Szakácsötlet: a sztárséf házhoz megy

A főzést imádta, csak a „körítést” nem: az ordibálást, a sürgetést, a folytonos versenyfutást az idővel. Egy szép napon aztán szakított az előkelő étteremmel, és úgy gondolta, főzőtudományát más keretek közt kamatoztatja. Épp jókor, mert a válság miatt az emberek egyre kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy étterembe járjanak.

A britek viszont imádnak partikat és vacsorákat adni. Sokan eddig egyszerűen megrendelték egy cégtől az ételeket, így oldották meg az ilyen társasági eseményeket. A kényszerű spórolás sokakat arra késztetett, hogy maguk vegyék kézbe a fakanalat. Igen ám, csakhogy a britek, akik imádnak szakácskönyveket venni és a tévében főzőcske-műsorokat nézni, főzni egyáltalán nem tudnak. Főleg a készételeken felnőtt, gyorséttermekhez szokott fiatalok érzik magukat elveszettnek a konyhában.

Nos, Mickael nekik akar segíteni személyre szabott ajánlatával. Az persze eddig is előfordult, hogy híres szakácsok magánpartikon főznek. Mickael ajánlata abban különbözik az eddig megszokottaktól, hogy ő a kedves megrendelő saját konyhájában, saját eszközeivel dolgozik, és megtanítja, hogy az együtt összeállított menüt miként lehet megvalósítani a bevásárlástól a tálalásig.

„Az emberek idegesek lesznek a gondolattól, hogy estélyt adjanak, pláne hogy ők főzzenek, pedig az idegességre semmi ok. Sok profi szakács jár házakhoz főzni, de én tanítom az embereket, bevonom őket, együtt főzünk. És nem hozok semmiféle profi felszerelést – azzal főzünk, ami az illető saját lakásában, otthon van. Így nagyobb az esélye, hogy máskor is el tudja készíteni ugyanazt. Sokan, amikor beiratkoznak egy főzőtanfolyamra, hatalmas profi konyhán tanulnak, óriási üstök, lábosok, profi berendezések közt, amilyen szinte senkinek sincs otthon a saját konyhájában, ezért az ilyen tanfolyamokon tanultakat nehéz a való életbe átültetni” – magyarázza lelkesen.

Mickael már túl is esett a tűzkeresztségen, az első néhány közös főzőcskén, és a tapasztalatai igen jók. Épp az történt, amit remélt: kötetlenebb légkörben dolgozhat, mint az étteremben és ráadásul még sok érdekes embert is megismer. Amikor valaki felkéri, akkor leül velük és alaposan megbeszéli, milyen vacsorát terveznek, mit szeretnek, és együtt állítják össze a menüt. Majd a nagy esemény délutánján megjelenik, hozza az alapanyagot és lépésről lépésre vezeti végig a házigazdákat a felkészülés rejtélyein.

A házi főzőcske ára az alapanyagoktól és a szükséges munkától függően változhat, de mondjuk egy hat főre főzött vacsora alig kerül többe, mintha egy elegáns étteremben költenék azt el.

Az Evening Standard újságírója, Alistair Foster friss házas, felesége szüleit szeretné karácsonykor elkápráztatni egy sajátkezűleg készített ünnepi vacsorával. Felkészülésként Mickaelt kérte meg, hogy ’korrepetálja’. A közösen megbeszélt menü francia hagymaleves, narancsos kacsa és citromtorta volt. Mickael délután négykor jelent meg a hozzávalókkal, majd miután sokkot kapott a pici konyha láttán, nekifogtak. „Mickael lelkesedése láttán lassan megnyugodtunk, és utasításai alapján, kis kuktaként mi is közreműködtünk, miközben folyamatosan remek tippekkel látott el minket. Még el is mosogatott a főzés végén.”

Alistair fényképes beszámolójából kiderül, hogy a vacsora teljes siker lett. A tesztelésre meghívott barátok el voltak ragadtatva a menütől, amit saját konyhájukban, saját edényeikkel varázsoltak Michael irányításával az asztalra. „Nincs több kibúvó, karácsonykor most már jöhetnek a rokonok” – fogadkozott a remek vacsora után Alistair.

A leleményes szakács pedig ezek után csak győzze idővel, hiszen nyilván megostromolják majd a beszámolón felbátorodott londoniak.