Ez a meglepetés a padlóra küldhet minket

A Fidesz által beígért törvényhozási dömping jegyében múlt pénteken egyszerre három alapvető fontosságú tervezet került az Országgyűlés elé: az új Munka Törvénykönyvéről, a nyugdíjszabályok változásáról és a jövő évi költségvetésről szóló. Mindhárom általános jellemzője, hogy az eddigiekhez képest az érintettek döntő többsége rosszabbul jár, azaz megszorító és korlátozó jellegűek. További jellemzőjük, hogy több oldalról is éles kritika éri mind a tartalmukat, mind pedig az előkészítésük módját, a megfelelő szakmai és társadalmi egyeztetések hiányát. Jól mutatja a helyzetet, hogy példátlan módon még az egyébként Fidesz-közeli vezetés alatt álló Állami Számvevőszék állásfoglalása szerint is a büdzsé bevételi tételeinek 96 százaléka értékelhetetlen, mert azok nincsenek háttérszámításokkal és jogszabályi hivatkozásokkal megalapozva!

Ez magyarul annyit jelent, hogy a számok lényegében légből kapottak, és semmi garancia nincs arra, hogy tarthatóak. Ezt a független szakértők többsége eddig is mondta, az új elem az, hogy most az a testület is megerősíti, amelyiknek az elnöke nemrégiben még elfogadhatónak tartotta a költségvetést, és leszavazta az MNB elnökének ettől eltérő véleményét. Jó lenne tudni, mi történt közben: gyökeresen megváltozott az elnök úr véleménye ugyanarról a tervezetről, vagy a szakmai apparátus cáfolja meg a főnökét. Ha ez utóbbi van a háttérben, komoly bátorság kellett hozzá, hogy ki merjenek állni a szakmai tisztesség mellett.

Elmondható tehát, hogy a tervezetekben nincs ugyan lényegi változás a már korábban kiszivárgott információkhoz képest, az igazi meglepetések azonban csak később jöhetnek, annak függvényében, mikor és hogyan szembesül a kormány a realitásokkal. Az új Munka Törvénykönyve kapcsán az is kérdéses, mikortól lépne életbe, rögtön az év elejétől vagy fél évvel később. Ez nem lényegtelen, mert a legtöbbek számára hátrányos változások - az egyszerűbb elbocsátás, a megnövekedő munkaidő, a pótlékok drasztikus csökkentése stb. - a jelek szerint mindenképpen maradnak, jobb lenne tehát, ha a dolgozók és a cégek egyaránt időt nyernének a munkabékét szolgáló helyi egyeztetésekre.

A nyugdíjtörvény módosításából egyelőre kimaradnak a legnagyobb megdöbbenést keltő, teljes átalakítást szorgalmazó ötletek, közülük csak az inflációkövetés lép életbe, ami az eddigieknél kisebb emelkedést tesz lehetővé. Igazán rosszul a korhatár alatti nyugdíjasok járnak, mert a jövőben ők csak szociális ellátást kapnak, és 57 év alatt kötelesek dolgozni, ha nem teszik, a járandóságuk adóköteles lesz. Arról nem esik szó, hol és milyen munkát kaphatnak, amikor a fiatalabbaknak sem könnyű elhelyezkedniük. Nyitott kérdés az is, hogyan változik az ellátásuk összege, mert a törvény tervezete szerint nem kötelező emelni azt, sőt csökkenthető. Kicsit fellélegezhetnek viszont a rokkantnyugdíjasok, mert már nincs szó arról, hogy minden másodikat újra munkavégzésre kényszerítenének közülük, ami eleve irreális, megvalósíthatatlan elképzelés volt.

A költségvetés tervezetéből az embereket elsősorban az adózás változása érdekli. Nos, az előzetes hírek az új adónemekről és emelésekről mind bejöttek, azaz jövőre a magánszemélyek és a cégek közterhei egyaránt többnyire nőnek, persze nem egyformán. A már megszokott módszerek, az ÁFA és a jövedéki adó, az eb.járulék, cégautóadó, valamint mindenféle illeték stb. emelése mellett a kormány ezúttal igazán kreatív ötletekkel is előállt, gondoljunk a gyönyörű nevű népegészségügyi adóra vagy a baleseti adóra. Az ebadó egyelőre kimaradt, de ne búslakodjunk, még bejöhet. Makacs kreativitásra vall az is, ahogy igyekeznek a valójában kétkulcsos SZJA-t egykulcsosnak feltüntetni, bár nem sok sikerrel.

A legkritikusabb és egyben legbizonytalanabb pont az adójóváírások kivezetése és ennek a kompenzációja. Nem derül ki a tervezetből, konkrétan hogyan, milyen arányban és milyen körben akarják végrehajtani ez utóbbit, ez a cégek számára lesz elérhető, a dolgozók számára vagy mindkettőnek. Szó sincs már arról, hogy senki nem fog rosszul járni, sőt százmilliárdos nagyságrendű bevételi többlettel számol a jóváírás megszűnésével a költségvetés. Annyi biztos, hogy a 3,7 millióból legalább kétmillió munkavállaló jár rosszul a változással, azaz elvileg nekik járna kompenzáció, továbbá a drasztikus minimálbér emelés miatt nehéz helyzetbe kerülő cégeknek is. Egyelőre nem látni, mikorra lesz konkrét koncepció ennek feltételeiről, és valójában mennyibe fog kerülni, ez mind az érintettek, mind a büdzsé számára jelentős bizonytalansági tényező.

Még ennél is nagyobb kérdőjel egy elrejtett tétel, a helyi adók változásának hatása. A tervezetben az szerepel, amit rovatunkban már hónapokkal ezelőtt megjósoltunk: hivatalosan nem vezetnek be vagyonadót, de az önkormányzatokat kényszerítik arra, hogy azt más néven ugyan, de megtegyék. Ingatlanadó sok helyen már most is van, a mértéke maximum a forgalmi érték felének az egy százaléka lehet, de általában ennél kevesebbet róttak ki. Az új törvénytervezet szerint a maximumot a teljes forgalmi érték 3 százalékára, azaz hatszorosára emelték! Ez annyit jelent, hogy egy átlagosnak tekinthető 15 milliós budapesti ingatlan után évente akár 450 ezer forint adót is fizethet a tulajdonosa, azaz három évtized alatt kétszeres árat fizet a lakásáért. Ha esetleg kölcsönt is vett fel rá, akár a törlesztőrészlettel azonos nagyságú is lehet az új teher.

Ez rengeteg embert küldhet a padlóra, ezt vélhetően az önkormányzatok is tudják, és a maximumot aligha fogják kiróni. Ezzel együtt belekényszerülnek abba, hogy drasztikusan növeljék a helyi adóbevételeket, mert a kormány a tervek szerint középtávon százmilliárdokkal fogja csökkenteni a központi finanszírozást és büntetni akarja a hiánnyal gazdálkodókat. Csak jövőre fog kiderülni, hogy ez a bújtatott adó mennyit fog kihúzni a zsebünkből, amiért a városvezetésünket fogjuk szidni, holott a felelősség a kormányé. Az adóterhelésünk tehát nagyobb lesz annál, mint amire most számítunk, a kérdés csak az, mennyivel járunk még rosszabbul.