Római rémek
Egy könyv – dokumentumokból, levelekből, naplókból, emlékiratokból, jegyzőkönyvekből, kivégzési parancsokból és feljegyzésekből. Többségük hamis. Az író maga gyártotta őket azzal a teremtő két kezével. És mint egy fantasztikus patchworkot, összekézimunkázta.
Kik a szereplők? Melyik folt kié? Például az egyik a cézárölőé, akit („capite velato”) úgy szólított a megsebzett áldozat: „Te is, fiam, Brutus?” Aztán itt a főhős, Octavius, a megmerénylett vezér unokaöccse és utóda, aki Augustus néven lesz a Római Birodalom első császára. Felesége, Livia, lánya, Julia, vejei (több is). Antonius, a szövetséges és ellenség, Cleopatra, a szép és okos kígyó királynő. Írók, költők, filozófusok, népség, katonaság. Foltosok. Hamisak. Igaziak. Valódiak vagy pakfonok?
Ki van ez találva. Van, persze, amit eddig is tudtunk. Horatius apja tényleg felszabadított rabszolga volt. Maecenasról Tacitus mondja, hogy ő „királyi sarj”. Az előkelő származást itt etruszk vér is nemesíti. A cifra beszédű, nagyhatalmú Cicerót felaprítják: Antonius parancsára fejét lefűrészelik, nyelvét kivágják, jobbját megcsonkítják.
Micsoda kor! Micsoda méretek! Horatius, Vergilius, Plinius, Tacitus, Catullus, Cicero, Ovidius, Seneca hemzseg egymás mellett. Lehet válogatni a klasszikus forrásokban. Igazi aranykor. (A szerző számára is. Van hova nyúlnia…)
Augustust pedig követik a trónon az új áldozatok. Cudar sorsukat mintha Shakespeare írta volna: Tiberius után Caligulát a tulajdon testőrei ölték le, Claudiust a felesége mérgezte meg, Nero öngyilkos lett. Vagyis: ennek a nagy korszaknak a végén is ott a csömör.
„Szeretőnk megöregszik vagy odább áll, a test erőtlenedik, a barátok meghalnak, a gyermek kiteljesíti és így elárulja a lehetőséget, amit láttunk benne”. Jaj nekünk. Is.
(John Williams: Augustus. Fordította: Gy. Horváth László. Park Kiadó.)
Erdélyi S. Gábor
