Isten és a haszon nevében
Az Úr 1490. esztendejében, két évvel Amerika felfedezése előtt, Európa egyik legjelentősebb városában vagyunk időutazáson, a 75 ezer lakosú Firenzében. Nagyon félnek a pestistől, mert tudják, hagyományos módszerekkel (harangzúgás, puskaropogás) nem állítható meg. A gyász színe itt a barna. Majd’ száz hivatásos orvos vigyáz a lakókra, a gazdagokat porrá tört gyönggyel és őrölt gyémánttal kezelik.
Egy jó orvos sem keres többet évi 100-200 forintnál, azaz a „napi öt forinttal” az idelátogató turista bő bukszájú Dariusnak érezheti magát, hisz a külvárosban 10 forintért egész házat lehet bérelni teljes esztendőre!
A pénzváltók a padon (banko) bankárkodnak, mulatságaikat bankettnek nevezik. A Mediciek hatalmasok, a város gazdag és erényes. Giovanni Medicit már 7 évesen kinevezik apátnak, 14 évesen lesz bíboros. (Igaz, ez apjának százezer forintjába kerül, de – mondta – még pápa is lehet a fiúból. Lett is X. Leó néven, mégpedig a magyar Bakócz Tamás ellenében, aki kárpótlásul megkapja a török elleni keresztes hadjárat meghirdetésének jogát. Ebből lesz a Dózsa-féle parasztháború. Így a Medici-számlát mi fizettük.)
Firenzétől nem idegen a luxus: a városban nyolcvan boltban árulnak selymet.
Egy domonkos szerzetes, bizonyos Savonarola lelki terror alatt tartja a várost, azt mondja: szajhával hálni vagy Arisztotelészt olvasni ugyanolyan bűn. (Aki mindkettőt próbálta, nem osztotta ezt a véleményt.) 1484-ben, a mi felvilágosult Könyves Kálmánunk után majdnem négyszáz évvel itt, a reneszánsz fővárosában még javában égettek boszorkányokat VIII. Ince pápa utasítása szerint. Igaz, üdvözülni sem nehéz. A Strozzi-család kápolnájában látható freskó annyira megtetszett az egyházfőnek, hogy a megrendelőnek a majdani tisztítótűzben töltendőkből elengedett pontosan 515 napot.
A városban virult a humanista jótékonyság. Előfordult 1487-ben, hogy egy bűnöző még életben volt, amikor levágták a bitóról. Kórházba vitték hát, meggyógyították, majd újra felakasztották. Rendnek kell lenni Firenzében.
(Charles FitzRoy: Reneszánsz Firenze napi öt forintból. Fordította Jutai Péter. Scolar Kiadó.)
