Szellemi tisztogatás folyik Magyarországon

A pécsi Kodály-központ működési költségeivel kezdi a cikket Michael Frank, a újság munkatársa, amire 2,4 millió eurót szavazott meg a budapesti kormány. A pénz forrása azonban az a tétel, amit korábban a független színházak kaptak.

"4,5 millió eurónak megfelelő állami támogatásukat eltörölte a kormány. Pedig Magyarország az utóbbi időben, legalábbis külföldön, elsősorban független produkciókkal hívta fel magára a figyelmet. Nemzetközi szinten jól csengő nevű szakembereknek - Schilling Árpád, Hudi László, Pintér Béla - azonban semmi közük sincs ahhoz a magyaros pátoszhoz, amely a művészetekben és az építészetben is kezdi tönkretenni az országot" - írja.

Szerinte ez a tendencia már a kommunizmustól való búcsú óta érezhető, s most a kétharmados többséggel rendelkező kormány arra használja fel, hogy "az egyébként hallgatag többség tapsától kísérve kemény kézzel felássa az egész kulturális humuszt. Írók, művészek, zenészek, tudósok, értelmiségiek figyelmeztetnek a kultúra gleichschaltolására. Konrád György író 'a diktatúra új fajtájáról' beszél, kollégája, Dalos György a politikát olyan ételhez hasonlítja, amelybe dioxint kevertek."

"Orbán a Fidesz hatalomátvételét 'forradalomként' propagálja. Ezt rögzíti a 'nemzeti együttműködés politikai nyilatkozata' is, amely Orbán személyes ügyét az egész nemzet ügyévé teszi, s amely kormányzati utasítás nyomán kiáltványként ott függ minden hivatali helyiségben. Ez vonatkozik kicsikre és nagyokra. A Nemzeti Színház főnökét hamarosan leváltják. Szörnyű bűnt követett el: engedett a román nagykövet kérésének, aki hazája nemzeti ünnepét a színház épületében akarta megünnepelni.

A 'hazaárulók, köcsögök és zsidók' közé sorolták

A viharos tiltakozás végül megakadályozta ezt. Alföldi Róbert csúfot űzött a magyar lélekből, hiszen 'Romániának része Erdély is, amely korábban a Magyar Királysághoz tartozott' - vetették a szemére. A rendezőt nyomban besorolták a 'hazaárulók, köcsögök és zsidók' közé, akiket a szélsőjobboldal, benne a nyíltan fasiszta Jobbik, minden rosszért felelőssé tesz. Orbán emberei, köztük Bayer Zsolt publicista, a miniszterelnök barátja, visszhangozzák ezt... Még Sólyom László is, tavaly őszig Magyarország államfője és a Fidesz pártolója, amikor az még ellenzékben volt, rákerült arra a kéz alatt terjesztett jegyzékre, amely a 'hazának' ártók nevét tartalmazza. A konzervatív alkotmányjogász Sólyomnak az a bűne, hogy az alapvető jogok tekintetében nem ismer kompromisszumot." - idézte az

A Süddeutsche Zeitung szerzője ezután kitér a közszolgálati médiumokban, a múzeumokban, galériákban, az Állami Operaházban végrehajtott személycserékre és Tamás Gáspár Miklós baloldali filozófus ennek kapcsán közzétett felhívására. Megemlíti, hogy a New York-i New School for Social Research professzorai a védelmére keltek egykori kollégájuknak, Heller Ágnesnek, valamint Vajda Mihálynak és Radnóti Sándornak, s levelet írtak Orbán Viktornak. A három filozófust, mint sok más kritikus szellemet, fészekbe piszkítónak és bandának titulálják és sértegetik Magyarországon.

Filozófusbűnözés

"A kényelmetlen tudósokat többnyire azzal vádolják, hogy nem megfelelően használták fel az állami támogatásként kapott pénzeket. A kormány meg sem próbálja cáfolni azt az állítást, miszerint a személycserék politikailag motiváltak" - írja Michael Frank. Felidézi Vass Lajosnak, az Operaház igazgatójának az esetét, aki egykor kulturális államtitkár volt a szocialista kormányzás alatt. Utóda, Szőcs Géza államtitkár szerint arról van szó, hogy "ki kell javítani a szocialisták által elkövetett hibákat. Ha mindezeket kijavítjuk, akkor ezt rosszindulatúan értelmezik: mindazok a vezető művészek, akik az előző kormány iránti lojalitásuknak köszönhetik a pozíciójukat, azt hiszik, hogy most a fordítottja történik, hogy őket tisztán politikai okból váltják le, ahogyan az elődeikkel történt."

Frank szerint a "nép-nemzeti besorolás játékában a pénz nagy szerepet játszik. Már a Bajnai-kormány is erősen lefaragta a kulturális költségvetést, most pedig még keményebb lépések történnek. A veszteséges intézmény máris ok az elbocsátásra. A kulturális intézményeknek kétharmad részben maguknak kell kigazdálkodniuk a fenntartási költségeket. Tehát minden igazgatót, minden kulturális intézményvezetőt ki lehet rúgni. Operaházak, színházak, múzeumok, gyűjtemények: valamennyien krónikusan veszteségesek. A rossz gazdálkodás és a pazarlás sztereotíp indoklásává vált szinte minden elbocsátásnak, illetve a szerződéshosszabbítás megtagadásának."