Az ukrán tömeggyilkos, aki levetkőzött a bíróság előtt

1978. december 22-én a Rosztov megyei Sahti városában holtan találtak egy kilencéves kislányt. A boncolás kimutatta, hogy megfojtották. Mint kiderült, egy villamosmegállóban szólította meg este hat óra tájban egy ember, akkor látták őt utoljára életben. A férfiról a szemtanúk elég pontos személyleírást adtak. Ennek alapján került gyanúba Andrej Csikatyilo, egy negyvenkét esztendős középiskolai tanár, akit diáklányok molesztálása miatt korábban már két tanintézetből is elbocsátottak, pontosabban a nagyobb botrány elkerülése végett olyan papírt írattak vele alá, hogy közös megegyezéssel távozik. A rendőrségi eljárást azonban hamarosan megszüntették, mert egyrészt a felesége alibit igazolt neki, másrészt a kislány meggyilkolásával mást kezdtek gyanúsítani. Hozzájárult ehhez, hogy a helyszínen rögzített nyomokat a helyszínelők és a szakértők felületes munkája miatt nem sikerült beazonosítani. Egy emberölésért korábban már elítélt férfi, Alekszandr Kravcsenko pedig háromheti előzetes letartóztatás után bevallotta, hogy a kislányt ő ölte meg. Csak hét évvel később derült ki, hogy zárkatársa, egy narkomán gyilkos módszeresen ütötte-verte, kínozta, hogy ismerje be, ő erőszakolta, majd ölte meg a gyermeket. Akkor azonban már nem lehetett segíteni a dolgon. Kravcsenkót a bíróság halálra ítélte, az ítéletet a köztársaság és a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága is jóváhagyta. A férfit 1983-ban kivégezték. Végső soron őt is be lehetne sorolni Csikatyilo áldozatai közé.

Csikatyilo pedig folytatta. A következő években még huszonegy embert ölt meg, köztük leány- és fiúgyermekeket, felnőtt nőket. Egyes áldozatain több tucat, az egyik esetben hatvan késszúrás nyomát találták meg. Volt köztük, akinek kiszúrta a szemét, leharapta az orrát, a nyelvét, a nemi szervét, illetve a mellbimbót. Szörnyű tetteinek egy részét lakóhelyén, Sahtiban követte el, de voltak áldozatai az üzbegisztáni Taskentben, illetve Moszkva és Leningrád megyében is. A sorozatgyilkos mindig nagyon óvatos volt, többnyire sem vérnyomot, sem ujjlenyomatot nem hagyott maga után. 1984-ben lebukott ugyan, és egy prostitutálttal folytatott orális szex közben őrizetbe vették a taskenti autóbusz-pályaudvaron, de más gyanú nem merült fel vele szemben.

1985-től már országos hajsza folyt a rosztovi hasfelmetszőnek elkeresztelt, újabb és újabb szörnyű bűncselekményeket elkövető sorozatgyilkos után, még rendőrségi helikoptereket is bevetettek. A nyomozás hosszú ideig eredménytelen maradt. 1990. november 6-án egy Rosztov-környéki vasútállomás közelében egy jó szemű rendőr igazoltatott egy, az erdőből kilépő férfit, nevezetesen Csikatyilót, mert az nem az ott és akkor szokásos gombászáshoz volt öltözve. Hamarosan elengedték, de megfigyelés alá vonták, és amikor az állomástól nem messze rábukkantak egy 22 éves prostituált szétmarcangolt testrészeire, le is tartóztatták. A lakásán megejtett házkutatás során megtalálták a cipőjét, amelynek nyomait egyik áldozata mellett rögzítették, továbbá harminckét olyan konyhakést, amelyet gyilkosságainál használt. 1992-ben vádat emeltek ellene. Az ügyében lefolytatott bírósági per anyaga 220 kötetet tett ki.

Perében Csikatyilo megpróbálta beszámíthatatlan elmebetegnek beállítani magát. „Állapotos vagyok” – vágta a bírósági tanácselnök szemébe. Egy másik alkalommal becsületes ukrán nőnek vallotta magát, majd hosszan bizonygatta, hogy ő bizony nem lopott linóleumot. Később azt állította, hogy a rendőrségen kínzással vették rá a gyilkosságok beismerésére. Egy ízben a tárgyalóterem közepén nekiállt vetkőzni, majd a bírákat és az ügyészt gyalázta. A kirendelt elmeszakértők azonban mindvégig ha nem is normálisnak, de beszámíthatónak ítélték. A tárgyaláson fény derült a vádlott később beteges perverzitásokhoz vezető keserves gyermekkorára, a többi között arra, hogy anyját világháború alatt a szeme láttára erőszakolták meg. De az is kiderült, hogy Csikatyilo áldozatainak nemi szervét, fülét több ízben is megfőzte és megette.

A bíróság végül 53 gyilkosság elkövetésében mondta ki bűnösnek, jóllehet ő maga a rendőrségi kihallgatások során 56-ot ismert be, három esetben azonban nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték. Az ügyészséghez továbbított vádemelési javaslatukban a nyomozó szervek korábban 63 gyilkosság elkövetésével gyanúsították meg. Ám az ötvenhat is sajátos rekordnak számított. A halálos ítélet kihirdetését a tárgyalás közönsége tapsviharral, végrehajtását a közvélemény teljes egyetértéssel és megkönnyebbüléssel fogadta. 1994. február 14-én végezték ki egyetlen lövéssel.

A mániákus gyilkos rekordját azonban egy honfitársa hamarosan átadta a múltnak. A szibériai Irkutszk megyében élő Mihail Popkov rendőr volt, az alhadnagyságig vitte, leszerelése után biztonsági őrként, majd sírásóként dolgozott. A kedélyes, mindig vidám férfit munkatársai kedvelték, és Mosolygó Misának, majd Victor Hugo regényhőse, A nevető ember után után Gwynplaine-nek becézték. Ő lényegében ott folytatta, ahol Csikatyilo abbahagyta. Angarszk városában és környékén erőszakolt és gyilkolt meg tizenkilenc és huszonnyolc év közötti nőket, majd számos esetben megbecstelenítette áldozatainak holttestét is. Az Irkutszk megyei bíróság 2015 januárjában huszonkét rendbeli, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért életfogytiglani elzárásra ítélte, mert ebben az időben Oroszországban már eltörölték a halálbüntetést. Mielőtt még elszállították volna a büntetőlágerbe, közben feltárt bűntetteiért újabb eljárás indult ellene. Ő maga 81 emberölést ismert be. Az általa elkövetett gyilkosságok azóta egy orosz televíziós sorozat alapjául is szolgáltak.

Ezek az orosz rekordok azonban nem mennek világcsúcsszámba. Bár a 23 perverz gyilkosságot beismerő, ám ennél valószínűleg jóval többet elkövető és 1989-ben villamosszékben kivégzett amerikai Ted Bundy aligha veszélyezteti Csikatyilo és Popkov elsőségét, a szörnyű világrekordot egy bizonyos Samuel Little mondja a magáénak, és még büszke is erre. A most 78 éves, ugyancsak amerikai férfit három fiatal nő megöléséért néhány esztendeje életfogytiglani fegyházra ítélték. A fegyintézetben azután korábbi tetteivel kezdett dicsekedni. Saját bevallása szerint Kaliforniában, Washington D. C.-ben, Floridában és több más államban összesen kilencven embert ölt meg, elsősorban fiatal nőket. Miután az ügyében ismételten nyomozni kezdő FBI eleinte kételkedett ebben, Little nekiállt emlékezetből lerajzolni áldozatainak arcképét. Már több tucatnál tart.