Böcskei Balázs: Erre a fordulatra senki nem számított
- Egyfelől hurrá, ilyen egy igazi demokrácia, a váltógazdálkodás, nincs itt semmi baj. Másfelől annak ellenére, hogy a demokratikus mozgásteret végletesen leszűkítette a kormány, keservesen, de ki lehet törni a szorításból. Melyik képlet tetszik önnek?
- Visszatérően zajlik Magyarországon a vita arról, hogy minek is nevezhetjük a Fidesz által fel- és kiépített politikai rendszert. Fogadjuk el a szakirodalom alapján a hibrid rezsim leírást. Christopher Carothers többféle kimenetét írja le az ilyen típusú rezsimnek, úgy is, mint hogy reagálásképpen a vereségekre elindíthatnak további elmozdulásokat az autokratikus hatalomgyakorlás felé, de az is történhet, hogy lokális győzelmek nyomán elkezdődhet egy demokratizálódási folyamat. Nagyon szeretném, ha most ez utóbbinak lennénk tanúi Magyarországon. Azért is vagyok optimista, mert nem egy-egy településen történt áttörés, hanem több, stratégiai szempontból fontos nagyobb városban, nemkülönben Budapesten, így a további versenyképesség alapjai teremtődtek meg. A 2022-es parlamenti választásig a további építkezés lehetőségei tehát adottak. Tegyük hozzá, elemzők, kutatók és politikusok sem látták előre azt, ami október 13-án történt. Erre a fordulatra senki sem számított.
- Mennyire van szerepe ebben az áttörésben az előválasztásnak, ami csak egy modell volt, és semmiképpen nem mondható tömeges élménynek?
- Emlékezzünk csak arra a nyilvánosságban folyó diskurzusra és kritikára, hogy a DK miért szállt be egyáltalán az előválasztási versenybe. Visszatekintve azt látjuk, éppen ez volt az egyik legjobb döntés, más kérdés, hogy akkor talán ezt senki nem gondolhatta. Ha akkor nem lép be a DK, valószínűleg minden idők legérdektelenebb, már az elején lefutott akciója lett volna Karácsony Gergely és Kerpel-Fronius Gábor között az előválasztás. Egy versenyképesnek vélt új jelölttel, Kálmán Olga beszállásával viszont felpörgött a folyamat, valóban verseny alakult ki, és az ötvenezres részvétel legitimációt is adott a győztesnek. Ez jelezte az elkötelezett választókon túli sokaságnak, hogy van a döntésnek értelme, súlya és tétje. Hogy ez a hatás mennyiben érvényesült most vasárnap, pontosan nem tudjuk. Nem biztos, hogy az előválasztás univerzális eszköz lesz, de ha szükséges, elő lehet majd venni.
- Más helyen is volt előválasztás, Ferencvárosban, ott viszont jól összekülönböztek az ellenzéki jelöltek. Lehet, hogy ez sem volt hatástalan?
- Baranyi Krisztina ezáltal lett még ismertebb és elfogadottabb. Annyit tudni kell, a vasárnap azt is megmutatta, hogy túl az együttműködés szükségességén nincsenek univerzális modellek sem a győzelemhez, sem a vereséghez vezető úton. Vannak olyan kerületek, ahol „régi motorosok” nyertek, megint máshol szinte ejtőernyős újoncok léptek előre. Ebből is lehet tanulni, új politikai helyzet van, a választókról olyan tudásra tettünk szert, amelyet eddig a korábbi kutatásokból és szavazási magatartásokból nem lehetett látni.
- Ismét két, egymással szemben álló tapasztalat, hogy egyrészről a nagyon durva kampány felizzította az ellenzéki választók kedvét, de például a Borkai-botrány nem volt elég Győrben, hogy elbukjon a fideszes polgármester. Akkor mi van hatással az emberek döntéseire?
- Ne hasonlítsuk össze az almát a körtével! Induljunk ki abból, hogy minden utólagos kutatás ismerete nélkül beszélhetünk Borkai-hatásról, amely azonban nem egyformán és nem ugyanúgy érvényesült. És most nem a botránynak az intim, magánéleti szálára gondolok, hanem arra, hogy abban megmutatkozott a Fidesz legrosszabbik arca. A bulibáróskodás, a családi vállalkozásokkal átszőtt hatalmi játszmák, a vélt korrupció, a polgármesteri tiszteletreméltóság elvesztése, az üzleti kihívók bedarálása, olyan dolgok tehát, amelyek miatt rengetegen elutasítják a Fideszt. Ugyanakkor Győr eddig alternatíva nélküli politikai tér volt, nem lehetett várni, hogy a sikeres, jól beágyazott Fidesz és jelöltje előzmények nélkül vereséget szenvedjen. Ugyanakkor hiába áll stabilan Orbán mögött 2,5–2,6 millió választó, az ellenzék mögött is jelentős tömeg sorakozik fel, és amíg 2018-ban az ellenzék megosztott volt, addig most még szorosabban intézményesült. Többségében mindenütt a kormánypártival szemben egyetlen, közös jelöltet indítottak, saját viszonyaikat tekintve is alkalmazkodtak a kvázi kétpártrendszerhez. A legutóbbi parlamenti választáson is erős protesthangulat volt ezen az oldalon, de akkor széttöredezett volt a választói kör.
- Az erős protesthangulatot az is jelzi, hogy olyan polgármesterek is buktak, akik sikeresek voltak az elmúlt öt–kilenc évben. Egyik-másik még népszerű is a saját kerületében, mint például Bús Balázs Óbudán, Láng Zsolt az II. kerületben vagy Ughy Attila a XVIII.-ban. Nem a teljesítmény vagy a program, hanem az indulat, a népharag számít?
- Ebben sok igazság lehet. A Fidesz ellenséggyártó gondolkodása és gyakorlata elérhette plafonját, és ezt büntették a választók. Innentől kezdve paradigmaváltás nélkül elkezdhet még inkább növekedni az elutasítottsága is.
- Tehát politikai fordulatként értékeli ezt a választást?
- Mindenképpen másként kell a jövőben gondolkodnunk a hazai politika dinamikájáról. Az, hogy egy párt szavazatszerző képessége miért csökken, amikor sikeres polgármesterei vannak, továbbá a gazdasági mutatók viszonylag jók. És miért erősödik mégis politikailag a másik oldal, mely belül többcentrumú, és azt gondolnánk, hogy ez akár akadálya az egységnek? Mégis számos helyen győzedelmeskedett, és magához képest nem is kicsit. Pedig Budapesten jobban élnek az emberek, mint általában vidéken, de mégis meg tudott indulni a föld. Akkor miért bukott Tarlós? A gazdasági mutatók nem perdöntők. Sokkal inkább az lehet a háttérben, hogy a választók jó része immár elutasítja a Fidesznek a hazát ellenségekre és barátokra felszabdaló politikáját. Nagy kérdések állnak a kormánypárt előtt, ezekre olyan válaszokat nem lehet adni, mint hogy a külföldiek döntötték el Budapestet, vagy előjönni más, nevetségesnek is nehezen minősíthető politikusi érvelésekkel.
- Sok helyen a győztes ellenzéki polgármestereknek többségi támogatottságuk is van a közgyűlésekben. A kampány időszakára félretett ellentétek és viták miatt nem fog-e szétesni ez az összefogás a választás után, amikor ismét minden képviselő felölti eredeti pártköpönyegét? Miként fog együtt szavazni egy MSZP-s egy jobbikossal?
- Az elmúlt években tisztult az ellenzék, nincsenek olyan radikális ideológiai ellentétek, mint 2010 előtt. Egymásra is lesznek utalva a képviselők, mert egyelőre nincs is annyi hozzáértő, évek óta belépésre váró, száz százalékig kompetens ember, akikre számítani lehet. Ez az egyszerű humánpolitikai kihívás elő is segítheti a további együttműködéseket. Nem számítok olyan kiélezett belharcokra, amelyek veszélyeztetnék majd az önkormányzati működést.
- Harcra viszont lehet számítani, vagy ön elhiszi, amit Orbán mondott a választás éjszakáján, hogy most jöhet az együttműködés a főváros új vezetésével?
- Erre szerintem nem tudunk egyértelmű választ adni, mert Orbán maga sem volt még ilyen helyzetben 2010 után. Inkább biztosra vehette a Fidesz győzelmét, és most nincs kész recept a folytatásra. Azt is mondhatnám, Magyarországon 2019 októberével ismét mozgásba lendülhet a politika, lehet, valamelyest közelíteni fog a 2010 előtti állapotokhoz, mármint abban a tekintetben, hogy lehetnek benne olyan történések, olyan döntéshelyzetek, amelyeket 2010 után nem láttunk, és amelyekben az ellenzékiek alkalmassága meg is nyilvánulhat. Az, hogy a kormány valóban tud-e együttműködési készséget mutatni, áthangszerelhető-e egy politikai entitás és szavazótábora, képes-e konszolidálódni az a politikai üzem, amely erre időtlen idők óta nem volt rákényszerítve, vagy marad az erőpolitizálás mellett, arra most még nem tudjuk a választ. De a Fideszben sem tudják.
