Vaja helyett a 473 kilométerre fekvő Bajára küldte a mentőket a 112-es segélyhívó operátora

Egy félreértés miatt a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei város, Vaja helyett a 473 kilométerre fekvő Bács-Kiskun megyei Bajára a küldte a mentőket szerdán a 112-es segélyhívó központ operátora – derül ki a Népszava cikkéből.

Az erről szóló telefon– írja a lap – szerdán 8 óra 28 perckor futott be a 1112-es központba, amely augusztus óta fogad szabolcsi hívásokat. Egy 29 éves nőhöz hívtak mentőt, akit addig már Vaja mind a két háziorvosa megpróbált újraéleszteni, de egyiküknek sem sikerült. Mivel Baján a megadott címre küldött mentők nem találtak senkit, és Vajáról is még egyszer hívtak, a mentők csak hat perccel az első riasztás után indulhattak el a valódi helyszín felé. Ők  az első telefontól számított 12. percben meg is érkeztek, és folytatták az újraélesztést, de a válságos állapotban lévő nő életét vesztette.

Fotó: MTI / Vajda János

A Népszavának sikerült beszélnie a két háziorvossal. Egyikük azt mondta, nem világos mi okozta a nő halálát, de reméli, hogy ez a boncolási jegyzőkönyvből kiderül. A 112-es segélyhívó operátorának a hibájáról semmit nem tudtak mondani, hangsúlyozták viszont, hogy a mentők profik voltak. Az ORFK sajtóosztálya a maga részáről csak annyit közölt: „Négy hívás érkezett a Hívásfogadó Központba, az operátor a későbbi hívások közül kettőben hibázott, aminek a konkrét esetben a mentésre nem volt hatása.”

Nemrég megtörtént, hogy a 112-es operátora a Pest megyei Tóalmás helyett a Nógrád megyei Tolmácsra küldött mentőket egy beteghez. Magyarországon három éve működik európai mintára a 112-es központi segélyhívó rendszer, amelybe a rendőrség és tűzoltóság után még 2017-ben a mentőket is bekapcsolják. A mentésirányítók fel vannak háborodva, azt mondják, erőszakkal tolták le a torkukon a központosítást, és ők nem akarnak asszisztálni betegek halálához. Szerintük a 112-esen laikusok fogadják a hívásokat, és nemcsak a mentési szaktudásnak, de a helyismeretnek a hiánya is veszélyezteti az időbeni segítségnyújtást. Mindennapos eset, hogy hosszas adminisztratív beszélgetés után a bejelentő rákérdez: „Mit csináljak a beteggel, amíg kiérnek a mentők, alig van már légzése”, amire ez a központ válasza: „Erre nem tudok mit mondani, nem értek hozzá, kapcsolom a 104-et.” A protokoll szerint a legfontosabb ugyanis, hogy megvan-e a gázoló, milyen autó ütötte el, annak mi a rendszáma – a beteg állapotáról még egy szó nem hangzott el, holott éppen az azonnali, akár életmentő segítség lenne a lényege a vészhelyzetekre kitalált rendszernek, amelyben éppen az idő a legfontosabb tényező – írtuk nemrég a helyzetről ebben a rémtörténetekkel teli összefoglaló cikkünkben.