Tisztújítás az RMDSZ-ben
Kelemen Hunor kulturális minisztert választotta elnökévé az RMDSZ. A voksolás kimenetelét borítékolni lehetett, mivel a 18 éven át szolgáló eddigi elnök, Markó Béla (amúgy a bukaresti kormány miniszterelnök-helyettese) Kelement jelölte és készítette fel utódjának. Noha úgy tudni, a Fidesz nagyon népszerű Erdélyben, az Orbánék által erősen támogatott jelölt, Kelemen riválisa, Olosz Gergely képviselő a szavazatoknak még a 10 százalékát sem tudta megszerezni, miközben a győztes csaknem 70 százalékot kapott. ACZÉL ENDRE írása.
Romániában a politikai ellenfelek ritkán tisztelik meg egymás kongresszusait, lévén a politikai élet arrafelé nem kevésbé polarizált. Ehhez képest az RMDSZ nagyváradi kongresszusán mindenki megjelent, aki – pestiesen szólva – él és mozog. Az RMDSZ koalíciós partnere, a Demokrata Liberális Párt képviseletében megjelent és üdvözölte az egybegyűlteket Emil Boc miniszterelnök. De ott voltak az RMDSZ felé szirénhangokat hallató ellenzéki szocdemek és a nemzeti liberálisok elnökei (Victor Ponta, illetve Crin Antonescu), s még kisebb pártok vezetői is.
Nem túlzás: e politikusok egymást múlták felül az egyébként klasszikus „kis pártnak” számító RMDSZ dicséretében. Kiegyensúlyozott, bölcs, biztosítja a politikai stabilitást – mondotta például Boc, amihez annyi reflexió mindenképp szükségeltetik, hogy persze. Ha az RMDSZ nincs, akkor a demokraták nem képesek kormányozni. Ha megmarad a koalícióban, akkor igen. Crin Antonescu, ez a tehetséges, fiatal politikus – a szocdemek szövetségese – ravasz módon egyfajta romániai hazafiságra biztatta az RMDSZ-t, mondván, hogy nem átcsábítani akarja a magyar pártot az ellenzék oldalára, hanem csak arról felvilágosítani a „korrekt” magyarokat, hogy magának az országnak tenne jót, ha átállnának.
A szocdem főnök, a másik de facto csábító azzal nyerte el a kongresszusi közönség tetszését, hogy elmesélte, neki mint autóversenyzőnek (tényleg az!) magyar navigátora van, s egy minapi kudarc után rájött: úgy kell beszélni, hogy azt a magyarok is értsék. Úgy is beszélt: világosan értésre adta, hogy ha netán új koalíció alakulna a szocdemek, a nemzeti liberálisok és az RMDSZ részvételével, akkor ő előre biztosítékot ad arra: a szerzett jogok szentek. Ezt mindenki értette. Az RMDSZ történetének legnagyobb teljesítménye, a tanügyi törvény, amely az anyanyelvi oktatást – erős egyszerűsítéssel – visszahelyezte jogaiba, szent és sérthetetlen, eszükbe sem lesz hozzányúlni.
A kongresszus egyik résztvevője – forrásom, informátorom – „szívfájdítónak” mondta, hogy a küldöttektől a két ellenzéki pártelnök jóval nagyobb tapsot kapott, mint a miniszterelnök, holott ő azt fejtegette, hogy a kormányában ülő RMDSZ-miniszterek és az RMDSZ-frakció segedelmével sikerült „megmenteni és stabilizálni Románia gazdaságát, amely a nehezén már túl van”. A tapsok hőfoka jelezte: a magyar politikusokban legalábbis a szándék ott lappang, hogy adott esetben új szövetségeseket keressenek. A kérdés csak az, mikor, tudniillik jövő év júniusában és novemberében lesznek Romániában új helyhatósági és parlamenti választások.
Erre, mármint a mikorra nézve nyújtott némi fogódzót Lakatos Péter nagyváradi (bihari) parlamenti képviselő felszólalása, miszerint – igaz, lehetőség formájában – az RMDSZ új vezetésének újra kell gombolnia a kormányzati mellényt, s ha ez „fél éven belül nem hoz észrevehető javulást az ország állapotában”, akkor napirendre tűzhető annak a bizonyos új szövetségesnek a keresése. (Amely természetesen nem lehet más, mint a Ponta–Antonescu-tandem.)
Az ország állapota ebben a kontextusban egyenlő volt a gazdaság állapotával. Én történetesen érdekesnek találtam, hogy az RMDSZ, amely eddig nem sok energiát vesztegetett arra, hogy gazdasági ügyekkel is foglalkozzék, ezúttal (kormánypártként, koalíciós kormányzó erőként) kiadott a „gazdaságpolitikai paradigmaváltásról” egy állásfoglalást, amely már a választások előtt egy évvel szükségesnek látja az adó- és járulékterhek „többlépcsős” (értsd: nem azonnali, s nem is egyszeri) csökkentését és számos más intézkedést. Az állásfoglalás puszta ténye is azt mutatja, hogy Boc kormányfő bizonykodásával ellentétben az RMDSZ nem úgy gondolja, hogy Románia „már” leküzdötte a válságot, és stabilizálódott. Vagy ha igen, akkor még nem állt növekedési pályára, holott enélkül komoly ember nem mondhatja, hogy a működő „paradigma” jó.
Kiemelnék még egy érdekes mondatot a Lakatos-beszédből, mert az a szövetségeskeresésnek nem pártpolitikai, hanem egy egészen más, erősen önkritikus dimenzióját rajzolta fel. Íme: „Csak az utóbbi időben kezdtünk kommunikálni a médiában is otthonosan mozgó, a történelmet, tömeglélektant ismerő román egyetemi tanárokkal, írókkal, rajtuk keresztül próbálva megértetni a többséggel követeléseink jogosságát, megalapozottságát. A haladó román értelmiség nélkül nem lehetünk sikeresek.”
Lehet, nem ez a legjobb illusztrációja annak, amit az egyik romániai magyar hírportál a kongresszus „himnikus hangulatának” nevezett, viszont Nagyváradon elhangzott egy kissé ködös, de azért jól dekódolható felszólalás arról, kivel és miképp lehet sikeres az RMDSZ. Pelczné dr. Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke gyakorlatilag felszólította az RMDSZ-t, rögzítse, kik a szövetségesei, értelmezze újra a Fideszhez fűződő viszonyát, döntsön a változás mellett, s ha ez megtörténik, számíthat a Fidesz segítségére. Értsd: ha nem, akkor nem.
„Hümmögések és hurrogások” kísérték Pelczné mondatait, a taps, amit kapott, olvasom, „gyér” volt. Valójában a Fidesz-küldött fölháborodást keltett. Borbély László környezetvédelmi miniszter azt mondta: „A Fidesz kétharmados többsége sem jogosítja fel a magyar kormányt arra, hogy tanácsokat osztogasson Erdélyben.” Kelemen Hunor, az új pártelnök tapintatosan annyit mondott: „Túltettük magunkat Pelczné kijelentésein.”
Az elefánt megint forgott egyet a porcelánboltban, és a vállalkozás a szokott eredménnyel végződött. Hovatovább azt látni, hogy az a határon túli szervezet vagy politikai személyiség, amelyre vagy akire a Fidesz a tétjeit teszi, a halál csókját viseli a homlokán, miközben az Orbán karmesteri pálcáját elutasítók (a szlovákiai Bugár, a vajdasági Pásztor, az erdélyi Markó) sikeresek.
Kelemen Hunor, az RMDSZ új elnöke 44 éves. Két diplomája van: állatorvosi és filozófiai. Emellett – miként elődje, Markó Béla költő – kötetekkel és szerkesztői múlttal, ráadásul díjakkal a háta mögött. Már harmincéves fejjel kulturális államtitkár volt, 2009 decembere óta a második Boc-kormány kulturális minisztere. Megválasztásával csak erősödött az a „bölcsészhagyomány”, amely az RMDSZ elnöki tisztében gyökeret vert. A néhai Domokos Géza, aztán Markó Béla, Kelemen Hunor, valamennyien írók, szerkesztők; de a romániai magyar párt, ellentétben a korai magyar MDF-fel, nem „írópárt”.
