Amikor Godot eljön
Godot ugyebár sosem érkezik meg. Talán ez a szerencsénk, mert mi történne, ha mégis eljönne? Lehet, hogy akkor minden fenekestől felfordulna. Hogy akkor őrülne meg mindenki. Hogy akkor indulna meg a talaj a lábak alatt, akkor siklanának ki végképp a céltalan életek. Ha Godot egyszer eljönne, akkor talán nem maradna kő a kövön, összedőlnének az így-úgy összetákolt várak.
Mint Beckett láthatatlan hősére, úgy várnak Platonovra Csehov szereplői a Radnóti színpadán. A kissé hosszúra rendezett (Alföldi Róbert) első felvonás olyan, mint egy eposzi seregszemle. Felvonulnak, s díszletként egy-egy széket és egy zuhanyozót kapnak a csehovi világ ismert szereplői. A vidéki birtokra érkező fiatal, csinos özvegy tábornokné (Kováts Adél), a mostohafia a feleségével, Szofjával (Adorján Bálint, Petrik Anna), a nősülni vágyó földbirtokos (Bálint András), a nyugalmazott ezredes (Jordán Tamás), az orvos (Schneider Zoltán), a szép- és kevésbé szépreményű fiatalok. A társaság lelkét várják, Platonovot, a tanítót, hogy feldobja a hangulatot. Platonov meg is érkezik, s azt teszi, amit várnak tőle: tréfálkozik, sérteget, flörtöl, üt és simogat, senki sem tudja kivonni magát a hatása alól, és bekövetkezik mindaz, amit Godot eljövetele „ígért”: a katasztrófa minden fronton. Platonov úgy működik, mint a kémiában a katalizátor: felgyorsítja a folyamatokat, miközben ő maga nem sérül, nem változik, persze azért a végén mégis meg kell halnia. László Zsolt azt játssza el ragyogóan, hogy ennek az embernek a puszta léte, szavai, viselkedése és nem utolsósorban ellenállhatatlan férfibája elég ahhoz, hogy a szereplők többsége kiforduljon önmagából, elfelejtse elveit, elveszítse önbecsülését, a talajt a lába alól. A látszólag magabiztos, öntudatos tábornokné szinte percek alatt építi le önmagát, minden pohár borral egyre lejjebb süllyed az önfeladás mocsarába, s ugyanígy adja fel magát, rombolja le minden illúziónkat Szofja, Platonov diákkori szerelme is. Csak Szása, a butácska kis feleség (Andrusko Marcella) tud szépen veszíteni, igaz, ehhez gyufát kell innia.
A Platonov feltehetően Csehov első színműve, mely csak halála után került elő. Húszéves volt, amikor megírta. Már akkor mindent tudott rólunk.
Ferencz Zsuzsa
