Nem állunk jól, 1500 milliárd még hiányzik

A kormányzati sikerpropaganda egyik visszatérő eleme, hogy élen járunk az EU-ban a támogatások lehívásában. Az NGM-ben már több havi prémiumokat is osztogatnak a nagyszerű eredményességért, és azt bizonygatják, hogy egy árva fillért sem hagyunk az előző költségvetési periódus nekünk szánt fejlesztési alapjaiban. Ez nagyon szépen hangzik, a valóság azonban nem ennyire rózsás, pedig tényleg nagy szükségünk van az uniós pénzekre, mert azok nélkül szinte alig lennének beruházások hazánkban: az elmúlt öt évben a fejlesztések több mint 90 százaléka brüsszeli források segítségével valósult meg, a másfél éve beindult növekedés is jórészt ennek köszönhető.

Az EU költségvetése hétéves periódusonként határozza meg a támogatási programok keretösszegét. A 2007-13 közötti időszakra nagyjából 25 milliárd eurós teljes összegre pályázhattunk, és ezzel egy főre jutóan dobogósok voltunk. A konkrét lehívások és kifizetések azonban elcsúsznak: a periódusok elején a fejlesztési programok előkészítése zajlik, ami lényegében egy hosszú vita a brüsszeli adminisztráció és az egyes tagországok között. A pályáztatás csak akkor indulhat meg, ha az uniós szervek jóváhagyják az operatív programokat, azaz a kapott keretösszeg tényleges felosztását. Ennek nyomán az első két évben pénz még alig jön, viszont ennek ellensúlyozására a hétéves ciklus vége után még két évig, azaz jelenleg ez év végéig lehetőség van a már előzetesen lekötött összegek kifizetésére.

Ezzel magyarázható, hogy a 2007-2013 közötti támogatások lehívásáért még mindig keményen kűzdünk. Állítólag a forrásokat 110 százalékig lekötöttük már, a tényleges kifizetéseknél viszont csak 80 százaléknál tartunk, ami annyit jelent, hogy 5 hónapunk van arra, hogy 1500 milliárd forintnyi összeget megkapjunk. A kormány állításaival szemben az eredményességben nem járunk az élen, sőt: az észtek 95 százaléknál tartanak, a lengyelek 92-nél, de az uniós átlag is 84 százalék!

A még hiányzó 1500 milliárd kétharmada még nem jutott el a döntésig, egyharmadát viszont az EU visszatartja, legnagyobb részt a különböző programoknál talált szabálytalanságok miatt. Öt operatív programnál függesztették fel a kifizetéseket az uniós vizsgálatok nyomán, amelyekről e hasábokon is beszámoltunk. Az autópálya építéseknél teljesen elzárták a csapokat, és több tízmilliárdos büntetésre számíthatunk, a többi esetben szintén hasonló retorzió fenyeget. A felhasználások további ellenőrzése újabb gondokat tárhat fel, ezért hiába kötöttünk le a kereteknél nagyobb összeget, azok teljes lehívására nincs valódi esély.

Az uniós pénz pedig úgy kellene, mint egy falat kenyér. A 2012-14 közötti időszakban a felgyorsított lehívásoknak köszönhetően a GDP 6 százalékának megfelelő támogatást kaptunk, sajnos nem túl jól használtuk fel: ugyanezen időszak alatt a GDP-nk ennek kevesebb, mint felével nőtt. Az uniós elemzések szerint a hatékonyságban, az egységnyi támogatásra jutó növekedésben a sereghajtók között vagyunk az EU-ban. Ennek az okairól a brüsszeli vizsgálatok felfüggesztéshez vezető megállapításai árulkodnak: átláthatatlan döntéshozási folyamatok, előre kiválasztott nyertesek, brutális túlszámlázások stb., azaz a pénzek nem feltétlenül oda mennek, ahol a legjobban hasznosulnak.

A beragadt támogatás minél nagyobb részének megszerzése jól jönne, mert a 2014-20 közötti ciklus forrásai csak lassan nyílnak meg, tényleges pénzmozgásra inkább a jövő évtől számíthatunk. A kifizetéseket a magyar költségvetés megelőlegezheti, de ez rontja az egyenlegét, ha Brüsszel nem fogadja el a projektet. Példa erre az M4, amelyre a kormány 60 milliárdot költött, miközben az EU nem hagyta jóvá a projektet – igaz, ezt kezdettől fogva jelezték, de Orbánékat ez hidegen hagyta, csak akkor álltak le a finanszírozással, amikor összevesztek Simicskával.

Miután évek óta nincs nálunk jelentős fejlesztés uniós támogatás nélkül, jó lenne tudni, vajon milyen forrásokból kívánja fedezni a gigantikus beruházásokat a kormány abban a valószínűtlen esetben, ha elnyerjük a 2024-es olimpia rendezését. A potom tízmilliárdba kerülő pályázást a parlament és a főváros is lelkesen megszavazta, anélkül, hogy az erről szóló tanulmányt megvitatták, sőt egyáltalán látták volna. A kormányzati előterjesztés csupán 775 milliárd forintos költségről szól, a titokban tartott, de kiszivárgott tanulmány 3100 milliárdos teljes kiadást helyez kilátásba!

A különbség főként abból adódik, hogy a beruházások töredékét kapcsolják csak közvetlenül az olimpiához, a többit úgymond egyébként is végre kellene hajtani. Itt főként infrastrukturális, közlekedési stb. fejlesztésekről van szó, amelyek nagy részére valóban szükség lenne, de egyelőre nincs rá pénz. Összesen majd 2000 milliárd forintról van szó, benne új utakról, vasút- és villamosvonalakról, új Duna-hídről, sok száz jármű vásárlásáról, sőt egy újabb metróvonalról, hogy csak a legkirívóbb tételeket említsük, a nagyszabású építkezésekről nem is beszélve.

Mindezt 8 év alatt kellene egymással párhuzamosan elkészíteni és üzembe helyezni. Az eddigi szomorú tapasztalatokat, botrányos ügyeket – pl. M4, Margit-híd felújítás, fonódó villamosvonalak stb. – látva van épeszű ember, aki az ambíciózus elképzeléseket reálisnak tartja? Egyrészt nyoma nincs a forrásoknak, hiányoznak a szükséges építési kapacitások, másrészt ilyen nagyságrendű beruházások összeszervezése és kivitelezése ilyen rövid idő alatt Budapesten kivihetetlen a város teljes lebénítása nélkül.

De azért merjünk nagyot álmodni, hitegessük csak magunkat azzal, hogy meg tudjuk csinálni. Higyjük el, hogy meglesz az a néhány ezer milliárd, valahogy kisajtoljuk magunkból anélkül, hogy belerokkanjunk. Ha viszont nem hiszünk a csodákban, bízzunk abban, hogy a döntéshozók nem a vágyakat, hanem a realitásokat veszik majd figyelembe.