma biztosan tévésztár lenne. Így jellemzi Daniel Kehlmann legújabb regényének, a harmincéves háború (1618–1648) idején játszódó Tyllnek a címadó főszereplőjét. A Budapesti Könyvfesztiválon vendégeskedett világhírű német-osztrák írótól először azt is megkérdeztük, hogy az elmúlt egy év németországi eseményei adnak-e elég témát egy regényhez, és a nagy mozgásgörbét bemutató volt szocdem pártelnök-kancellárjelöltben, Martin Schulzban látja-e egy tragikomédia főhősét.

 

Libsitáska, a forradalmárdivat

A költészetet háziasítja a divattal, verssorokat fest vintage farmerdzsekikre. Nyughatatlan, ahogy korosztálya is az. Meyer Eszter-Virág magukról, az Y-generációról ír cikkeket, blogbejegyzéseket, emellett úgynevezett libsitáskákat készít. Minden táska felirata fricska a hatalomnak: „Soros is my sugardaddy” vagy „Migránst viszek benne”. Állítja, a poén gyorsabban, szélesebb körben hat, mint a politikai lózung. Ráadásul a táskák eladásából bejövő pénz egy részét rossz helyzetbe került civil szervezeteknek utalja.