A kereszténység nem jelző – A katolicizmus jövője nem Európában van
Itt egy másik dimenzióba kerülhetett a hallgatóság, mert a beszélgetés elemelkedett a napi politikai események elemzésétől.
A beszélgetést Sólyom László volt köztársasági elnök vezette fel. Bevezetésként a téma „kereteiről” szólt. Ezek egyike a nyáron megszavazott alaptörvény-módosítás, amely szerint „Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden állami szervének kötelessége.” A kormánypárti indokolás szerint „keresztény kultúra nélkül nincs Európa és Magyarország”, Európában pedig „olyan folyamatok zajlanak, amelyek eredményeképpen Európa hagyományos kulturális arculata átalakulhat”. A volt köztársasági elnök felidézett egy másik indokolást is, ami a kereszténydemokrata államtitkár,
Rétvári Bence nevéhez fűződik, aki az Új Ember című katolikus hetilapban azt írta: „Egy óriási új veszély, a multikulturális társadalom, a kevert népességű társadalom az, amely ránk rúgta az ajtót 2015-ben, amely itt van Európában, és ha nem vigyázunk, Európa teljes mértékben nem keresztény kultúrájú, hanem multikulturális, kevert népességű, kevert társadalmú kontinens lesz, ami csak – mindnyájan tudjuk – egy átmenet, egy katalizátor-időszak, mert a későbbiekben a muzulmán kultúra és civilizáció lesz az, amelyik uralja majd Európát”.
Sólyom László – szintén a téma kereteként – felidézte Orbán Viktor miniszterelnöki expozéját is, amelyben a kormányfő kereszténydemokráciának minősítette a rendszerét, „amely garantálja az ember méltóságát, szabadságát és biztonságát, megvédi a férfi és a nő egyenjogúságát, a hagyományos családmodellt, féken tartja az antiszemitizmust, megvédi a keresztény kultúránkat, és esélyt ad nemzetünk fennmaradására és gyarapodására”.
– Azonban fel kell tenni azt a kérdést, mi az a keresztény kultúra – mondta ezzel kapcsolatban a volt köztársasági elnök, hozzátéve, hogy az alaptörvény-módosítás indoklásából kitűnik az a felfogás, hogy a demokrácia, a jogállam, „minden, ami jó”, keresztény gyökerű. – Csakhogy – mutatott rá –
az emberi jogok éppen egy elvilágiasodott időszak termékei, amikor Európát a szekularizáció uralta.
Sólyom szerint kérdés az is, hogy el lehet-e választani Magyarország keresztény kultúráját az európaiétól. A kérdés már csak azért is releváns, mert Sólyom szerint „Magyarország együtt lélegzik Európával, még a vasfüggönyön keresztül is érkezett mindenféle hatás”. A másik nagy kérdés: létezhet-e keresztény kultúra hit nélkül? Schanda Balázs alkotmányjogászt, az egyházjog professzorát idézve Sólyom elmondta: az európai antikvitás és a középkor a hit fájából nőtt ki, de mára ezek a fák elhullajtották gyümölcseiket, amelyeknek a „száraz héját” védjük, „a hit messze került attól, amit most védeni akarunk”. A jelenséget Sólyom a migráns nélküli migránsveszélyhez hasonlította.
– Mitől keresztény ez a kultúra? – tette fel a kérdést. Rámutatott, hogy ma csekély a hit, a vallás szerepe a társadalomban. Csökken a hívők száma is. Az egykori államfő felidézte az amerikai Pew Research Center 2017-ben publikált kutatását, amelyet Kelet-Közép-Európában készítettek. E szerint a régióban visszaszorulóban van a katolicizmus. S bár nehéz mérni, hogy egy társadalomban mennyire van jelen a vallás, de a felmérésből az kirajzolódott, hogy a magyarok 56 százaléka vallja magát katolikusnak, míg mindössze 12 százalékuk jár vasárnaponként misére. Sólyom László szerint ezek az adatok felvetik:
ha van egy társadalom, amelyben kevés hívő keresztény van, mondhatjuk-e azt, hogy keresztény kultúrájú?
A volt köztársasági elnök az állam és egyház különválásának egy az alkotmányjogot érintő, szimbolikus, a kilencvenes években kibontakozó vitájára is emlékeztette a hallgatóságot. Ekkor sokan feszegették Európa-szerte, hogy lehet-e feszület az állami iskolák osztálytermeiben. A német alkotmánybíróság úgy döntött, egy állami általános iskola osztálytermében a feszület nem a nyugati kultúra szimbóluma, hanem a vallásé – hiszen az egész kereszténység misztériumának szimbóluma –, ami sértheti a vallási semlegesség elvét. Sólyom ezzel kapcsolatban leszögezte: a szekuláris status quo más, mint a kereszténység. Az sem egyértelmű szerinte – amire az alaptörvény-módosítás szintén kitér –, hogy Európa és a kereszténység elválaszthatatlan volna. Felidézte, mekkora erőt adott a katolikusoknak II. János Pál pápa, aki a „szekuláris világ színpadára lépve” sok mindenkiben újra ébresztette a hitet, miközben regnálása alatt nyilvánvalóvá vált a hívők fogyatkozása. II János Pált XVI. Benedek követte. Erre az időszakra tehetők az egyház pedofil és pénzügyi botrányai. Mindeközben – mondta Sólyom – hihetetlen sebességgel terjedtek a pünkösdista mozgalmak: ördögöt űznek, gyógyítanak, és gyarapszanak ezek a közösségek, a szubszaharai térségben például majdnem mindenki megkeresztelkedett.
– A kereszténység jövője nem Európában van – mutatott rá Sólyom László, hozzátéve: ezt felismerve II. János Pál pápa is ellátogatott a dél-amerikai kontinensre. A Benedek-korszak végét követően pedig a „világ végéről”, azaz Argentínából érkezett az új katolikus egyházfő. – Ferenc pápa magával hozta a dél-amerikai fejlődési vonalat, erős szociális irányultsággal. Ferenc hihetetlen karizmával rendelkező óriási kommunikátor, aki behozta kommunikációjába a „nép egyházát”, vagyis közvetlenül a néphez szól. Ferencnek nincs érdemi kapcsolata a saját vatikáni kormányával sem – mutatott rá Sólyom, utalva arra, hogy az új pápa antiklerikálisan szól a néphez. És ami az egyik legfontosabb jellemzője: terjeszti az irgalmasságot, amit ellenfelei inkább árulásnak tartanak. Ferenc a 10-20 millió lakosú megapoliszok külvárosi poklaiban élőkhöz szól, mert ott van a kereszténység jövője.
– Működésének központjába a szegényeket helyezte földrajzi és szellemi értelemben is – mutatott rá Sólyom László, utalva arra, hogy a szegényekért kiállás az egyház alapvető parancsa. Nem véletlen, hogy felszentelését követően az olaszországi Lampedusa szigetére látogatott, majd a 2015-ös menekültválságot követően a görögországi Leszbosz szigetén imádkozott, amivel azt üzente: a migránsoké nem arctalan, fenyegető tömeg, hanem emberi máltósággal rendelkező személyekről van szó. – Ahogy a hajléktalanok is azok – fűzte hozzá mindezt tovább gondolva a volt államfő, utalva arra, hogy mindezen gesztusokat óriási szakadék választja el a hivatalos magyar, politikai keresztény állásponttól. Sólyom László ezt azzal húzta alá, hogy ugyanazzal a módosítással, amellyel a kereszténység védelme bekerült az alaptörvénybe, beíródott a hajléktalanság tiltása és büntetése is.
Török Csaba teológus előadásában az alaptörvény-módosításnak a kereszténység védelmére vonatkozó bekezdésének ellentmondásait taglalta. Meglátása szerint a magyar klérus működése mögött felsejlik a félelem is, ami iszonyatos motivációs erő tud lenni.
– Egy gondokkal küszködő egyház bárkinek a nyakába borul, aki hátteret, biztonságot, esetleg még vagyont is biztosít neki
– mondta. Rámutatott, hogy a magyar katolikus egyház kánonjog szerinti neve „Magyarországi Katolikus Egyház”, hiszen nemzetiségi determinációk alapján egyházat szervezni az egyházi jog szerint nem lehet, mert ez a katolicizmust sebzi meg. A katolicizmus szó sokkal többet jelent, mint felekezeti megjelölést. A szó a görög kata és holosz szavakból képzett, a holosz a teljességet jelöli (jelentése „egész szerinti”), ami azt jelzi, nem kötődik nemzethez, nemzeti kultúrához, formákhoz, korszakokhoz, hanem mélysége van, továbbá nem jelző, hanem feladatkijelölés. Török Csaba szerint éppen e mélysége miatt van izgalmas esélye a katolikus egyháznak a világban: most nem kell az európai misszióknak elhagyniuk a kontinenst, mert a világ jön Európába. Elmondta továbbá, hogy az utóbbi 200 évben az egyház sokszor „megégette magát” a politikával, s úgy véli: ez a tapasztalat Magyarországon mintha hiányozna. Az egykulcsos adó bevezetése, a halálbüntetés bevezetésének lebegtetése, mind-mind olyan ügyek a magyar közéletben, amelyek a katolikus egyház hivatalos tanításaitól távol állnak. – Nagyon örülnék, ha lenne hatása a katolikus egyháznak a magyar politikára, de jelenleg nincs – fűzte hozzá.
Botos Máté történész is empatikusan beszélt az egyház helyzetéről: az egyház a világban mindenütt elveszítette azokat a talapzatait, amelyek meghatározták a működését. Sőt, az elmúlt nyolcvan évben a tulajdona és a vagyona is drasztikusan átalakult. Miközben nagy a társadalom elvárása, nagy az intézményi teher, amelyhez
a működésre a pénzt általában az állam adja, mindebből az is következik, hogy „aki a pénzt adja, az fújja a nótát”.
Az anyagi függés miatt elhallgattatni is lehet, és a véleményét is kikényszeríteni.
– Ki lehet vajon ebből az állami szorításból szabadulni? – kérdezte Botos Máté, majd így válaszolt: – Igen, hiszen az egyház örök küldetésénél fogva arra van tervezve, hogy túlélje a világi konstrukciókat. Német-Római Császárság sincs, az egyház mégis létezik, hiszen a világi politikai változásokat és viharokat mindig túlélte – illusztrálta mindezt. Szerinte a katolikus egyház nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a hívek döntő többsége Európán kívüli.
– Az európai tradícióktól eltávolodó katolikus egyház tudna egy nemzetközileg domináns szerepet betölteni a 21. században – összegezte, utalva arra is: ez a felfogás nagyon távol esik a magyar alaptörvény szövegétől.
