Az utolsó Michelangelo

‚Az utolsó Michelangelo” kiállítás középpontjában a Pietá Rondaninit helyezi. A szobrot a mester a XVI. század ötvenes éveinek elejétől haláláig, 1564-ig csiszolgatta. Befejeznie már nem sikerült. A szobor érdekessége a stílusváltásban van. Míg korábbi szobrai, főként a David és a Vatikánban látható Pietá kidolgozott, tökéletesen megformált testeket ábrázolnak, a Pietá Rondanini mai szemmel is modern alkotásnak látszik.Az idős mester egy új technikával, a testek elnagyolt kidolgozásával akarta talán kifejezni a lélek megszabadulását az anyagba zártságától.

Michelangelo az utolsó éveiben sokat foglalkozott vallási témákkal, főként a keresztre feszítés, Krisztus és Mária kapcsolata foglalkoztatta. Amikor halála hírére azonnal megjelent házában egy bíró és egy közjegyző, hogy leltárt készítsenek javairól, három szobrot találtak. Az egyik Szent Pétert, a másik Krisztust ábrázolta A harmadik a kétalakos Rondanini Pietá volt.

A kiállítás másik érdekessége a sok vázlat, rajz, amelyet a szobrász készített egy-egy művének megtervezésekor. A rajzokból,egyébként, sokat szétosztogatott barátai, ismerősei között.

A másik kiállítás anyaga a firenzei Buonarotti-házból érkezett. A ház, amelyben Michelangelo csak időnként lakott, 1859 óta múzeum és elsősorban az írásait és vázlatait, terveit őrzi. Templombelsők, homlokzatok mérnöki pontossággal megtervezett rajzai ezek, amelyeknek sokasága szemléletesen tükrözi a tervek kibontakozásának folyamatát.

Az utókorra fenn maradt száraz leltár azonban a művész Michelangelón túl, Michelangelóról, az emberről is vall. Kiderül belőle, hogy a szobrokon és vázlatokon kívül nem volt a házban sem ékszer, sem értékes bútor, sem műtárgy .Találtak viszont egy lezárt szekrényben 8.289 aranydukátot, ami kb. 30 kg. aranynak felel meg. Ez akkor nagy meglepetést keltett, mivel, mint ahogy Ascanio Condivi, az életrajzírója megírta, a szobrász elképzelhetetlenül nyomorúságos körülmények között élt. Lemondások árán kuporgatta vagyonát, amellyel vissza akarta szerezni a Buonarotti-család tekintélyét, amelyet azzal szerzett,hogy generációkig visszamenően válaszható volt közfunkciókra. Ehhez viszont fizetni kellett bizonyos adókat, amelyre a család anyagilag képtelen volt.