Darabolás és káosz – Viták, fenyegetések a technológiai óriások körül

2019. június 15. 14:30 - szerző: Blahó Miklós

Trösztellenes hevületben az Egyesült Államokban is vizsgálni kezdik a Google, az Amazon, a Facebook és az Apple – új, közös rövidítésükkel GAFA – piaci és közbeszédet befolyásoló erejét. Eközben az amerikai technológiai fölény megőrzésére hivatkozva Donald Trump elnök és kormányzata hidegháborút indított Kína ellen, előretekintve alighanem több kárt okozva saját, élenjáró cégeinek, mint amennyi hasznot a legfélelmetesebb versenytársak kiszorítása hozhatna számukra.

A mind kíméletlenebb és egyre megosztóbb amerikai belpolitikai küzdelem közepette egy kérdésben mintha kétpárti egyetértés bontakozna ki: szigorúbban kellene szabályozni a nagy technológiai cégeket. A törvényhozás, az igazságügyi minisztérium és a Szövetségi Kommunikációs Bizottság is vélhetően évekig elhúzódó vizsgálatokat indít. A republikánus oldal és főleg Donald Trump elnök azért dühös, mert a konzervatív ideákat „álhírekbe” csomagolva mutatják be, a demokraták pedig azért elégedetlenek, mert a 2016-os választásokon kiderült, hogy a személyes adatokhoz hozzáférő és elemző cégek, amelyek szavazókra lebontott üzeneteket fogalmaztak meg, voltaképpen behatoltak a politika világába.

Korábban ezt a veszélyt nem azonosították, sőt a Demokrata Párt fő pénzügyi támogatói éppen a szilícium-völgyi cégek voltak. Ám most az egyik esélyes elnökjelölt, Elizabeth Warren szenátor azzal állt elő, hogy e cégeket fel kellene darabolni. Példaként a Microsoft ellen a kilencvenes években kezdeményezett eljárást hozta fel, amelynek eredményeként a vállalat operációs rendszere és internetes keresőmotorja nem uralhatta többé a piacot. Ennek nyomán törhetett előre a Google és a Facebook.

Most azzal érvel Warren, hogy a GAFA letöri a versenyt a riválisok felvásárlásával, illetve a tulajdonában lévő piacon szervez versenyt, amelyből mindig ő kerül ki győztesen. Az Amazon megszerezte a Whole Foods céget, és immár az élelmiszer-kiskereskedelembe és az éttermi szolgáltatásokba is behatolt. Már nem a vevőt és az eladót hozza össze az online térben, hanem maga gyártja, amit kínál, és ha valaki ilyesmit keres az interneten, sajátos módon az első helyen mindig valamilyen Amazon-érdekeltség ajánlatával találkozik.

Migránskaraván - Amerikai vámtarifa
Fotó: MTI/AP/Patrick Semansky

De hasonló a helyzet a Facebook és a Whatsapp–Instagram vagy a Google és a Waze szövetsége esetében is. A felröppent tervek szerint évi 25 milliárd dolláros árbevétel felett a társaságok választhatnának, hogy birtokolják a platformot, vagy csak résztvevőivé válnak az internetes felület nyújtotta kereskedelemnek. Az említett cégfelvásárlásokat is versenyellenesnek tartja Warren, és tiltaná az ilyen jellegű házasságokat. A felvetés érdemi, a politikainál sokkal fontosabb szakmai vitát is gerjesztett.

A feldarabolósdi ellen szólalt fel Tyler Cowen, a George Mason Egyetem tanára, aki a kanadai Globe and Mail napilapban azt írta, hogy súlyos hiba lenne, ha széttrancsíroznák ezeket a társaságokat. Ő inkább az IBM sorsán keresztül érzékelteti, milyen károkat okozhat az innovációs hajlam letörése valamely cég monopolisztikus viselkedésére hivatkozva. Az IBM ellen 1969-től tizenhárom éven át folytattak eljárást a hatóságok, aminek nyomán a cég nem tudott alkalmazkodni a piaci változásokhoz, részesedése meredeken zuhant, és 1993-ban az amerikai gazdaságtörténet legnagyobb veszteségét könyvelte el.

Ráadásul most még csak azt sem lehet mondani, hogy IBM-erejű cégekről beszélnénk, hiszen a GAFA ernyője alá besorolt társaságoknak igenis akadnak versenytársaik, és az általuk megszerzett kisebb cégeket egyáltalán nem fejlesztették vissza, éppen ellenkezőleg. A Google például hatalmas összeget ölt bele a YouTube-ba és az Androidba, azaz az innovációs készség, képesség és szándék fennmaradt és még jobban kibontakozott. A Google, amely nem mellesleg ingyen kínálja a szolgáltatását, versenyben áll a Facebookkal, és a példákat sokáig sorolni lehetne. Szabályozásnak lehet helye, de szigorú trösztellenes fellépésnek nem.

Nem feltétlenül ért ezzel egyet a harvardi Kenneth Rogoff professzor, aki Warren „bátor” javaslatai nyomán maga is úgy véli, hogy valamit tenni kell, és alaposan átgondolni a szabályozást. Kimutatható ugyanis az összefüggés a monopóliumok kialakulása és a jövedelmi különbségek növekedése, valamint az innováció hanyatlása között. A helyzet a pénzügyekkel foglalkozó tekintélyes szakértőt inkább a kétezres évek elejének gyengülő bankregulációjára emlékezteti, amikor a pénzintézetek magas fizetéssel csábították magukhoz a hatóságok szakértőit, és az állami felügyeleti intézmények csak késve értették meg, hogy az új pénzügyi termékek milyen veszélyeket hordoznak magukban. A 2008-as válság aztán Amerikából kiindulva a világ más részeire is átterjedt, és mára nyilvánvalóvá vált, milyen következményei lehetnek annak, ha egy ágazat politikai értelemben túlságosan befolyásossá válik. A pénzügyi szektornál is nagyobb sérüléseket okozhat azonban a technológiai szektor az amerikai és a világgazdaságban a kiberháború és a közösségi médiában eltorzuló politikai vita miatt – állítja Rogoff.

Érdekes módon megoldásért Európára tekint a harvardi tudós és egy elemzésében a Nobel-díjas Joseph Stiglitz közgazdász is, mert az unióban nem a feldarabolás, hanem a verseny ösztönzése és a túlzott piaci centralizáció letörése a cél. A brit kormány felkérésére márciusban készült egy javaslat Jason Furman amerikai professzornak, Barack Obama volt elnöki tanácsadójának vezényletével, és az a magánadatok védelmétől a platformok közötti könnyű és szabad mozgás előmozdításáig terjedően vetett fel ötleteket. Az Európai Unióból távozó szigetország vezetése csak annyit reagált, hogy a szabályozás az Egyesült Államok és az Európai Unió hatáskörébe esik, tekintettel az érintett cégek globális jelenlétére és eredeti anyaországára.

A szektor piaci és innovációs erejéről zajló vitákkal mindeddig nem kapcsolódott össze az a másik folyamat, amely persze csak most bontakozik ki, és a fejük tetejére állíthatja a fenti fejtegetéseket is. Meglehet, részben a régi szovjet fenyegetés belpolitikai célú felváltására és részben valóságos aggodalmaktól fűtve a Trump-kormányzat kereskedelmi küzdelemnek álcázott technológiai hidegháborúba sodródik az elnök ideológusai szerint az Egyesült Államok létét is fenyegető Kína ellen. A csata jelképe a Huawei vállalat, amely világszerte részt vesz az ötödik generációs távközlési rendszerek kiépítésében. Az önvezető autóktól a hadászaton át széles körben alkalmazható technológia gerincét megint csak az érzékeny adatok alkotják, amelyek amerikai állítások szerint Pekingbe is eljuthatnak. A kínai cég kirekesztésére tett kísérlet és a vámok Kína és mások elleni fegyverkénti alkalmazása korlátozott támogatást kap az Amerikával elvileg szövetséges országokban. Ázsia aggódik Kína miatt, de nem áll Washington mellé, ahogy igazán Európa, sőt Nagy-Britannia sem. Inkább sürgetnék Kína még mélyebb integrálását a globális multilaterális rendszerbe, mint kizárását a világgazdasági folyamatokból. Ám utóbbi törekvés keményen visszaüthet az amerikai innováció valójában más okból belülről is bírált zászlóshajóira, például a szinte kizárólag Kínában termelő Apple-re, valamint a Huaweijel továbbra is együttműködni szándékozó, Trump terveit nemzetbiztonsági szempontból is aggasztónak tartó Google-ra. Ilyen új körülmények között észszerű darabolós viták helyett eszelős káosz köszönthet a világra.