A változástól az fél, aki státuszban van

A jelenlegi MSZP végéről beszélt, elég keresett is lett. A médiavisszhangra tekintve érthető, ugyanis más pártnál nem látni hasonló törekvést.

Két hete pedig még eszembe sem jutott ilyesmi.

Mi történt két hete?

A méretes választási vereséget követően egyfajta gyászmunkaként, munkaterápiaként kezdtem országjárásba. Utána akartam járni, hogy milyen esélye van az újjászületésnek, lehet-e érdemi ellenzéke Orbánéknak, vagy becsukhatjuk-e a boltot. Százakkal beszélgettem, ami engem meggyőzött arról, hogy van miért csinálni, de radikálisan másfajta politizálásra van szükség.

Elég népszerű dolog az ellenzéki pártokat kritizálni, ilyen mérvű javaslatot tenni viszont már rizikós lehet: befolyásolhatja a jövőjét a pártban, illetve megkérdőjelezi a párt jövőjét. Milyen az eddigi fogadtatása a pártban?

Meglepetésszerű, sokkhatást kiváltó volt a javaslatom az MSZP választmányi ülésén, de nagy tapsot kaptam. Azóta felkapta az ügyet a szél – nem csak a nyilvánosságban –, most már potenciális elnökjelöltként beszélhetek arról, milyen baloldalra van szükség.

Azt mondta, hogy a baloldali politika esélyeit kutatta. Egy ilyen misszió aligha korlátozódhat arra, hogy miért nem szavaznak önökre a választók, egy folyamatosan teret vesztő pártnak a szervezete építését is vizsgálnia kell. Ha ilyen nagy reformot tart szükségesnek, milyen veszélyeket talált?

Választásokat lehet veszíteni, ez a pártok természetének velejárója. Ám ciklusról ciklusra el kell jutnia valahova. Nálunk minden ellenzéki erőfeszítés közepette eljutottunk oda – ezt pedig tudomásul kell venni –, hogy kiépült az Orbán-rendszer. Mint ahogy volt Horthy- vagy Kádár-rendszer, de emlékezzünk, Ferenc Jóskát is megszokták még egy vérbe fojtott forradalmat követően is. Mivel a rendszer kiépült, hiba lenne azt gondolni, hogy az eddigi politikai tevékenységünket elegendő lenne picit jobban csinálni, különben további sorozatos vereségek elé nézünk. Magunkkal kell kezdeni a változást: nem parlamenti debattőrködésre, akciózásra van szükség, az láthatóan nem váltott ki kormányváltó hangulatot az országban. Az ellenzéki pártok nagy része megrekedt abban, hogy elsősorban egy szűk balliberális értelmiség kegyeit keresse, miközben elfelejtett mozgalmat, közösséget, hálózatot létrehozni.

Ha ezt a diplomatikus megfogalmazást lefordítom: az a tapasztalat, hogy a vidéki baloldaliakat magukra hagyta a pártjuk?

Vissza kell építenünk azt a társadalmi hálózatot, ami az elmúlt évtizedekben kiveszett az MSZP mögül. Nincs olyan település az országban, Fáj községet leszámítva – ott minden helyi választó a Fideszre voksolt –, ahol ne lenne ellenzéki szavazó. Ezek a szavazók ugyanúgy megveretve, csalódottan érzik magukat, apátiával telnek otthon a napjaik. Ha semmin nem változtatunk, ők majd az európai parlamenti választás előtt hiába kapnak sms-t, hogy szavazzanak, ez nagyon kevés lesz. Nincs közösségi érzés, hogy ezek a szavazók tényleg szívesen mozduljanak meg. Ám hogy kicsit nyugtassam is magunkat: minden negyedik magyar az ellenzékre szavazott. Nem kell elbújnia senkinek, ez nem kevés ember. De hogy megmaradnak-e a támogatóink, ahhoz kapcsolatban kell lennünk velük. Esély Köröknek nevezem azt a koncepciót, hogy akár 2-3 fős kis csoportokból építkezve létrehozhatunk egy olyan közösséget, ahol nemcsak híreket és információkat kapnak a pártoktól, hanem mindez meg is fordítható. Ezek a körök büszkén vállalhatnák fel helyi ügyek képviseletét, aktívan tehetnének a változásért, amit nekünk támogatnunk kell.

Láttunk már ilyet, Polgári Körök volt a neve.

Nem szégyen a Fidesz építkezéséből sem tanulni, de jóra kell használni.

Mi garantálja, hogy nem véleménybuborékok jönnek létre, melyeket – jobb esetben – megtűr a helyi vagy az országos rendszer, hanem bővülésre képes aktív közösségek?

Sajnos erre nincs garancia, nem állíthatok ilyet, távol állna a személyiségemtől. Szorgos hangya vagyok, akinek most egy program élére kell állnia. Oly sokféleképpen próbáltuk legyőzni már a Fideszt, de kudarcból kudarcba szaladtunk. Egy dolgot nem próbáltunk meg: a választói társadalmi koalíciót elősegíteni, amit nem 6-8 párt alkudozása határoz meg. Most minden pártot építkezésre biztatok, hogy majd kikristályosodjon, milyen valódi társadalmi ügyek mentén kell összefognunk a következő választásokon. Ezek ideális esetben nem buborékok lesznek, hanem ügyeket felkaroló, élő közösségek.

De nem irreális azt elvárni, hogy miközben sok kistelepülésen még az ellenzéki ajánlóívek utcai aláírásától is tartanak, ott majd önként magukra festik ezek a közösségek a céltáblát? Mi védi meg őket?

Valóban, ahol a polgármester döntésétől közvetlenül függnek a helyiek, ott kemény dió lesz. Ám valahol el kell kezdeni. Volt már a szociáldemokrácia illegalitásban, de volt már kormányon is. Az biztosan nem tartható, hogy közösségépítés nélkül próbálnánk kormányzó erőt létrehozni. Ha nem pusztán arról szól a kistérségi ellenzékiség, hogy minden ellen fel kell szólalni, amit a helyi fideszes polgármester vagy képviselő tesz, akkor van esély valódi karaktert mutatni. Szolidaritási akciók, szakmai ügyek mellett érdemes kiállni, ami megmutathatja, milyen társadalmat szeretnénk építeni a jelenlegi hűbéri rendszer helyett. Ha egy helyi ellenzéki aktivista egy adománygyűjtésre hívja a többieket, ahol beszélgetni is lehet az ország ügyeiről, teljesen más helyzetbe kerül a közössége előtt, mint aki Orbánisztán ellen lázít. Ezek az ügyek jelenthetnek védelmet. Régen is így volt: a szolidaritási mozgalmak és a szakszervezetek nem kormánybuktatásra szerveződtek, hanem a közös esélyek megteremtésére.

Tehát már nem egy rendszer kiépülése közepette, hanem a negyedik kétharmad megszilárdult határain belül próbálnak alternatívát felmutatni. Mindez nem sokban különbözik a rendszerváltás előtti mozgalmaktól vagy az elmúlt évek – egyelőre épülő – európai reformbaloldali mozgalmaitól. Ez működhet egy „nem diktatúrában”, ahol az emberek mégis élveznek valamennyi relatív szabadságot?

Egy vállalkozó vagy egy vidéki önkormányzati alkalmazott a rendszer által rá helyezett nyomást lehet, hogy nem politikai, hanem egzisztenciális függésként érzékeli. A mi mozgalmiságunk eszközeiben mindegy, hogy Orbánnal vagy Orbán egyik helyi oligarchájával küzdünk, mert az emberek személyes tapasztalására, problémáira mutatunk megoldást. Hogy mi tudjuk, hogy ez egy politikai eredetű elnyomás, az más kérdés.

Európai parlamenti képviselőként lát olyan európai reformbalos példákat, amelyeket szívesen adaptálna?

A szociáldemokrata pártcsalád tagjai már jelezték, hogy örömest adnak tanácsokat, köztük Andreas Schieder osztrák képviselő. Különösen jó már kormányra került pártok támogatása, például a spanyol szocialistáké. Az EP-ben az S&D épp most tartotta elnökségi ülését, ahol nagy érdeklődéssel figyelik az átalakulást. Igyekszem minden energiát bevonni a nemzetközi szociáldemokrata környezetből.

Korábban számtalan vidéki riport, újságcikk mutatta meg, hogy milyen függési viszonyok uralják az országot. Egyik nógrádi személyes tapasztalatom volt, hogy egy fiatal felnőtt a kormányzati családtámogatás miatt vásárolni tudott saját házat, azt fel tudta újítani, ráadásul az építőipar és a multinacionális cégek munkaerőéhsége miatt relatíve stabil jövedelemmel is rendelkezik. Valódi előrelépésként élte meg a Fidesz kormányzását, míg közömbösek számára az ellenzék által eddig preferált ügyek. Ebben a közegben mit lehet nyújtani?

Ezt nagyon benézte az ellenzék. Mi tudjuk, hogy a vidékfejlesztési támogatások 80 százaléka uniós forrás volt, vagy hogy a választási osztogatás külföldi hitelek terhére történt, amit még az unokáink is fizetni fognak. Ezt viszont a társadalom többsége nem érzi, amiben van felelősségünk, mert mi a jogállamisággal és korrupciós indexszel többet foglalkoztunk. Ám az is tapasztalható, hogy az emberek beárazták: a hatalom ugyan sokat oszt ki a kiváltságosainak, de egyszerű lakosként is hozzájuthatnak morzsákhoz. Ez nincs jól, ez ellen forr minden porcikám, mert pont a leginkább kisemmizetteknek szór üveggyöngyöket a hatalom. De mindez kevés, ezt be kell mutatni a legkisebb közösségekben is, ahogy azt is, hogy mi lehetne helyette. Bízni pedig abban fognak, aki helyben már bizonyított. Most nem volt Magyarországon kormányváltó hangulat, csak mi hittük azt.

Az elején is jelezte, most is utalt rá, hogy meg akartak felelni egy elit elvárásainak. Nehéz ebbe nem belelátni a média szerepét.

A politikusok jelentős része mindennap azzal üti fel a sajtót, hogy látja-e a hírekben magáról, ahogy színes jelzőkkel jól elküldte melegebb éghajlatra Orbánt. Ezt egyformán elmondhatta Brüsszelből, Budapestről vagy Kiskőrösről, ugyanazokhoz jutott el, ugyanazt a hatást érte el. Nekem is lehetne boldogság, hogy közel kétmillió emberhez érnek el a bejegyzéseim Facebookon, de ezzel el is értünk a jelenlegi határainkig. Ezek a hangok egymást erősítették, az egyre harciasabb hangokból pedig rossz következtetést vontunk le. Azt persze muszáj elmondanom: a háború nagyon felborított mindent, személyes tapasztalatom volt, hogy régi szocialista szavazó családból is támogatták a Fideszt, mert felültek a békepártiságot mantrázó propagandának.

Még mindig zajlik a választási vereség okainak feltárása. Lehet meghatározó információk hiányában egy párt újjáépítésébe fogni?

Egy új szociáldemokrata mozgalom építése nem megy egyik pillanatról a másikra, ennek az első lépését tettem meg, ami még rengeteg tartalommal lesz feltölthető, sok tapasztalást bele lehet építeni. Szerencsére a párt szervezetére, aktivistáira is lehet támaszkodni bázisként. Bármelyik ellenzéki párt politikusa elismeri neked egy kávé mellett, hogy az MSZP mutatta a legnagyobb szervezettséget a kampány alatt.

Az újjászervezésről szóló nyílt levelében is erre a bázisra hivatkozott, illetve levetné a nagypárti működés reflexeit, logikáit. Ez a jelenlegi tagság alkalmas arra a mozgalmi munkára, amit felvázolt?

Sok-sok önkéntes nélkül nem lehet mozgalmat szervezni. Vannak elszánt, értékes tagjaink, de újabb érkezők vagy a többiek felrázása nélkül nem lehet új pártot szervezni – különösen azért, mert idősödik a tagság.

Ez világos, de olyan jellegű mozgalmi működést vázolt fel, amihez alkalmazkodni kell, amit tanulnia kell a meglévő tagságnak. Van ilyen rugalmasság?

Minél távolabb megyünk a vezető politikustól, és közeledünk az aktivistákhoz, annál népszerűbb, amit mondok a megújulásról. A változástól az fél, aki státuszban van. Akik viszont magukra maradtak a végeken aktivistaként, számukra üdítően hathat, amit építeni szeretnék.

A nagypárti logika kritikája az is, hogy nagyobb jelentőséget adna az alulról jövő információknak, javaslatoknak? Ez eddig nem működött?

Valamennyire működött, de ahogy felfelé haladt valami a pártszervezetben, úgy kopott is. Az új rendszer sokkal inkább az egymásmellettiség hangsúlyozására ügyelne, tapasztalatcserével. Ilyen logika mentén tudnám lelkesen beemelni a támogatandó ügyek mellé Gőgös Zoltán egykori képviselőnk ötletét, hogy szociális alapon élelmiszerjegyet kellene biztosítani a rászorulóknak – ez egy igazi szocdem mozgalom lenne. Egy ilyen rendszerben a párt vezető politikusai gyorsan kideríthetnék a helyi közösségek együttműködésével, hogy ezek a felkarolt üzenetek hogyan élnek és működnek helyben.

A párt reformjának irányvonalairól beszéltünk, de milyen víziót kínál a választóknak? Ebben is eltérne a jelenlegi MSZP-től?

A Magyar Szocialista Párt tavalyi, még az előválasztást megelőzően elkészült programja szociáldemokrata szemszögből példaértékű, ám ez sajnos feloldódott a hatpárti választási együttműködésben. Egyszerre kellett érvényesülnie a Jobbik, a Demokratikus Koalíció és a Momentum, valamint Márki-Zay programjának. Ha a programot lefordítjuk, ami a sajátom is, akkor egy szolidáris Magyarországot szeretnék. Egy esélyteremtő országot oktatás, egészségügy és lakhatás terén. Ez valódi biztonságot jelentene millióknak, nem csak biztonságérzetet, szemben a mostani kormányzati propagandával.

Már jelezte, hogy Tóth Bertalan frakcióvezetővel, leköszönő társelnökkel szívesen dolgozna együtt. A 2019-es EP-listán való első helye is arra utalhat, hogy „egy követ fúj” a Tóth–Kunhalmi-vezetéssel. Ennek fényében Ujhelyi István hiteles új arca a változásnak?

Hosszú ideje semmilyen párttisztséget nem viselek, ez is mutatja, hogy senkinek a köréhez nem vagyok besorolható. Ügyek mentén döntöttem eddig is, nem párttisztségek megszerzése motivált. Az európai parlamenti munkámat a választmány értékelte úgy, hogy első helyre kerülhettem. Egyszerűen arról van szó, hogy szívesen dolgozom együtt olyanokkal, akik szintén valami újat szeretnének csinálni. Az azért nehézségekbe ütközne, ha olyanokkal próbálkoznék együtt, akik eddig közelében nem voltak a baloldalnak, vagy nem adták szívüket, eszüket az MSZP-nek.

Mesterházy Attila, illetve a személyes támogatói köre tényező az MSZP tagságában. Ők tavaly komoly érdeksérelmet szenvedtek el, amikor tisztújítási szabálytalanságok miatt a párt belső eljárásokat indított, melyek kizáráshoz is vezettek. Nem tart a pártszakadástól?

Azt remélem, hogy egyre kisebb közösségünk minden csoportja érzi a felelősséget, hogy valami mást kell csinálnunk. Ha elveszítünk valakiket, azt nagyon sajnálnám. Ám azoknak a távozóknak, akik eddig a széthúzásban jártak elöl, sok szerencsét tudok kívánni.

Lesz-e elég pénz az építkezésre? A parlamenti frakció mérete is harmadával kisebb, ezért kevesebb pénzből lehet gazdálkodni. Lehet kezdeni az építkezést leépítéssel?

Kis költségvetés kis struktúrát jelent.
A kis struktúra azonban nem jelenti, hogy a mozgalom ne épülhetne, hisz az sokkal inkább emberi tényezőkön, a lelkesedésen múlik. Számtalan példát látunk erre most is.

Egy kis kitérő a közelmúltban elindult jogállamisági eljárásra. Az ellenzéknek sem érdeke, hogy az uniós források ne érkezzenek meg Magyarországra. Betölthet-e olyan szerepet az ellenzék, hogy mediál az Európai Unió és a magyar kormány között annak érdekében, hogy mihamarabb megérkezzenek ezek a források?

Fontos leszögezni: nem annak szurkolok, hogy Orbán népszerűtlenné válása érdekében pénzt veszítsen hazánk. Annak szurkolok, hogy ez a büntetőintézkedés legalább részben jó útra térítse a kormányt. Az elmúlt 12 évet, benne pedig azt, hogy uniós forrásbőség közepette építette ki hűbéri rendszerét a Fidesz Magyarországon, egyszerűen nem lehet semmivé tenni. A jövőre nézve ez több, mint figyelmeztetés. Mindkét félnek azt javaslom, hogy a büntetőintézkedés alól mentesítő körülmény legyen, ha csatlakozunk az európai uniós ügyészséghez. Csak jelzem, 2009-ben a Fidesz is szorgalmazott egy ilyen ügyészséget, sőt máig hatályos európai programjukban még az Európai Ügyészség hatáskörének bővítése is támogatást élvez. Az ügyészséget, a fegyelmezettséget látom útnak. Kevesebbel nem lehet beérni.