Fezen tizenharmadszor
Nem vagyok babonás, de lehet valami a tizenhármas számmal kapcsolatos félelmekben. Az idén tizenharmadik alkalommal megrendezett FEZEN-hez sem volt túl kegyes az időjárás, a fesztivál három napja alatt bőven kaptunk az égi áldásból.
Ha tavaly holdbélihez hasonló volt a táj, akkor az idén igazi dzsungelharcosnak és szökellő antilopnak érezhettük magunkat a FEZEN-en, ahol a szervezők törekvése ellenére a terep ismét kihívást állított a résztvevők elé. Tűsarkúnkat a vállunkra csapva, két lábbal ugrálhattunk a pocsolyákban, vagy a lefektetett sörpadokon egyensúlyozhattunk balerinaként az „I am singing in the rain” című dalt énekelve – a harmadik nap estéjére víz állt mindenhol. Bár a fesztivál nyitását megelőző heteket grandiózus tereprendezés előzte meg, ahol a területen sugárútszerűen, a nagy köveket murvával cserélték fel, mégsem sikerült élhető körülményeket teremteni a szervezőknek.
A fesztiválszezon záróakkordjaként számon tartott Fehérvári Zenei Napok, azaz a Fezen szervezői sokat dolgoztak azon, hogy a tavalyi kritikákat elkerülve, felhasználóbarát körülményeket hozzanak létre az Sóstói Ipari Park területén – a siker nem rajtuk múlt. A Fezen kicsi fesztiválként kezdte 1997-ben, de kinőtte az akkori területet, Bregyó-közben lévő sportközpontot – meg az ottani lakók türelmét – és áttelepültek a Jüllich Glas üvegipari termékeket előállító helyi cég telepére, akik felajánlották e területet a rendezvény számára. A kilátogató több mint tízezer vendég a szeszélyes időjárással dacolva már két éve telepedhet ki az M7-es autópálya melletti ipari területre.
Bár egyesek hangulata lelohadt a tengernyi pocsolyák láttán, azonban az fellépő együttesek ütős felhozatala kárpótolta a jelenlévőket. Gazdag kínálatot, színvonalas előadókat ígértek a szervezők, akik úgy tűnik a metál-zene rajongóinak igyekeztek a kedvében járni az idén. Fellépett a nagy öregnek számító, 40 éves múltat felmutatható Uriah Heep, az Edguy, a Gamma Ray, és az észak-ír Therapy? is. De a hazai közönség körében még mindig a Tankcsapda a nyerő.
A fesztiválra végre ellátogató Ákos is hatalmas tömeget vonzott, de a legnagyobb koncert mégis a debreceni bandáé volt, bár a nagy nevek is olyan profi bulit adtak, hogy egy szimpla zeneszerető is kiválasztottnak érezhette magát a rockmennyországban.
A fesztivál célja az volt, hogy a régi klasszikus rock közönségét megszólítva helyet adjon a fiatal rock és alternatív zenekaroknak is egy olyan háromnapos bulin ahol látszik, az élőzene és a tehetség még mindig nem ment ki a divatból.
Alighogy elkezdődött az iskola, korai lazításképpen tehát itt volt a FEZEN, hogy az érettségi óta nem látott barátok hajának rasztásodását megcsodálhassák, vagy elmesélhessék ki merre nyaralt a vakáció alatt. Azonban a fesztivál szervezői nem csak egy korosztályt kívánnak megcélozni, így ismét meghívást kapott a középkorú hölgyek nagy kedvence az EDDA, de első fesztiválozóként debütált az amúgy nagy öregnek számító Fenyő Miklós és együttese is, valamint mindenki legnagyobb örömére Deák Bill Blues Band is fellépett az Est.hu színpadán.
A fellépőknek köszönhetően a nézősereg is vegyes összetételű volt: idősödő rokkerek, gimnazisták és tupírlányok is tiszteletüket tették. Nagyszerű volt a 30Y, az új lemezes Vad Fruttik koncertje, nem kevésbé volt lanyha – a hatalmas eső ellenére is – a viszonylag újnak nevezhető Intim Torna Illegál (Kistehén Tánczenekarból kilépett négy tag alapította együttes) koncertje, hiszen a rajongók fáradhatatlanul, az esővel is dacolva tomboltak zenéjükre.
Nagy várakozás előzte meg az újjáalakult Eleven Hold koncertjét, hiszen a régi énekest, Napot (Török-Zselenszky Tamás) egy korábbi Csillag születik tehetségkutató versenyen bemutatkozott énekes, Moller Zsolt váltotta. Bár ez a koncert egyeseknek csalódást okozott, azonban jó a zenekar, így van remény arra, hogy ismét feléled a Fehérvár környéki banda.
A fotósoknak sem kedvezett a terep, hiszen azonkívül, hogy a nagyszínpadnál nem lehetett elférni másképp, csak libasorban, egy idő után az eső miatt egyes helyekre már bemenni sem lehetett. A koncertek csúszás nélkül kezdődtek (kivéve a Tankcsapda koncertjét), voltak azonban olyan fiatal zenészek, akik szigorú főnökük nem engedett el időben munkahelyéről. A nagy mennyiségű csapadék miatt kicsit félve bukdácsoltunk a vízbe lefektetett kábelek között, de végső soron nincsen olyan fesztivál melynek nem lenne valami sajátossága. Úgy tűnik a FEZEN-nek a kavicsok és az eső lett a védjegye.
A városi rockbulinak induló fesztivál mára már szép terebélyesre hízott, de a szervezőknek még mindig nagyon igyekezniük kell, hogy élvezhető, egyedi fesztiválparadicsomot hozzanak létre egy steril ipari park területén. Azonban ahogy Kovács Tóni a főszervező is mondja: „A FEZEN ÖRÖK!!! Mi jövőre biztosan ott leszünk.
Szabados Melinda
Fotó: Fűrész Zsolt
