Visszavonuló

Tőkés László majdhogy titokban újranősült, második felesége februárra gyermeket vár tőle. Ez az év vége különös híre. Mindez magánéleti esemény is lehetne, ám a Tőkés körül évek óta gyűrűző magánéleti botrányok mára alaposan kikezdték társadalmi elfogadottságát, közösségi hitelét. Első felesége, Joó Edit többek között hűtlenséggel, rossz bánással vádolta férjét, a vagyonmegosztási per most is tart. Tőkés pozícióit biztosan nem erősíti az utólag bejelentett, szűk körben megrendezett esküvő. A hagyománytiszteletre, a család védelmére gyakorta felszólító s eközben az EP-kampányra készülő expüspök üzenetei aligha hangzanak hitelesen a történtek fényében.

Pedig Tőkést 1988-1989-ben várandós feleségét, családját féltőn óvó ellenzékiként ismerte meg a világ, akit híveinek kisközössége támogatott. A forradalom után azonnal kilépett ebből a közösségből, s az egykor még papi jogaitól is megfosztott lelkész 1990-ben püspök lett. Ugyanekkor az RMDSZ tiszteletbeli elnökévé választották, majd egyetemet alapított, az ezredforduló után pedig pártalapítási és szervezetépítési kísérletek sora kötődik a nevéhez. Huszonhárom év után előző feleségéhez már csak a külvilág előtt zajló családi viták kötik, pártjai, szervezetei elhaltak, szerepéről, megítéléséről pedig még saját egyházán belül is súlyos viták folynak. Tavaly Victor Ponta miniszterelnök kezdeményezte, hogy vonják vissza tőle a Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatát. A kitüntetést a politikus öt évvel ezelőtt, a romániai rendszerváltásban játszott szerepe elismeréseként kapta, megvonását pedig azért indítványozták, mert tavaly Tőkés azt kérte Orbán Viktortól: Magyarország vállaljon „védhatalmi státust” Erdéllyel kapcsolatban.

Arról egyelőre nincs szó, hogy a Fidesz továbbra is úgy támogatná a politikai kudarcokba és magánéleti konfliktusokba keveredett stratégiai partnerét, mint eddig.

Tőkés először 2007-ben szerzett EP-mandátumot, függetlenként. Másodszor, 2009-ben azonban már az RMDSZ listájára került. Öt évvel ezelőtt a közös lista azért jött létre, mert a politikus akkor még gyakorlatilag szervezeti háttér nélkül, igaz, jó mozgósító erővel indult. Szavaztak rá az RMDSZ-től eltávolodó protestszavazók és azok, akik a magyarországi jobboldalhoz (akkor elsősorban a Fideszhez) kötődtek. Az RMDSZ vesztett a támogatottságából, ezért számára is fontos volt a közös lista. Az együttműködés azonban csak a szavazásig tartott, amivel Tőkés a lista első helyezettjeként bejutott az Európai Parlamentbe, sőt alelnöki kinevezést is szerzett. Ezek után szinte azonnal szembefordult az RMDSZ-szel: 2010-ben szervezeti tagságáról is lemondott. A teljes, ötéves EP-mandátumot sem vitte végig. Félidőben, erdélyi elfoglaltságaira hivatkozva távozott posztjáról. Meg nem erősített információk szerint azért, mert a Fidesz inkább Surján László jelölését támogatta.

Magyar–magyar, illetve erdélyi szempontból azonban gyökeres változások történtek távozása előtt. Egyrészt beérett az a politikai elképzelés, amelyet Fidesz-nemzetstratégiaként szokás manapság összegezni: a magyar Országgyűlés elfogadta a kettős állampolgárságról szóló törvényt, a Magyarország határain kívül élő, állandó magyarországi lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok szavazati jogot kaptak. Másrészt két évtizednyi kisebbségi egypártrendszer után új magyar pártok alakultak erős Fidesz-támogatással: a Szász Jenő-féle Magyar Polgári Párt és a Tőkés László fémjelezte Erdélyi Magyar Néppárt.

A Fidesz-kormány azt remélte, az erdélyi szavazatok alapvetően befolyásolják majd a 2014-es magyarországi választásokat. Ám az állampolgárságot kérők aránya láthatóan elmarad a várttól, és az is kétséges, hogy az állampolgársággal rendelkezők milyen arányban vesznek részt a voksoláson. Az erdélyi magyar pártok pedig már a 2012-es romániai választásokon elvéreztek, a Fidesz kiemelt támogatottjaként érdemben egyik sem tudott szembefordulni az RMDSZ-szel.

2013 nyarára látszott: az RMDSZ és a Fidesz minden korábbi konfliktus ellenére különbékére készül. Kelemen Hunor szövetségi elnökként többször tárgyalt Orbán Viktorral, a múlt év végén pedig a nagyobbik magyar kormánypárt közösen lépett fel például a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjával, illetve az RMDSZ-szel, amikor a szlovákiai Híd-Most néppárti tagsága ellen szavaztak – sikertelenül.

Egyértelművé vált, hogy nem ismétlődhet meg az öt évvel korábbi forgatókönyv, az RMDSZ nem köt olyan választási együttműködést, amelyről kiderült: működésképtelen. Így Tőkés László nem indulhat szövetségi listán. „Mégiscsak vannak határok, amelyeket ha átlépnek, nem lehet visszalépni. Nem lehet azt mondani Tusnádfürdőn, hogy az RMDSZ politikai maffia, másnap meg, hogy szeretne velük, a politikai maffiával közösen indulni” – nyilatkozta tavaly novemberben Kelemen Hunor. Néhány héttel korábban Tőkés elismerte, az Erdélyi Magyar Néppárt nem teljesítette a pártalapításhoz kapcsolódó „reményeket és elvárásokat”.

A választási év küszöbére érve kudarcos tehát az elmúlt négy év mérlege: nem erősödtek meg a külső támogatásból létrehozott pártok, a magyar kormánypárt pedig a Kelemen Hunorral és az RMDSZ-szel kötött, bizonytalan kimenetelű, törékeny különbéke mellett is embereket veszített. A Kövér László mellé sorolt Szász Jenő lemondott pártelnöki tisztségéről, a Magyar Polgári Párt helyett most a Nemzetstratégiai Intézetet vezeti Budapesten.

Tőkés László további politikai pályája nehezen megjósolható. Az „alulteljesítő” EMNP elnöke, Toró T. Tibor bejelentette: „természetesnek kínálkozik a lehetőség”, hogy Fidesz-listán induljon harmadik mandátumáért az EP-képviselő, miután az RMDSZ nyilvánvalóvá tette, a szövetség nem támogatja Tőkést. Ezt a hírt mindeddig fideszes forrásokból nem erősítették meg. Azt sem tudni, hogy az EMNP indul-e önállóan, az RMDSZ-től függetlenül. Ha nem, akkor az RMDSZ egyedül dönt Erdélyben arról, meddig terjed a Fidesszel való összefogás a következő választásokon, s működhet-e bármilyen szavazatmaximalizálás (akár a kettős állampolgárságúak részvételét illetően a magyarországi parlamenti, akár az EP-választásokon). Ha az EMNP megméreti magát úgy is, hogy Tőkés a Fidesz-listán csak magyarországi jelöltként száll ringbe, akkor a 2012-es romániai választásokhoz képest alig változik valami. A tét az, miképpen gáncsolják egymást a magyar szervezetek, és mennyi mandátumot veszítenek.

Úgy tűnik, korszakhatárhoz értünk: vége az egyszemélyes intézményeknek, Magyarország határain kívül nem működnek a mégoly kedves személyes kapcsolatok, barátságok, szövetségek. A klientúralogika sem ugyanaz, hiába a hosszú éveken át épített struktúrák, díjak, támogatások. Irodák, emberek, hálózatok: mindezt vissza kell bontani, ami nem lesz konfliktusmentes. A következő hónapok kérdése az: miképp sikerül levezényelni a Fidesz-intézmények visszavonulóját ahhoz, hogy bármiféle együttműködés lehetséges legyen az RMDSZ-szel. És hogyan vonul vissza Tőkés, aki mindenek mögött és fölött állt a rendszerben?

A Nagyvárad–Kolozsvár-tengelyen tudni vélik: ha Tőkés a Fidesz listáján indul is újra a mandátumért, nem a teljes ciklusra szerződik. Jövőre betölti a hatvanhármat és nyugdíjba vonul, átadja helyét a Fidesz-listán az utána következőnek. Folynak is a kalkulációk, hány ezer eurós havi járadékkal vonulhat nyugdíjba a forradalom egykori hőse: mi lesz a számszerűsíthető mérlege e különös két és fél évtizednek.