A legtisztább csapat

A magabiztos mondás illik egy szuperhatalom funkcionáriusához, de az orosz sport helyzetét jobban jellemzi az a bizonytalanság, hogy röviddel a versenyek kezdete előtt még nem tudták, hányan lesznek Rióban ezek a „legtisztábbak”. Vegyük sorba. A nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) múlt csütörtökön eltiltotta az ismert, államilag szervezett doppingbotrány miatt az egész orosz csapatot az olimpián való részvételtől. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság azonban vasárnap felülbírálta a CAS döntését. Szerinte orosz csapat igenis részt vehet a játékokon, és az egyes világszövetségekre bízta, hogy az adott sportágban melyik orosz sportoló indulhat, melyik nem. A sportpolitika ismerői tudják, hogy ez a döntés hiteltelen, mert az oroszoknak nagy befolyásuk van az egyes szakmai világszövetségekre. (A dzsúdósoknak például Vlagyimir Putyin a tiszteletbeli elnökük.) De meglepő a NOB döntésének az a kitétele is, hogy az az orosz sportoló, akit doppingvétség miatt a múltban eltiltottak a versenyzéstől, akkor sem vehet részt az olimpián, ha már letöltötte büntetését. Ez ellentmond a CAS szabályzatának és annak az általános jogi elvnek is, hogy egy szabálysértésért nem lehet kétszer büntetni.

Hogy Oroszország a történtek ellenére részt vehet az olimpián, nagy felháborodást keltett világszerte. Az egykori NDK után ez a második rendszerszerű, államilag irányított doppingolás. Hogy azokat is újból büntetik, akik egyszer már megszenvedtek tettükért, értetlenséget váltott ki. Pedig a helyzet egyszerű. Így tilthatták el a részvételtől azt a Julija Sztyepanova középtávfutót is, aki férjével, Vitalij Sztyepanovval, az orosz Antidopping Bizottság korábbi tagjával elsőként fedte fel az állami doppinggyakorlatot. Sztyepanova és férje közös interjút adott a német ARD tévének. Elmondták, és fényképekkel, filmfelvételekkel bizonyították, hogy Oroszországban a titkosszolgálat felügyelete mellett államilag szervezett központi irányítással doppingolják a sportolókat. Sztyepanova – mint mondta – trénere irányításával maga is doppingolt öt éven át. 2011-ben egy olaszországi versenyen aztán lebukott, ezért a Nemzetközi Atlétikai Szövetség két évre megvonta rajtengedélyét. Büntetése 2013-ban letelelt, de a leleplezés miatt hazájában állandó zaklatásoknak volt kitéve. Putyin elnök nyilvánosan hazaárulónak nevezte őt, ezért férjével és kisgyermekével az Egyesült Államokba költözött. Kérésére most rajtengedélyt kapott CAS-tól, hogy semlegesként indulhasson a riói olimpián. A NOB döntése azonban eltiltott a részvételtől minden olyan sportolót, aki a múltban vétett a doppingszabályok ellen. A jelek szerint az orosz elnök barátja, Thomas Bach NOB-elnök utasította az etikai bizottságot az idézett törvény meghozatalára. De ez még nem minden. Hab a tortán, hogy Bach később így nyilatkozott: „A NOB hálás Julija Sztyepanovának a doppingellenes küzdelemben tanúsított odaadó munkájáért, ezért a NOB költségére meghívja az olimpiai játékok díszvendégei közé.”

Míg Sztyepanova sportolóként beszélt saját tapasztalatai alapján az államilag szervezett doppinggyakorlatról, addig Grigorij Rodcsenko kémikus, aki 2005 és 2015 között a moszkvai antidopping-laboratórium vezetője volt, május 12-én nyilatkozott a The New York Timesnak. Mindenben megerősítette Sztyepanova állításait, de számos olyan részletet is közölt, amelyeket csak olyanok ismerhetnek, akik maguk végezték a doppingolást. Elmondta például, hogy Szocsiban a laboratórium és a vizeletmintákat tároló helyiség közötti fal aljába lyukat fúrtak a titkosszolgálat emberei, amit egérlyuknak neveztek, és ezen keresztül cserélték ki a mintákat. Az azóta az Egyesült Államokban élő Rodcsenko nyilatkozata alapján a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) megbízásából Richard McLaren kanadai jogászprofesszor 97 oldalas jelentést készített. Miután nem tudni, hány sportoló mintáját hamisították meg, a WADA javasolta az egész orosz csapat eltiltását.

A NOB hagyományosan jól működik együtt a diktatúrákkal. 1936-ban annak ellenére Berlin rendezhetett olimpiát, hogy Hitler már évekkel korábban megtiltotta zsidók felvételét a német sportegyesületekbe, és a német csapatnak nem lehetett zsidó tagja, illetve csak az, akitől a Führer érmet remélt. 1968-ban olimpiát rendezhetett a tüntető diákok és munkások közé lövető mexikói elnök, Gustavo Díaz Ordaz éppen úgy, mint 1980-ban az Afganisztánt éppen megszálló, fél Európát évtizedek óta elnyomás alatt tartó Szovjetunió. És vendégül láthatta a békét, az emberi jogok tiszteletét ötkarikás zászlajával hirdető olimpiát az a Kína is, amely tankokkal tapostatta el a Mennyei béke terén a demokratikus diákmozgalmat. És végül rendezhetett olimpiát a Krímet annektáló, Kelet-Ukrajnát megszálló Vlagyimir Putyin is.

Kétes hírnévre tettek szert a NOB tagjai megvesztegethetőségük miatt is. Jogerős bírósági döntés igazolja, hogy a Salt Lake City-i téli játékok rendezési jogáért másfél milliárd dollárral fizették le a NOB-tagokat. Marc Hodler egykori svájci NOB-tag kijelentését, hogy Naganóban, Atlantában és Sydney-ben is ez történt, nem cáfolták, hanem beismerésként számos tagot kizártak a testületből, másoknak felfüggesztették tagságát. A BBC szerint a londoni olimpia előtt is vesztegettek meg NOB-tagokat, és a testület ötvennégy tagjáról, tehát csaknem feléről állította, hogy „anyagilag befolyásolható”. Széles irodalma van annak, hogy a magát egykor erkölcsi etalonnak tekintő intézmény hogyan vált a fasisztákkal és kommunistákkal egyaránt jó viszonyt ápoló, korrupt Juan Antonio Samaranch két évtizedes elnöksége alatt korunk egyik legellentmondásosabb intézményévé. De kérdés, hogy az új elnök, a német Thomas Bach múltja is feddhetetlen-e. Nemcsak azért, mert Samaranch tanítványának számít, hanem mert felügyelőbizottsági tagja volt annak a svájci Siemens-leányvállalatnak, amely az ügyészség szerint több mint egymilliárd euró kenőpénzt fizetett a pekingi földalatti és az olimpiai létesítmények elektromos hálózatának kiépítési jogáért. Továbbá a Der Spiegel szerint Bach jó barátságban van a dúsgazdag Ahmad al-Szabah kuvaiti sejkkel is, aki a sportvilágban kitűnő szavazatszerzőnek számít. A lap szerint ő volt Bach megválasztásának egyik szervezője. A sejk mondta: „A NOB-elnök pontosan tudja, kinek mivel tartozik megválasztásáért.” Az persze csak találgatás, hogy a listán van-e Putyin is, de tény, hogy Bach sokszor nyilvánosan is a barátjának nevezte.

Sokak szerint az a tény, hogy az olimpiai mozgalom a diktatúrák szabályait és erkölcstelen gyakorlatát tette magáévá a demokratikus rendszereké helyett, mára a mozgalom végét jelentheti. Clemens Prokop, a Német Atlétikai Szövetség elnöke mondja: „Az olimpiai mozgalom haláltusáját vívja. Ha ez így megy tovább, egyszer csak feleslegessé válik az a rendezvény, amelyet ma olimpiának nevezünk.”