Salvador Dalí isteni színjátékai – Katalán festő a pápai főúri kastélyban

2017. április 11. 19:30 - szerző: Hajba Ferenc

Mindig adódik egy pillanat az emberek életében, amikor rájönnek, hogy imádnak engem – írta Salvador Dalí. A pápaiak számára valószínűleg most jött el ez a pillanat. Az Esterházy-kastély három barokk termében a habókos katalán festő izgalmas és fontos grafikáit, tarotkártyáját, szakácskönyvét állították ki a német Thomas Emmerling gyűjteményéből. A kiállítás október 31-ig látható.

A német gyűjtő korábban Pécsett már bemutatta az Üdvözöllek az agyamban című kiállítását. Műveiből Pápán most egy olyan tárlatot nyitottak – a kastélyt üzemeltető önkormányzati Platán Kft. vezetőjének, Boros Katalinnak a szervezésében –, ahol szinte minden érzékszervünkkel Dalí jelenvalóságát fedezzük fel. Van itt minden, ami Dalí: az asztalokon bagett, amit szinte minden élethelyzetben majszolni volt képes a festő. Mellette a titkos receptű avokádókrém. A háttérben halkan Dalí operája szól, s az 1983-ban először kiadott, önmagáról elnevezett parfüm illata terjeng a levegőben.

Feleségének, Gala asszonynak rajzolt tarotkártyából egy jósnő jövendöl a sarki asztalnál, illetlenül elcsípek néhány mondatot, a várakozó hölgyek közül valaki azt akarja megtudni, szabad-e külföldre mennie dolgozni a barátja nélkül, tehát hogy lehet-e hinni még a férfihűségben. A női hűségről ebben az összefüggésben nem esett szó.

A szerző felvételei

Mandula, tequila és velő, fejti meg valaki az avokádókrém titkát, egy álarcosan nézelődő kortalan hölgy pedig Dalí szakácskönyvéből a békával töltött borjúszelet ízét próbálja megtippelni. A cukorkedvelők megkóstolhatják a Chupa Chups nyalókát, amelynek logóját ugyancsak Dalí rajzolta meg.

Thomas Emmerling műgyűjtő – aki úgy véli, az ember saját őrültségéhez való jogáért röpiratot is jegyző Dalí az élet egészét összetartó értékeket kutatta és ábrázolta – kackiás bajuszt tart a szája fölé, elégedetten nézi a vendégsereget a főúri barokk kastélyban. Olyan ez, jegyzi meg, mintha Dalí ebbe a térbe tervezte volna a képeit.

A kiállítás fő termében Dante elbeszélő költeményének, az Isteni színjátéknak az illusztrációi láthatók. Dalí az olasz kormánytól 1957-ben kapott megbízást erre a munkára. Hét grafikának a litográfiai lemezeit már eredeti méretben el is készítette, amikor kitört a közfelháborodás „az olasz lélek ilyetén elárulása ellen”. Merthogy miért egy spanyol festő részesült abban a megtiszteltetésben, hogy a Dante születésének 700. évfordulójára tervezett műveket megálmodhatja? A megbízást végül a kormány visszavonta, Dalí meg kétszeres áron eladta a jogokat egy francia kiadónak. A színezett fametszetek az irodalmi mű egy-egy énekét illusztrálják, s Dalí grafikai művészetének kiemelten fontos alkotásai.

Talán idehaza kevésbé ismertek a másik teremben kiállított Pantagruel-illusztrációk. Rabelais reneszánsz író, pap és orvos, a mohó örömfaló egy népi ponyva folytatásaként vetette papírra szatirikus regényét. Dalí föltételezi, hogy ismerjük az álszenteskedést, a hatalom visszaéléseit, a szellemi korlátoltságot és a tudományos nagyképűséget gúnyoló krónikát, amelyet magyarul természetesen Faludy György fordításában lelhetünk föl. Rabelais-nak a szerénység ugyanúgy „nem kifejezetten” volt a műfaja, mint Dalínak, szerzői elöljáró beszédében például azt írja regényéről: „…e história több lelki táplálékkal bővelkedik, semmint azt bolházkodó szenteskedők képzelik, kik az ilyen pajzánságokhoz annyit sem konyítanak, mint Raclet professzor Justinianus törvénykönyveihez”. Könyvét azoknak is ajánlja, akiket „heves fogfájás marcangolt és már-már vagyonuk javát orvosokra költötték, anélkül hogy kínjaikra enyhülést találtak volna. Rögvest felgyógyultak, mihelyt Gargantua Krónikáját két forró türülközőbe bugyolálták és némi szárított varjúszarral meghintve a fájó ponthoz szorították.”

Dalí tág asszociációs teret nyitó és nagyszerű apró felfedezésekre alkalmat adó illusztrációinak megkedveléséhez valószínűleg nem lesz szükség a szárított varjúszarra, ám aligha árt őket saját fájó pontjainkhoz szorítani.

Az Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger című művéhez készült ­Dalí­-illusztráció ennek a grafikai műfajnak ugyancsak a legjelentősebb darabjai közé tartozik.

Emmerling a Dalí-sorozatokat nem képenként, hanem együtt vásárolta meg. Egyébként pedig Chagall, Matisse, Picasso és Dürer alkotásait is gyűjti. Remélhető, hogy Dalí után más, 20. századi alkotó munkáiból is láthatunk majd tárlatot Magyarországon. Salvador Dalí műveivel pedig július végén a szegediek is találkozhatnak. Nem az október 31-ig nyitva tartó pápai kiállítás költözik oda, Szegeden a sokszorosított grafikai munkák, litográfiák mellett rézkarcokat és kisplasztikákat is láthatnak az ünnepi játékokra érkező és a helyi művészetkedvelők.

Dalí szerint „Mikor én festek, a tenger tombol. Mások csak pancsolnak a fürdőkádban.” Arra nem adott útmutatást, mit csinál a tenger, amikor az ő műveit nézi a közönség itt, a tengertelen Magyarországon.



Idézetek Dalítól


Ha zsenit játszol, azzá leszel.

Az én szememben az érzékiségnek mindig csúfnak, az esztétikának isteninek, a halálnak szépnek kell lennie.

Ne féljenek a tökéletességtől! Sosem érik el.

Az intelligencia ambíció nélkül olyan, mint a madár szárny nélkül.

Az ellenségeim nélkül nem lennék az, aki vagyok.

Be tudom önöknek bizonyítani, hogy képes vagyok elfogadni ötvenezer dollárt ebben a szent pillanatban, minden ellenkezés nélkül.

Dalí körül minden valódi, kivéve engem.