Mit titkolnak Matolcsyék a BudaCash-ügyben?

A BudaCash brókercégnél történtek kapcsán egyelőre a kérdések sorakoznak, közülük is a legfontosabb, hogyan lehetett közel százmilliárdot eltüntetni úgy, hogy az ne tűnjön fel senkinek? Kik a felelősek azért, hogy ez megtörténhetett? Tényleg egyedi esetről van szó, vagy más cégeknél is előfordulhatnak hasonló visszaélések? Miért nem tett semmit a már-már mindenható állam azért, hogy megóvja polgárait az ilyenfajta károktól?

Az ügyet a nyilvánosság elé táró MNB eddigi nyilatkozataiból hiába keressük a válaszokat, inkább a kérdőjelek gyarapodnak. Például az, hogyan derült éppen most fény a gigantikus vagyonvesztésre? A Nemzeti Bank szerint ők fedezték fel a dolgot, a BudaCash vezetői szerint viszont maguk mentek a rendőrségre. Felettébb furcsa az is, honnan vették a százmilliárdos kárösszeget, holott a részletes vizsgálat még csak most kezdődik? Ha tényleg másfél évtizede folyó sikkasztásról van szó, annak visszamenőleges felgöngyölítése, minden adat és ügylet átnézése hetekig tart ahhoz, hogy a kár valós összegét megállapítsák. Az is gyanús, hogy a cég tulajdonos-vezetőit tanúként hallgatják ki egy százmilliárdos ügynél, holott ennek ezrelékének homályos gyanújáért rabláncon vittek el például hatodik kerületi volt politikusokat /többségüket aztán a bíróság ártatlannak találta/.

Az MNB hangzatos kommunikációja a legalapvetőbb kérdések tisztázása helyett a felelősség elhárítására koncentrál. A pénzügyi szféra folyamatos ellenőrzése a PSZÁF feladata, amelyet három éve a kritikák ellenére a Nemzeti Bank alá söpörtek. Ez most finoman szólva is kellemetlen Matolcsyéknak, hiszen az ő felügyeletük alatt lehetett hatalmas összegekkel megkárosítani a befektetőket. A látványos fellépés célja az volt, hogy erről eltereljék a figyelmet, és a sok évvel ezelőtti kormányzatra próbálják valahogy hárítani a felelősséget. Ennek jegyében Rogán Antal egyenesen „szocialista brókerbotrányról” beszélt, a vádat arra alapozva, hogy egyrészt még 2004-ben ritkították a brókercégek kötelező átfogó ellenőrzését, másrészt az utolsó ilyen kontrollt a BudaCashnél még 2010 májusában gyorsan lezavarták, mielőtt a Fidesz-kormány felállt volna.

Rogán állításainak hitelét jól jelzi, hogy az említett ellenőrzésről szóló jelentést már a Fidesz által kinevezett Szász Károly írta alá, és az rendkívül súlyos megállapításokat tartalmazott. Pont olyanokat, amelyekkel folytatólagosan, óriási összegekkel lehet megkárosítani az ügyfeleket: a számlák nyilvántartásának követhetetlensége, a saját és az ügyfelek pénzének keveredése, szabálytalan vagyonkezelés, az ügyfelek jóváhagyásának hiánya, a tényleges értékek nehéz meghatározása, hogy csak néhányat idézzünk a 16 kemény pontból. Ezekért fel lehetett volna függeszteni a működést, ehelyett egymilliós /!/ bírságot róttak ki, és 60 napot adtak a hiányosságok korrigálására. Ezután pedig nem történt semmi, se újabb ellenőrzés, sem felügyeleti szigorítás. Mindez már az Orbán-kormány ideje alatt!

Nevetséges az a felvetés, hogy még a szocik döntöttek a ritkább kötelező ellenőrzésről, a PSZÁF ugyanis bármikor indíthatott volna soron kívüli vizsgálatokat, főleg, ha a fenti problémákról tudott. Arról nem is beszélve, hogy a brókercégek heti rendszerességgel küldenek online adatokat a tevékenységükről a felügyeletnek, és nagyon különös, hogy ott nem tűnt fel semmi. Most ezt azzal magyarázzák, hogy folyamatosan meghamisították az adatokat, ezzel fedezve a visszaéléseket, de ez nem meggyőző: éppen azért vannak szakembereik, hogy az ilyesmit felfedezzék. Az még elképzelhető, hogy kisebb mértékű csalás nem tűnik fel, de a teljes kezelt vagyon csaknem felének eltüntetésének már csak lehetett valami jele!

Arról nem is beszélve, hogy pénzügyi körökben már régóta suttogták, hogy valami nem stimmel a BudaCashnél. A brókercégeknél sok módszer van az ügyfelek kiszipolyozására. Ezek közül a leggyakoribb, de még legális az ügyfél „pörgetése”, azaz rendszeresen átpakoltatják vele a portfóliót, mindannyiszor levéve a maguk jutalékát, lásd a Leonardo di Caprio filmet. Már a szürke zónába tartozik, amikor keverik az ügyfél és a bróker saját pozícióit, így kimutathatatlan, melyikük bukott vagy nyert az egyes ügyleteken.

Egyértelműen BTK kategória viszont a fiktív számlakivonat, amely mögött nincs valós pénz vagy értékpapír. Ahhoz, hogy százmilliárd tűnjön el, az említett módszerek mellett kettős könyvelésre is szükség van, azaz a tényleges adatokat titokban kezelik, kifelé egy hamisított nyilvántartást mutatnak. Mindezek alapján legalább három büntetőjogi kategória nyilvánvalóan megáll: csalás, sikkasztás és okirat-hamisítás. Rejtély, miért lehetnek szabadlábon a cég vezetői.

A terjedő pletykákon túl az is gyanút kelthetett volna, hogy a BudaCash körül százas nagyságrendű, nehezen követhető és egymásba fonódó cégháló áll, amelyet végső soron öt fő tulajdonos birtokol. Közülük a legnagyobbnak a vagyonát tavaly 18 milliárd forintra becsülték, amire azért szintén fel lehetett volna figyelni. Akárcsak arra, hogy miközben a legutóbbi pénzügyi válság során szinte minden befektető bukott, a BudaCash 11,4 százalékos éves átlaghozamot mutatott ki. Szemet szúrhatott volna az is, hogy bankhálót is létrehoztak a brókercég mellett, mert ez tipikus módja annak, hogyan lehet feltűnés nélkül pénzforrásokat bevonni és azokkal elfedni a hiányt, folytatni a piramisjátékot. Nem véletlen, hogy több mint 60 milliárd pont a bankok BudaCashnél kezelt értékpapírjainál hiányzik.

Az intő jeleket szaporíthatta, hogy a januári svájci frankos történetben a hazai veszteségek kétharmada hírek szerint a cégnél jelentkezett, ahol százszoros /!/ tőkeáttéttel spekuláltak a frank árfolyamára. Vélhetően ez volt, amire már az MNB is felfigyelt, mert célvizsgálatot indítottak. Arra azonban nincs magyarázat, hogy a többi gyanús momentum ellenére miért nem léptek jóval korábban. Bennfentes információink szerint kizárt, hogy a BudaCash vezetői egyedül fedezni tudtak volna ilyen horribilis vagyonvesztést, ehhez külső támogatásra is szükség lehetett. A felelősség hárítása helyett tehát igencsak szükség lenne egy alapos belső vizsgálatra az MNB-nél.

Ez már csak azért is nagyon indokolt lenne, mert nem lehetünk biztosak abban, hogy kizárólag egy brókercégnél vannak visszaélések. A befektetői bizalomhoz garantálni kellene, hogy az ügyfeleket nem fenyegeti hasonló veszély, és a felügyelet végre képes ellátni a feladatát. Erre nézvést az MNB egyelőre nem nyugtatott meg bennünket, pedig ezzel kellett volna kezdenie. Ez aligha véletlen: kiválóan illik a kormány céljaiba, hogy a megtakarítások minél nagyobb részét az állampapírok felé terelje. Ez annál sikeresebben megy, minél kevésbé bíznak az emberek a bankokban és más pénzügyi szolgáltatókban.