Célkeresztben a multikulturalizmus

"Európa nagy befogadó országaiban a legmagasabb politikai szintre emelkedett a – lakosság jelenleg 5-8 százalékát kitevő – muszlim kisebbség társadalmi integrációjáról szóló vita. Az elmúlt hónapokban Angela Merkel, David Cameron és Nicolas Sarkozy egyaránt a „multikulturalizmus kudarcáról” beszélt, miközben az arab országok válsága tovább erősíti Európában a fokozódó iszlám menekülthullámtól és bevándorlástól való félelmeket. Mindezek hatására visszalépés mutatkozik az európai integráció eredményeiben, így a schengeni határok átjárhatóságában, valamint a bővítési folyamat terén" - kezdi elemzését a

A helyzetből különféle társadalmi-politikai kockázatok fakadnak: az európai iszlamofóbia erősödése, valamint a kulturális és vallási különbségek középpontba állítása nem segíti a migránsok társadalmi integrációját, hanem ellenkezőleg: emeli a kulturális elkülönülés és konfliktusok valószínűségét.

A közhangulat nyomására a vezető európai politikusokat több országban is (pl. Hollandia, Franciaország, skandináv országok) átveszik egyre erősebb bevándorlás-ellenes pártok jelszavait. Ez a stratégia azonban nem feltétlenül hatékony a radikális jobboldali erőkkel szemben, ahogyan azt például a franciaországi Nemzeti Front erősödése is mutatja.

"A sok szempontból joggal kritizálható multikulturalizmus eszme bukásának hirdetése a politikusok részéről sokszor a tanácstalanság elfedésére szolgál, a közvéleményben pedig azt a nézetet erősíti, miszerint léteznek másfajta, általánosan alkalmazható receptek, elvek a bevándorlók integrációs problémáinak kezelésére. Univerzális megoldások azonban nem léteznek: a különböző befogadó országokban más-más gondokkal küzdenek, az egyes országokon belül is eltérő az egyes migránscsoportok helyzete, és nagy különbségek lehetnek bevándorló és bevándorló között is. Korántsem igaz például, hogy a több mint 40 millió európai muszlim többsége integrálatlan lenne" - írja az elemzés.

Az iszlám bevándorlástól való félelem megakaszthatja az európai integrációs folyamatot, ez a kockázat pedig annak ellenére is fennáll, hogy a balkáni országok iszlám lakossága nem bevándorló, többségében világias és csak elenyésző számban fogékony az iszlám fundamentalizmusra. Az európai iszlamofóbia mellékhatásaként megakadni látszik a délkelet-európai országok egyébként is lassuló európai integrációja. Mindemellett időről időre szárnya kapnak olyan hírek, melyek szerint a a radikális iszlám igyekszik teret nyerni a Balkánon. Ebből a szempontból a térségben Albánia, Macedónia és Koszovó hordoz kockázatot, és nem pedig a tagjelöltként komolyan számításba vehető Montenegró, Szerbia vagy a muszlim kisebbséggel szinte nem is rendelkező Horvátország. A Policital Capital elemzése szerint Nyugat-Európában migrációs kockázatként értékelik a balkáni cigányok kivándorlását, Brüsszel ezért vetette fel a vízummentesség megvonásának ötletét például Szerbiával szemben.

A muszlimok számát egy legutóbbi felmérés alapján jelenleg 44 millióra becsülik Európában, ez a szám 2030-ra elérheti az 58 milliót, ami a teljes lakosság arányában a jelenlegi 5 százalékról 8 százalékra történő emelkedést jelent. Becslések szerint néhány hagyományosan nagy befogadó országban – így például Franciaországban, Belgiumban, Svédországban és Ausztriában – 10 százalék körül lesz a muszlim kisebbség részaránya. Ugyanakkor Nagy-Britannia, Hollandia, Svájc és Németország is jelentős iszlám közösséggel bír majd, nem véletlen tehát, hogy éppen ezekben az országokban volt a leglátványosabb a bevándorlás-ellenes politikai erők előretörése.

Az elemzés kitér arra is, hogy a migrációs folyamatok mellett más demográfia mutatók is növelik az iszlámtól való félelmeket: a muszlim családokban jóval több gyermek születik, így az összlakosságon belüli részarányuk ennek köszönhetően is növekszik, az elöregedő Európára pedig ezáltal egyre nagyobb migrációs nyomás nehezedik.

Ebben a helyzeten különösen aggasztóak az arab országokban zajló változások, amelyeknek legfontosabb oka a fiatal lakosság szociális elégedetlensége. Látható, hogy ezeknek az országoknak a gazdasága képtelen eltartani a rohamosan gyarapodó népességet. Alapvetően ugyanez az oka az Észak-Afrikából és a Közel-Keletről Európába érkező migrációs hullámoknak is, ez pedig egyre nagyobb és nagyobb feszültséget eredményez az európai befogadó társadalmak és az iszlám bevándorlók között. "A legnagyobb kockázat abban van, hogy ebben a feszültségben több oldalról, tehát mind a radikális iszlamisták, mind az európai radikális jobboldal részéről egyre inkább a kultúra abszolutizálásában látják a megoldást. Ha azonban az európai bevándorlási kérdés valóban kultúrák harcává válik, akkor éppen az kerülhet veszélybe, amiért a bevándorlók hosszú idő óta Európába jönnek: a gazdasági és szociális biztonság" - zárul az elemzés.