Ingyenebéd?
Mindig szívesen olvasom Bonifert Mária elemzéseit. Különösen emlékezetes számomra a tavaly augusztus 10-i, Változtatási tilalom című írása, amelyből kiderült, hogy a környezetvédők és különböző civilszervezetek hatékony közbelépésükkel hosszú időre képesek megbénítani sok, egyébként racionális kezdeményezést.
Például a bélapátfalvai cementgyár környékét természetvédelmi területté nyilvánították, mert ott él a szirti pereszlény nevű növény, valamint a nagyfoltú hangyaboglárka nevű lepkeféle. Így nem lehetett újra megnyitni a bányát, nincs mód sok millió tonna mészkő és agyag kitermelésére, sem a térségbeli munkanélküliség enyhítésére.
Ezeken a szemléletesen példákon keresztül egyértelműen látható a bonyolult viszony aközött, ami kívánatos, és ami lehetséges.
A „Gyurcsány és az elvesztett háború”-ban árnyalt képet kapunk arról, hogy mennyire bonyolult folyamatok, szövevényes érdekhálózatok befolyásolják egy-egy „csata” kimenetelét.
Őszintén szólva egy dolgot hiányolok a rengeteg „Gyurcsány a hibás”-ra kiélezett értekezésben. A kormány mellett és mögött állók mintha kevesebb figyelmet kapnának, mint amennyit „szerepkörükből” kifolyólag megérdemelnének. Hogyan végzik munkájukat? Tesznek-e erőfeszítéseket az intézkedések szükségességének „tolmácsolása” ügyében? Miről szól az „ingyenebéd”?
A hamis álomból felébredtek-e már a szocik, hogy az országot is fel tudják ébreszteni, küzdenek-e a megosztottság és a gyűlölet terjedése ellen, találékonyság, bátorság, ügyesség jellemző-e rájuk? Tudnak-e áldozatot hozni mindazért, amiért a kormánytól és a választóktól felhatalmazást kaptak? Az oroszlánra jellemző jegyek közül valami felismerhető-e a személyiségükben, cselekedeteikben?
Szalay Piroska
Győr
