Cinkos, aki néma
Még decemberben jelent meg írása – Tessék politizálni! címmel – az Élet és Irodalomban. A Krétakört alapító rendező fölszólította művésztársait, hogy kiemelt közszereplőként vállaljanak felelősséget. Ha úgy tetszik, politizáljanak: nyíltan mondjak ki, hogy amit a kormányzó párt művel, az megengedhetetlen. Aki inkább hallgat, az cinkosa a cinikus hatalomnak. KARÁCSONY ÁGNES interjúja.
– Közéleti kiáltványában lesújt a hatalom gőgös és arrogáns dilettánsaira. De bírálja azokat az alkotókat, művészeket is, akik hagyják a magyar kultúra tudatos amortizálását: „Tűrhetetlen a gyáva hallgatás, tűrhetetlen a szakmai opportunizmus.” Kollégái mit szóltak közírásához?
– Nem tudom. Senki nem keresett. Nem válaszoltak az írásra.
– A félelem az, ami hallgatásra kényszerít?
– Nemcsak az. De az rettenetes, ha valaki valódi veszélyben van, mondjuk, elveszítheti az állását, ha szóvá tesz valami disznóságot. Gyáva az, aki csupán azért hivatkozik a családjára, az egzisztenciaféltésre, hogy fölmentse önmagát a véleménymondás alól. Egy politikai váltáskor nyilván ő lesz a leghangosabb, „hős ellenállóként” követel majd pozíciót magának. Akik pedig egyenesen és következetesen fogalmaznak, más országban sincsenek olyan sokan. Viszont a szakmai opportunisták nem az Orbán-kormánnyal jelentek meg először. A „belecsapunk egymás tenyerébe” rendszere eddig is működött.
– Tudja, hogy ezzel éppen Vidnyánszky Attilának ad igazat? Aki úgy láttatja a színházi váltásokat: nem történik más, csak az inga most a másik irányba leng ki.
– Vidnyánszky ingájától leszakad az óra. Ugyanakkor mindig is voltak olyanok a magyar színházi életben, akik – félretéve szakmaiságot – megalkudtak bizonyos ügyek kapcsán. És éppen a korábbi háttéralkuk és mutyizások gátolják, hogy közösen adjunk nyílt választ a jelen nyilvánvaló aljasságaira. Akár Vidnyánszky „dorbézolására”. Amit ő az elmúlt két és fél évben művelt, az őrület.
– Ahogy őrület, hogy Vidnyánszkyt a pályázatbíráló zsűriben a saját emberei és Orbán Viktor kultúrtalpasai szavazták meg igazgatónak. S hogy ezt Vidnyánszky morálisan és szakmailag is elfogadhatónak találta.
– Ez már csak következmény. Vidnyánszky – hasonlóan Fekete Györgyhöz, Kerényi Imréhez és társaikhoz – sértett egomán. Ebből a magántermészetű problémából Orbán Viktor kreál közügyet azzal, hogy korlátlan hatalmat ad neki. Saját színházi birodalmat építhet, alattvalókkal, akiktől hódolatot vár, s akik eddig önmaguktól semmire sem vitték volna, hiszen tehetségtelenek. De most hirtelen valakivé válnak. Színházat kapnak Békéscsabán, Egerben, sorolhatnám. Ezt próbálja úgy feltüntetni Vidnyánszky, mint ha az elnyomottak jutottak volna lehetőséghez – „az inga kilengésével”. Én mindennek a legmélyén kiéletlen hatalmi ösztönöket látok csupán.
(Az interjút teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
