Szabadtéri moziverzum

Az első autósmozi 1932-ben, a New Jersey-i Camdenben létesült egy dúsgazdag gyáros, Richard M. Hollingshead jóvoltából, aki addig kísérletezett különféle vetítési és hangtechnikai eljárásokkal a hátsó udvaron, míg rá nem lelt a megoldásra. Gyorsan le is védette, és megnyitotta a gyár melletti szabad területen a világ első autósmoziját. Az ötvenes–hatvanas években már négyezer autósmozi várta Amerika-szerte a nézőket. S ha hiszik, ha nem, az itt kínált élmény legalább annyira népszerű volt a kisgyermekes családok, mint az elsőrandizók körében.

A növekvő népszerűségre aztán szépen „ráépültek” egyéb iparágak is: a filmek előtti show-k, revük, sőt, mise is a „2 in 1” jegyében. A legviccesebb reklámkampányra minden bizonnyal egy pennsylvaniai autósmozi pályázhat: miután egy tornádó vásznastul-mindenestül elvitte az egész berendezést, az újranyitást az Elfújta a széllel ünnepelték.

Reneszánsz

A hetvenes évekre beköszöntött a színes tévé és a VHS korszaka. Az már csak adalék, hogy ezeket a hatalmas üres telkeket ingatlanépítés céljára sokkal jobban ki lehetett használni.

Ma viszont az Újvilág az autósmozik reneszánszát éli „guerilla drive-in”-ek formájában, ami annyit tesz, hogy főleg független alkotásokat vetítenek meghívott és beavatott csoportok számára egy-egy raktárépület csupasz falára.

Magyarországon 1984-ben nyílt az első autósmozi Szentendre belvárosában: az Állami Moziüzemi Vállalat üzemeltette, és ötven autó befogadására volt alkalmas.

– Szentendre nagy sláger volt, utánozhatatlan és sose látott volt a hangulat: szabad tér, mint a kertmoziban, de az volt benne a modern, hogy elmehettek a kocsival, és abból nézhették a filmet a hatalmas kivetítőn. Még a rossz idő sem riasztotta el az embereket, viharban is játszottunk, miközben járt az ablaktörlő minden kocsin veszettül” – mondja Blazsek Vilmos, a Mokép propaganda-raktárosa, aki maga is harmincöt évig mozizott, s volt több mozi üzemvezetője is.
– Pilisszentivánon ’95-ben nyílt meg az autósmozi, a Csali csárdánál, a halastó mellett. Háromszáz autónak volt benne hely, de meg is telt – folytatja a nosztalgiázást Blazsek úr. – Nyáron mindennap játszottunk, volt, hogy márciustól októberig telt házzal mentünk. A technika először csak hangszóró volt, és le kellett húzni az ablakokat, de a nagy meleg miatt többnyire mindenki amúgy is a büféből nézte a filmet. Aztán vettünk URH-t és frekvenciát, attól kezdve az autórádión keresztül ment.
A kertmozik többsége sem sokkal élte túl a rendszerváltást. Már csak hírből ismerjük a helyeket, amelyekről Blazsek úr mesél: a Vörösmarty a szigeten, a Bem, a Csepel, Újpesten a Szabadság mozi, ahol csak a nap utolsó előadását játszották a kertben, mert amúgy teremmozi volt.

Heti egy

– Régen a politika része volt a mozi – a filmhíradó miatt. Ezért nem volt jegyáremelés, nyomottak voltak az árak. A mozi hetente egyszer megvolt mindenkinek, de nemritkán kétszer is. Moziba járni életstílus volt – sóhajt nagyokat Blazsek úr, miközben a Micimackó újabb epizódjának plakátjait pakolgatja. – Azok olyan idők voltak, hogy Pasolini Dekameronja egy évig ment telt házzal mindennap a Tanács körúton, az akkori Filmmúzeumban. Aztán az autós- és kertmozik nálunk is elgyengültek: a plázák megnyílása után sorra bezártak, a kilencvenes évek végére már alig maradt pár.
Erre a sorsra jutott a legtöbb Balaton-parti kertmozi is. Egyedül a csopaki tartja még magát. A családi vállalkozásban működő mozi erős retrohangulatot áraszt: piros műanyag székeket csavaroztak sorokba, a házi barkács és az igényes kisipar keverékeként.
A sorok egy síkot alkotnak, ami a vászonra való ki- és rálátás esélyét némiképp rontja, de a levegő, a békák és a tücskök esti koncertje, a tó halk csobogása igazán romantikus a csillagos ég alatt.

Budapesten ma a margitszigeti Holdudvar az egyetlen közösségi hely, ahol rendszeresek a szabadtéri vetítések, és állandó a telt ház. A szórakozóhely az egykori fővárosi kertmozik hangulatát igyekszik újjáéleszteni a Francia Intézet és a Budapest Funzine támogatásával, immár negyedik éve. A nyári, könnyedebb hangvételű filmeket szerdán, a franciákat kedden láthatni.

– A néhai margitszigeti Vörösmarty kertmozi hívta életre a Holdudvar szabadtéri vetítéseit, és az elmúlt években telt házzal működött – meséli Demők Nóra, a Funzine account menedzsere. – Idén a filmek fókuszában a szerelem áll, és többségük a férfiak bénázásából űz gúnyt.
A Ring autósmozi Mogyoródon menti a menthetetlent. Már április végén kinyit, és augusztus végéig „nyomja”, általában hetente kétszer, pénteken és szombaton. A helyszín is filmbe illő: a földúton katonásdit játszó kisfiúk fogadnak homokzsákokon ülve, ők igazítanak útba.

Péntek este fél tízkor tizenkét autó árválkodik a kétezer befogadására is alkalmas helyen. Hogy miért csinálja valaki mégis?

– Mert szívügy, még ha veszteséges is. Nem akarjuk, hogy a terület kihasználatlanul álljon, mert később rendezvényterületként szeretnénk működtetni. Az egyik baj az, hogy a mozi alapvetően haldoklik. Meg hát sokan nem is tudják, hogy vagyunk, mert reklámra már nem futja. Szívesen adnék régebbi filmeket is, de nem tudok, mivel a filmek forgalmazási joga két év után lejár – mondja Schummer Miklósné, a mozi kereskedelmi igazgatója.

Két réteg

Hasonló érvek és érzelmek fűtik Földes Tamást is, az autóspiac területén üzemelő autósmoziban, a Nagykőrösi úton.

– Ez a szabadtéri érzés multiplexekben és otthon, a képernyő előtt nem reprodukálható. Kétféle réteg jár ide: az egyik már volt sok évvel ezelőtt, és nosztalgiából jön, a másik, a fiatalabb korosztály már a letöltéseken nőtt fel, és egyszerűen kíváncsi erre a sosem tapasztalt fílingre.
A szabadtéri mozik életben maradását nyilván valamiféle támogatási és pályázati rendszer lenne képes megoldani, de milyen álom ez egy olyan országban, ahol az alternatív társulatokat kategóriákba sorolják, és a művész-, illetve európai filmeket is játszó filmszínházak még a jogosan járó állami támogatást sem kapják meg?