Szolidaritás nagy- és kisbetűvel – A lengyelek szemében súlya van a tüntetéseknek
Az csupán részigazság, hogy Lengyelország területe és lakosainak száma többszöröse hazánkénak, így aztán 38 millióból mégiscsak könnyebb összeverbuválni egy 50 ezres megmozdulást, mint 10 millióból. A két főváros lélekszáma közel azonos. Míg azonban Budapest az ország túlterebélyesedett vízfeje, addig Varsónak sok tekintetben – kulturális, tudományos, ipari, műszaki, vonatkozásban – komoly vetélytársai vannak. Míg Magyarországon csupán hét város lélekszáma haladja meg a százezret, addig Lengyelországban a tizedik helyen álló Katowice is 300 ezer fős, a tengermelléki Hármasváros (Gdańsk–Gdynia–Szczecin) összlakossága pedig jóval meghaladja az egymilliót. Krakkó, Łódź, Wrocław, Poznań lélekszáma félmillió feletti.
Az igazi magyarázat mindössze egy szó, két verzióban: Szolidaritás és szolidaritás.
A nyolcvanas évek legendás rendszerváltó szakszervezete hosszú évtizedekre nyomott hagyott a lengyel közgondolkodásban és lelkekben. Akkoriban egy – a hadiállapot által megbénított – ország mozdult együtt, és tette a dolgát a már-már reményt vesztett tízmilliónyi tagsággal együtt.
A rendszerváltás elhozta a szabadságot, és a kőkemény, megalkudni nem hajlandó Szolidaritás kőkemény, megalkudni nem hajlandó szolidaritássá lényegült át. Napjainkban ez azt jelenti, hogy korántsem csupán az érintettek, hanem más szakmák, más társadalmi rétegek képviselői is tüntetnek. Valóban senkit nem hagynak az út szélén. Hajlandók kiállni a veszélybe került társaik mellett, nem lehet őket különböző fenyegetésekkel megfélemlíteni, eltökélten harcolnak saját és mások jogaiért.
Három évvel ezelőtt, 2016. december 16-án, az esti órákban került a szejm elé az a törvényjavaslat, amely azt célozta, hogy a média képviselői csak szűk területen mozoghassanak a parlamentben. Tüntetők vették körbe a Szejm épületét, egy-két óra múlva megérkeztek a fővároson kívüli tiltakozók, sőt éjfél után már a távolabbi városok képviselői sem hiányoztak. A vita végeztével a kormánypárti képviselők a körbevett épületet nem tudták elhagyni. Hiába volt a parlamenti őrség és a rendőrség, hajnal lett, mire meg tudták győzni a tüntetőket a szejm körüli gyűrű feloldásáról. A törvényjavaslatot végül a tervezettnél sokkal enyhébb formában fogadták el, és az akcióval komoly tüntetéshullám vette kezdetét Lengyelországban.
Pár hónappal később a szejm jóváhagyta az igazságügyi reformot, amely igazán csavaros utat tett meg, amíg Andrzej Duda köztársasági elnök – miután először megvétózta – bizonyos változtatásokkal jóváhagyta. A jogalkotási folyamat során az ellenzéki pártok vezetői sem önmagukat, sem pártjukat nem tolták előtérbe. A korábbinál jóval nagyobb teret engedtek a civileknek, és ez tehette vonzóvá a fiatalok számára a folyamatosan ismétlődő megmozdulásokat, ami csak tovább növelte a résztvevők létszámát. A szervezők ráadásul úgy adták meg a különböző demonstrációk helyszíneit és időpontjait, hogy azok viszonylag közel voltak egymáshoz, így az egyik helyről időben át lehetett érni a következő programra. Délután indult a tüntetés az Elnöki Palotától – itt a fiatalok körében népszerű együttesek léptek fel –, és késő este ért véget a Szejm épületénél. A többség mindegyik helyszínre elment.
Az elhangzott beszédek kidomborították, hogy a szabadság végét jelenti, ha a belügyminiszter folytatja a bűnüldöző tevékenységet, az igazságügyi miniszter pedig ítéletet hoz és börtönbe zár. Ez oda vezethet, hogy megszűnik a szabad sajtó és ellenőrzés alá vonják az internetet, a Facebookot. Aztán eltörölhetik a szabad választásokat is, a szabályokat a kormány diktálja, és ennek megfelelően majd eredményt is hirdet.
Visszakanyarodva a nagyszabású tüntetéssorozathoz, annak kiindulópontja az előbb említett igazságügyi reform friss következménye volt. A törvény 2017 nyarán született, és alaposan megkavarta a bíróságok helyzetét Lengyelországban, hiszen a kormány egyetlen tollvonással kivette a szakmai szervezetek kezéből a bírák kinevezési jogát, egyúttal pedig politikai színtérre terelte a problémát.
Konkrétan az a viszály gyökere, hogy a kormánypárt által beterjesztett – és a szejm által jóváhagyott – igazságügyi reform módosította az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsról és a bíróságok szervezetéről szóló törvényt. A módosítás következtében az említett tanács képtelen ellátni alapfeladatát, a bírák és a bíróságok függetlenségének megőrzését. A bírósági elnökök kinevezése és visszahívása miniszteri hatáskörbe került át. A minapi országos tüntetési hullámot kiváltó konkrét ügy az volt, hogy egy bírói beadványt, amely irritálta a kormányzati köröket, indoklás nélkül visszautasítottak, és a bírót felfüggesztették közfeladatainak elvégzése alól.
Ezek a tüntetések világosan éreztetik hatásukat a közhangulat alakulásában: a lengyel közvélemény-kutatási felmérések egy ideje a kormánypárt támogatásának folyamatos visszaesését mutatják.
