Mindenki ébredhet arra: elvesztette a látását

Sokakban felmerülhet a kérdés: miért érdekelheti az egészséges embereket ma ez a téma?

Dénes Gábor, a film írója és rendezője kicsit szomorúan legyint_

Igen, ez az. A rohanó, nem gondolkozó ember, a fogyasztásra nevelt ember kérdése. Visszakérdeznék: biztos benne, hogy maga vagy valamelyik családtagja nem ébredhet egy nap arra, hogy elveszítette a látását?

Hány családot érint ez a fogyaték ma Magyarországon?

Hazánkban évente öt-hatezer ember veszíti el látását. Több ezer család kerül mentális és egzisztenciális válságba. Alapvető információk hiányában tehetetlenül állnak a bekövetkezett drámai változás előtt. Fogalmuk sincs hová, kihez fordulhatnának segítségért. Ahogy sok fontos dolog, ez sincs igazán megoldva ebben az országban. Nincs kitalálva. Elsősorban az egészségügyi szolgáltatóknak, a szociális területen dolgozóknak kellene az első segítséget megadniuk. Egy címet, egy telefonszámot átnyújtani. Ám sajnos sokan tájékozatlanok. Ahol az orvostudomány már tehetetlen, ahol minden összeomlott, ott kezdődik a film, amely a Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportjában dolgozó szakemberek munkájáról, a látásukat vesztett emberek új életének felépítéséről szól.

Hol található ma Magyarországon ilyen intézmény?

A Vakok Állami Intézetében működik a csoport. Sokan nem tudják, hogy az Intézet nem kórház, nem egészségügyi intézmény és nem is nevelőotthon. Olyan speciális szolgáltatást nyújtanak itt a rászorultaknak, amelyet máshol nem kaphatnak meg. A látásukat vesztett emberek itt szerezhetik meg azokat a fontos ismereteket, technikákat, speciális segédeszközöket, amelyek lehetővé tehetik, hogy külső segítség nélkül is, önállóan élhessék az életüket. Az intézetben több szintű rehabilitáció folyik. Itt működik a Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportja is a V E R CS, amely alapvetően a felnőtt korban látásukat vesztetteknek nyújt segítséget, mondhatnám azt is, hogy egy új élet kezdetéhez. A film segítségével a nézők betekinthetnek e különleges világba.

Mit tanulhatnak meg azok, akik részt vesznek a rehabilitációs programban?

Mielőtt a tanulás megkezdődik, egy mindenre kiterjedő látásvizsgálatot végeznek el. A rehabilitációs gyógypedagógus megismeri a látássérült szemészeti anamnézisét, feltérképezi a még kihasználható látását Azt hiszem, ez a lényeg. Itt az egészségügy rendszerétől, a szemészektől eltérően nem azt vizsgálják, hogy mit nem lát a kliens, hanem azt, hogy mennyit lát még. Ez óriási szemléletbeli különbség. Összetett és aprólékos vizsgálattal állapítják meg, mire lehet a rehabilitációt felépíteni, mi maradt meg a látásból.

Hogyan lehet személyre szabva a leghatékonyabb látásjavító tréninget kidolgozni?

Elsősorban a tájékozódáshoz, a közlekedéshez és a napi életvitelhez szükséges alapvető ismereteket tanítják meg. Ebbe beletartozik a lakásban való tájékozódás a fürdőszobától a konyháig, a mosástól a főzésen át a vasalásig. Megtanulják a számítógép használatát, ami ma már létfontosságú a kommunikációban, a tanulásban, a szórakozásban, a társas kapcsolatokban. Beszélő programok segítségével szinte mindent megoldanak. Az informatika ismerete olyan virtuális ajtó, amelyen a látássérültek is kiléphetnek a nagyvilágba. De emellett megtanulják a hagyományos Braille-írást és olvasást is.

Mennyi idő kell a Braille-ábécé elsajátításához?

Azt mondják, hogy három hónap alatt el lehet sajátítani az alapokat. De azt hiszem, ez elsősorban az egyén képességeitől függ, hiszen sok minden befolyásolja a haladást. Például az, hogy hány éves az illető, milyen munkát végzett előtte, mennyire érzékenyek az ujjbegyei, amelyekkel kitapintja a pontokat, mennyire tudja az ujjai finom mozgását koordinálni. Függ attól is, hogy mikor veszítette el a látását. Vannak, akik vakon születtek, őket más metodikával tanítják. De mindenkinek meg kell tanulnia, hiszen ma már nagyon sok terméken Braille-írással is közlik a fontosabb tudnivalókat.

Írni hogyan lehet?

Vannak kézi sablonok, de az oktatás része a Braille-írógép használata is.

Nehéz tapintás útján olvasni?

Talán kevesen tudják, hogy a Braille-karakterek hat tapintható pont variációiból épülnek fel. A forgatás közben kipróbáltam. Szerintem nagyon nehéz, erősen kell koncentrálni. Kilenc ujj kell az olvasáshoz. Abból egy olvas, a többi a vízszintes és függőleges irányokat figyeli és irányítja. Azt mondják, hogy nem az alapok a nehezek, hanem az, amikor már haladóként a rövidítéseket kell megtanulni. Mert egy komoly szöveg hagyományos Braille-írással rengeteg papírt igényelne. A rövidítések révén sokat spórolhatnak időben és papírban.

A mozgássérülteknél a botok, a járókeretek, a kerekes székek segítenek. Egy látássérült embernek milyen segédeszközök állnak ma rendelkezésre?

A film bemutatja az elérhető korszerű segédeszközöket, a különböző olvasóberendezéseket. Olyan speciális olvasó monitorokat, amelyekkel akár soronként lehet színt, fényerőt, kontrasztot váltani, így nemcsak betűket, de képeket, fotókat is nézhetővé lehet vele tenni. Bemutatunk speciális nagyítókat, otthoni tévére is ráköthető olvasóberendezéseket is, amelyek akár megszázszorozzák a betűk méretét. Bemutatunk konyhai berendezéseket, vízszintmérőket, kenyérszeletelőket, beszélő vércukorszint mérőt, beszélő vérnyomásmérőt, beszélő órát, színfelismerő automatát, naptárt, tűbefűző szerkezetet, beszélő telefont, beszélő hőmérőt. Apropó segédeszköz. Azt hallottam, hogy megszűnt a korszerű hazai fehér botok gyártása. Most Hollandiából hoznak be üvegszálas botokat, amelyeket azonban a TB nem támogat. Így 12000 forintba kerül egy használható bot.

Gondolom, az elemi rehabilitáció egyik legfontosabb eleme az önálló közlekedés megtanítása. Ezt is bemutatja film?

Igen. Megpróbáltuk a tanítás és a tanulás egymásra épülő fázisait úgy bemutatni, hogy a laikus közönség is megértse, mi történik, ha egy látásában korlátozott ember egy hosszú fehér bottal pásztázva megy előttünk az utcán. Fontos tudni, hogy a fehér bot a „meghosszabbított kéz”, amely szinte kitapogatja az úton lévő akadályokat. A bot hossza határozza meg azt a biztonságos teret, amely akadály esetén bármelyik pillanatban még korrigálható. Egy látássérültnek az utcán sokkal több információt kell figyelembe vennie, mint egy látónak. Támpontokat kell keresnie, legyen az egy fal, egy szegély vagy egy kerítés. A tájékozódást meghatározzák a környezetből jövő közlekedési és más utcai zajok. A film követi a tanulás későbbi fázisait is, amikor már forgalmas útkereszteződésben kell a technikát tovább fejleszteni, a szegélyeken, járdákon kívül az oszlopokat és más váratlan akadályokat is ki kell tapogatni. A kellő rutin megszerezése után nincs akadály. Elméletileg a látássérült is eljuthat mindenhová, ha megismeri az adott útvonalat és a közlekedési eszközök kínálta lehetőségeket.

Mi történik a rehabilitációs tanfolyam befejezése után?

A tanfolyam elvégzése után a tanultakat a VERCS munkatársai adaptálják a kliens otthoni környezetére is. Ha kell, tapintható jelekkel látják el a háztartási berendezéseket, Braille- írással feliratozzák a tároló edényeket, fűszereket. Segítenek az elektromos eszközök használatának beállításában is. Az otthoni adaptáció különleges szolgáltatás a VERCS kliensei számára.

A Vakok Állami Intézetében létezik más irányú rehabilitáció is?

Az elemi rehabilitációt követheti az intézetben folyó foglalkoztatási rehabilitáció, amely segíti az egyéni pályaválasztást - sok esetben sajnos a pályamódosítást -, az egyéni karrier megtervezését. Közösen alakítják ki, melyek lehetnek azok a területek, amelyek fejlesztése során sikeres munkavállaláshoz segíthetik a látássérültet. Fontos a szociális csoport munkája is. Ők segítenek az adminisztratív ügyek intézésében, munkahelykeresésben, munkaközvetítésben, pályázatok bonyolításában, segélyek kérésében. Az itt dolgozók azt akarják elérni, hogy a rehabilitációt követően mindenkinek elérhető céljai legyenek, hogy ki-ki megtalálja önmagát, helyét a többségi társadalomban. Ha sikerül munkahelyet, és megfelelő állást találni, azaz igaz öröm, a közös siker.

Rendezőként mit szeretne elérni? A film megtekintése után mi változhat meg a közgondolkodásban?

Egyre inkább azt érzem, úgy is, mint alkotóművész, úgy is, mint érdemiségi, hogy a magam eszközeivel, lehetőségeivel kötelességem tenni valamit azokért, aki rászorulnak, jobbá tenni azt, ami megváltoztatható. Amitől emberek sorsa akár egy kicsit is megváltozhat. Az a véleményem, ha mindenki a maga szakterületén csak egy kicsit többet adna a maga tudásából, akkor már régen nem itt tartanánk. Sajnos a pártpolitika mindenbe belemocskol, megoszt, kegyet és hatalmat gyakorol. Közben megfeledkezik az alapvető feladatáról, hogy embereket képvisel. Megfeledkezik az érdekképviseletről, az esélyegyenlőség kézzelfogható megteremtéséről, az emberi méltóság biztosításáról. Ma senki nem tudja megmondani, hány látássérült él Magyarországon. Csak azok vannak nyilvántartva, akik regisztráltak, akik segélyt kapnak. De ennél sokkal többen vannak, becslések szerin több mint kétszázezerre tehető az érintettek száma. A filmet azért csináltuk, hogy azok, akik megnézik, vigyék tovább a hírt: van egy hely, ahol segíthetnek, ahol megtanítják, hogy látássérülten is lehet önállóan, eredményesen, és sikeresen élni a látók társadalmában.