Nem beszélek zöldségeket!
Antihősökről szól a film, egy falusi melákról és egy idős asszonyról, akik délidőben, galambszámlálás közben elegyednek szóba. Nincs bennük semmi dicső, kackiás, hősies vagy bűnös és félreérthető. Az Oscar-filmek indulatzuhataga után tán ezért esik jól most a pihentető szusszanás: a történet, amely hétköznapi, és mégis messzire mutat.
Germain (Gérard Dépardieu) falusi melák: nagy test, kicsiny elme. Balkézről született, nem is szerelemből, anyja kivert kutyaként bánt vele. A fiú az iskolában sem boldogult. A falu befogadta egy pohár bor, egy hátbeveregetés, ugratás erejéig. Elvolt a többiek mellett. („Nem hülyébb, mint ti” – mondta a kocsmárosnő.)
Margueritte, a galamblelkű (Gise`le Casadesus) a könyvekben él. Nagyon idős, magányos és kiszolgáltatott. Csak a lelke hibátlan. A diskurzusból némi ódzkodás után együtt olvasás lesz, és Germain megtanulja, ki volt Camus, és mit mondott a patkányokkal a pestisről. Ez az „intellektuális kihívás” az első lépés azon az úton, amelynek végén a derék, de korlátolt melák felegyenesedik, szembenéz a maga életével, csalódásaival, tennivalóival.
Tipikus francia film, sok finomsággal, szelíd, köznapi történetekből szőve, kiváló színészekkel, egyszerű, de emlékezetes hatásokkal. Akinek sok a mai hacacáré, akinek túl hangos, véresszájú a kortársi világ, aki kiábrándulóban van belőlünk, emberekből, azoknak ajánlom Jean Becker filmjét. És persze nemcsak nekik..
