Harc egy pályaudvar körül
Kívülállóknak tán nehezen érthető: Stuttgart polgárainak tízezrei az év eleje óta hetenként hevesen tüntetnek a város pályaudvarának átépítése ellen. Vasút, állam és polgárok vitájában most felkért döntőbíró foglalt állást, ám a terv sorsa változatlanul kérdéses. Miközben az ügy miatt a kormányzó CDU elvesztheti a jövő évi helyi választást
Baden-Württemberg az egyik leggazdagabb német tartomány és egyébként különösen jó kapcsolatokat ápol Magyarországgal, hiszen ez a „svábok” hazája. Nevét lassan egy éve főként a stuttgarti pályaudvar átépítése sajátos ügyének kapcsán emlegetik. A terv még 1988-ban született: lévén, hogy a pályaudvar fejállomás, át kéne építeni, hiszen itt fut át az egyik fő, nagysebességű európai összeköttetés, a Párizstól Pozsonyig vezető „magistrale”. A „21. század katedrálisának” nevezik tervezői, támogatói az ultramodern vasútállomást, amelyet a felszín alá telepítenének, több, egymás alatt húzódó szintre. Ott roboghatnának, immár időrabló tolatás nélkül, a seregnyi vágányon, hosszú alagutakban a villámgyors ICE –szerelvények és a tehervonatok. A mai pályaudvar helyét parkosítanák, illetve a központi területen új városrész épülne.
Felháborodnak a civilek
A látványos terv megvalósítása persze az államtól is euró-milliárdokat igényel, így a mindenkori berlini kormányok nem lelkesedtek érte. Végül is megegyeztek s idén februárban hozzá is láttak munkálatokhoz – megkezdve az 1927-ben épült pályaudvar lerombolását. Ám senki nem számolt azzal az elemi erejű ellenállással, amellyel a stuttgarti polgárok szembeszegültek a tervvel. Az ellenzők többsége baloldali pártok, a szociáldemokraták és a Zöldek híve – de sokan éppenséggel a kormányzó kereszténydemokraták szavazói. A sajátos egységfrontot a civilek felháborodása forrasztja egybe. Felháborítja őket, hogy ilyen nagyszabású, a város arculatát meghatározó, csillagászati költségekkel járó tervről meg sem kérdezték a polgárokat - és kérésük ellenére az illetékesek hallani sem akarnak népszavazásról az ügyben. Ugyanakkor felvetik, hogy a monstre építkezések nem csak rengeteg fa kivágásával járnak, de az alagutak veszélyeztetik többek között a gyógyforrásokat is.
A rendszeres tüntetések már a rendőrséggel való összecsapásokhoz vezettek és a Berlinben is kormányzó kereszténydemokraták nehéz helyzetbe kerültek: márciusban Baden-Württembergben tartományi választások lesznek s az ügy a CDU hagyományos többségét fenyegeti. Angela Merkel kancellár mindenesetre helyi emberei mellé állt és kijelentette: a pályaudvar ügye lesz a választás kulcskérdése. Ami elég veszélyesnek tűnik, hiszen nehéz dilemma elé állítja a sok CDU-szavazót, aki városát féltve ellenzi a terveket.
A nagy öreg közvetít
A patthelyzetben Heiner Geisslert, a párt egyik helyi származású nagy öregjét kérték fel a közvetítésre. A 80 éves jogász jezsuita novíciusként kezdte, majd sok éven át volt a CDU főtitkára, néhány éve viszont az antiglobalista Attac-mozgalomban vállalt szerepet s így mindkét oldal számára elfogadható volt. A volt politikus nyolc tárgyalási fordulóban próbálta közelíteni az álláspontokat a Deutsche Bahn, (a német államvasút), a helyi kormányzat képviselőivel az egyik, a tiltakozók megbízottaival a másik oldalon. Az utóbbiak feltételét, hogy a közvetítés idejére függesszék fel a bontási munkákat, teljesítették.
A zárt ajtók mögötti hosszú tárgyalások egy eredményt hoztak: a tervezők elismerték, hogy az ellenzőknek is vannak jogos szempontjai – és megfordítva. Az utóbbiak csalódására azonban az Attac-újonc Geissler nem utasította el a tervet. Úgy foglalt állást, hogy a „Stuttgart 21” tervet meg kell valósítani. Igaz: lényeges módosításokkal, hatékonyabban, környezetbarátabb, biztonságosabb módon. A cél: „Stuttgart 21 plusz…” Ami többek között átfogó tervezési munkákat igényel s valószínűtlen, hogy azokkal a március végi választásokig elkészülnének.
A tervet ellenző polgárok csalódottak és jelezték: ez kevés, ragaszkodnak, hogy a továbbiakig szüneteltessék még a munkálatokat s tüntetéseiket folytatni fogják. A vasút viszont nem lát okot rá, hogy ne dolgozzanak végre.
A helyi és a népszerűségéből már egyébként is sokat vesztett berlini kormány számára a helyzet több, mint kellemetlen. A bizonytalan kimenetelű ügy egyik fontos, általános tanulsága: az európai demokráciák polgára mind inkább igényli, hogy népszavazás útján gyakorolhasson közvetlen befolyást, különösen a szűkebb hazáját érintő döntésekre. Amint az például Svájcban megszokott. S a fejlemények tükrében Stuttgart lehet az első német nagyváros a Zöldek adta főpolgármesterrel.
