Nemzeti Kör: az alkotmány megfelel az európai normáknak

A Nemzeti Kör az alkotmányozásról: "Hatályos alkotmányunk sem tartalmi, sem politikai vagy erkölcsi szempontból nem folytatása vagy módosított formája a kommunizmus „alkotmány” nevű politikai dokumentumainak (...) Maga az alkotmány minden szempontból megfelelt és megfelel az európai és modern normáknak."

2011. február 18., 12:34

Közleményt adott ki a Nemzeti Kör az alkotmányozásról. Ebben többek között megvédik a hatályos alkotmányunkat és az Alkotmánybíróság munkáját. Azt írják: "A rendszerváltoztatás alkotmányos reformfolyamata sikeres volt. Hatályos alkotmányunk sem tartalmi, sem politikai vagy erkölcsi szempontból nem folytatása vagy módosított formája a kommunizmus „alkotmány” nevű politikai dokumentumainak. Az átmenet idején érthető és ésszerű taktikai megfontolások folytán halasztották a jogfolytonossággal kapcsolatos kérdés megválaszolását egy későbbi időre, pontosan az intézményi és magánjogi folyamatosság fenntarthatósága, az ország és a térség stabilitása érdekében."

A továbbiakban változtatás nélkül közöljük a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményt:

A magyarságnak legalább kétezer éve van saját nyelve és kultúrája, másfél ezer éve társadalma, 1100 éve országa és Magyarországnak az Aranybulla révén 800 éve van európai színvonalú „alkotmánya”.

Bár a megosztottság és belháború mindig jelen volt nemzetünk életében, a szembenállókat a magyar alkotmány feltétlen uralmát valló bizonyosság vezette. Ez állította helyre az ország területi integritását és biztosított a magyarságnak, mint politikai és kulturális közösségnek - a 20. századig senki által sikerrel kétségbe nem vont - politikai vezető szerepet a Kárpát-medencében. Az elvesztett háborúk után mindenkinek természetes volt, hogy a folytatás a közjogi folyamatosság, azaz a történeti magyar alkotmány keretei között valósulhat csak meg. Ezért lehetett csakis közjáték 1849 és 1867 között az abszolutizmus. Az I. és II. világháború után összeülő nemzetgyűlések sem új közjogi jogalanyt kívántak teremteni, hanem az alkotmányjogi és intézményi azonosságot állították helyre. Majd 1946-ban, a királyság eltörlésekor is csupán az államforma változott meg, a történeti alkotmány jogfolytonosságával nem szakítottunk.

A háborúit elveszítő Magyarország ezért volt képes békekorszakait mindig megnyerni. Nem így történt volna, ha alkotmányos jogrendjének folyamatosságát alattvalói (polgárai) feladják. A jogfolytonosság felmondásával, magyar államiság új jogi alapokra való helyezésével csak a Magyarországi Tanácsköztársaság, Rákosi és utódainak parlamentje próbálkozott.

A kommunizmus 40 esztendeje alatt politikai és szociológiai értelemben biztos, hogy megtört az alkotmányos folytonosság, és eddig nem született sem olyan jogi dokumentum, sem olyan tudományos közjogi fikció, melyre az alkotmányos jogfolytonosságot alapozni lehetett volna. A kommunizmus minden törekvése ellenére sem szűnt meg azonban a közintézmények és a magánjogi intézmények jogfolytonossága, hanem jó részük sikerrel túlélte az összes rákosista és kádárista "reformot" és természetes alkotóelemei voltak az 1988-1990 között újjászülető magyar jogállamnak. Az 1989-es átfogó és az 1990-es nyári alkotmányozás tudatosan tért vissza az 1946-os köztársasági struktúrához, illetve az 1848-as felelős miniszteri rendszerhez. Beépítette az 1945 utáni nyugat-európai alkotmányfejlődés olyan tapasztalatait is mint például az emberi, szociális jogok, vagy az alkotmánybíráskodás. A világ sokat változott, így egyedül az volt lehetséges, hogy arra a pontra tereljük az alkotmányosságot, ahová a 40 év alatt eljutott volna.

A rendszerváltoztatás alkotmányos reformfolyamata sikeres volt. Hatályos alkotmányunk sem tartalmi, sem politikai vagy erkölcsi szempontból nem folytatása vagy módosított formája a kommunizmus „alkotmány” nevű politikai dokumentumainak. Az átmenet idején érthető és ésszerű taktikai megfontolások folytán halasztották a jogfolytonossággal kapcsolatos kérdés megválaszolását egy későbbi időre, pontosan az intézményi és magánjogi folyamatosság fenntarthatósága, az ország és a térség stabilitása érdekében.

Maga az alkotmány minden szempontból megfelelt és megfelel az európai és modern normáknak. Előkészítése több évtizedes, tudományos jog-összehasonlító kutatásokon, a magyar köz- és magánjogi hagyományok legkitűnőbb vívmányainak tudatos újjáélesztésén és megőrzésének igényén alapult. Módszertana 1989-ben a nemzeti konszenzus, majd a szabad választásokon kialakított parlamenti demokrácia volt. Feladatát jól betöltötte. Az újjászületés során elkerülhetetlen hézagait az Alkotmánybíróság láthatatlan alkotmányozási munkája az elvekhez hű módon és magas színvonalon egészítette ki. A hiányzó jogfolytonossági elemnek az Alkotmányba történő beemeléséhez azonban nem állt rendelkezésre a politikai akarat és parlamenti konszenzus, a folyamatossággal való lelki azonosulásra pedig középosztályunk bizonyult képtelennek.

A hiányok a lelkekben voltak és vannak. A társadalom vezető elitjében az első éveket követően elhalványult a nemzet és annak jogállami hétköznapjai újjáépítése iránti elszántság, a tudatosság, a magyar történeti alkotmányos hagyomány és a modern jogállam iránti feltétlen és ellentéteken is átnyúló elkötelezettség. Mindaz, ami korábban a magyar nemzet politikai motorjait, a nemességet, a középosztályt jellemezte. Így nem csoda, ha a népből hiányzik a nemzet alkotmányát elfogadó tisztelet és az intézményeibe vetett bizalom, ami még szüleinknek természetes volt.

A mostani alkotmányozás tekintheti feladatának a jelenlegi alkotmány szabályainak újraírását, jogkészletének átdolgozását, az államszerkezet átalakítását, de ha nem teszi, attól még első osztályú jogállam maradhatunk. Ez a kormányzó többség felelőssége. A történelmi lehetőség nem ez, hanem az alapkérdés rendbetétele. Alaptörvényi szinten most ki lehet mondani az alkotmányos jogfolytonosság fikcióját. Ki lehet mondani, hogy rendszer lehet jó, vagy rossz, de csak egy ország létezik. Ezt a létet a jogfolytonos magyar alkotmány testesíti meg és egyben biztosítja is. Függetlenül az államformától, függetlenül a politikai rendszerek változásától és politikai pártok érdekeitől.

A politikai eliteknek pedig bármikor lehetősége van a jogkövető példa ereje révén újból kiváltani a népből az alkotmány iránti tiszteletet és maguk iránt a bizalmat. E nélkül az alaptörvény csak zengő érc vagy pengő cimbalom lesz.

* * *
A jogfolytonosság fontos kérdése a Szent Koronának és a kereszténységnek az alkotmánnyal való kapcsolata
.
A modern keresztény egyházi felfogás a kereszténységet Európa államaiban nem tekinti szekuláris alkotóelemnek. Ratzinger bíboros szerint:

„A keresztény hit, Jézus útját járva, eltörölte a politikai teokrácia eszméjét. Ha korszerűen akarjuk kifejezni magunkat, úgy is mondhatnánk: helyreállította az állam világi voltát azáltal, hogy a keresztények más meggyőződésű emberekkel szabadságban élnek együtt. A keresztény hit elválasztja ettől Isten országát, amely ezen a világon politikai valóságként nem létezik, és nem is létezhet, hanem a hit, a remény és a szeretet által van jelen a világban, és feladata, hogy a világot belülről változtassa meg.“

A kereszténység, mely a modern Európa ki nem gyomlálható morális, kulturális sajátja, nem áll ellentétben az alapjogi, emberi jogi szabadelvű elvrendszerrel, hanem annak történelmi előzményét, teológiai, filozófiai alapvetését, öntudati, életmódbeli és kulturális hátterét adja. Ilyen értelemben és alapon keresztény Európa és Magyarország. Ezt nem kell félnünk kimondani.

A magyar Szent Korona, a korábbi államformákban a politikai nemzet két alkotóelemét, a királyt és a nemességet a koronázás aktusa révén összekapcsolta. Államformához, államszerkezeti sajátosságokhoz kapcsolódó, tárgyiasult és mindenki által vizuálisan is birtokolható közjogi fikció volt. Nemzeti önazonosságunknak, közjogi múltunknak, kulturális én-képünknek elbonthatatlan alkotóeleme. Ám ahogy a keresztény Európának nem közjogi hordozója, nem legitimációs forrása a keresztény egyház, úgy a népfölség fikcióján alapuló modern közjogi rendszerünké sem az, a szívünkből egyébként kitéphetetlen Szent Korona.

A magyar alkotmány jogfolytonosság fikciójának kimondására 21 év után most lehetőség van. A magyar jogállam intézményeinek jóhiszemű és rendeltetésszerű használatában pedig senki nem korlátoz bennünket. Ezekkel út mutatható a lelkeknek arra, hogy a jogot elfogadjuk, megéljük és alkalmazzuk. Ahogy a Szent Korona közjogi fikciója századokon át sziklaszilárdan fölénk magasodva uralta politikai erőinket, úgy kell, hogy az alkotmány jogállami elvei, kiegyensúlyozott intézményei uralják magát az erőt és kell, hogy az erő soha ne uralhassa a jogot. Mindez megtestesülhet az alkotmányos fejlődést kodifikáció révén figyelembe vevő, megújított alkotmányban. Amire rátekinthet a nemzet, és amely láttán a megszakítottság formális szakadékán áthágva, Magyarországot a huszadik század második fele elveszítettnek látszó békeévtizedei után holnaptól ismét újrateremteni segíti.

A Nemzeti Kör Tagjai: