Miért tettem? - Dániel Péter levele

Miért tettem?

Mert fel vagyok háborodva. Mert megaláztak ezzel a szobor állítással. Mert meghamisítják a történelmünket és nem tanultak abból. Mert újra el akarják követni a múlt hibáit és bűneit. Mert Orbán Viktor horthysta diktatúrát épít Európa közepén, a XXI. században. Mert lerombolják törékeny demokráciánkat. Mert egyre nyíltabban zsidóznak. Mert 2012-ben újra elhangzott, elhangozhatott a tiszaeszlári vérvád képtelen, aljas, antiszemita hazugsága a Magyar Parlament falai között. Mert szeretem Radnóti, Ady és József Attila verseit. Mert egyre többen revizionisták és soviniszták, megint. Mert fáj, hogy százezernyi honfitársam értelmetlenül halt meg a Don-kanyar vágóhídján. Mert anyai, református nagyapám is megjárta a szibériai hadifogolytábor poklát. Mert apai dédszüleimet a zajló Dunába lőtték 1944 telén. Mert szégyellem, hogy Hitler csatlósai voltunk. Mert fáj és felháborít, hogy több százezer honfitársunkat dobták oda a náci gyilkoló gépezetnek. Mert feltépik a múlt sebeit. Mert a vitézi rend pojácái is ott páváskodtak. Mert meg kellett tegyem...mert eljött a tettek ideje.

Nem vagyok büszke rá. Nem tudom, hogy jól tettem-e. Majd a történelem eldönti és megítéli. De meg kellett, hogy tegyem. Mert ha nem tettem volna meg, talán bele is haltam volna a szégyenbe.

Mert igazságot kellett szolgáltassak minden magyar demokratának, akiket arcul csaptak ezzel a szoborral. Mert igazságot kellett szolgáltassak annak a több százezer zsidó mártírnak, akiket a Horthy-rendszer cinkosan dobott oda a náci Németországnak. A vidéki zsidóságnak, a helyi boltosnak, asszonyoknak, öregeknek és gyermekeknek, akiket Horthy csendőrsége deportált, önként terelt vagonokba és küldött a biztos halálba, a koncentrációs táborok, a gázkamrák poklába. Tudom, hogy nem szívesen. Tudom, hogy lavírozva és némi késedelemmel. De megtette, megtették. Horthy Miklós kormányzóként a jóváhagyását adta a gyalázatos zsidó törvényekre, a vidéki zsidóság deportálására és a biztos halálba küldésükre. Horthy az én szememben ezért (is) tömeggyilkos.

Persze, akár ma is lehet azt mondani, hogy ezek csak „zsidó patkányok” voltak és megérdemelték a sorsukat. Lehet a tiszaeszlári vérvádat is újra életre kelteni. Lehet új-nyilas gárdát is alapítani. Azután be lehet tiltani. Azután lehet hagyni, hogy tovább működjön. Meg lehet sérteni a Párizsi Békeegyezményt. Lehet Tusványoson revizionista nagygyűlést tartani. Lehet Erdélyre és a Felvidékre kacsintgatni. Lehet a múltba révedni, lehet a vélt vagy valós történelmi sérelmeket dédelgetni, lehet nagy Magyarországról álmodozni. Lehet a Horthy-kultuszt újra éleszteni. Lehet Horthynak szobrot állítani. Előbb Kerekiben, azután például Debrecen főterén, végül pedig a budapesti Kossuth téren. Mondjuk Károlyi Mihály szobra helyén...

Lehet, de szerintem nem helyes. Lehet, de szerintem ez ellen fel kell emelni a szavunkat, sőt ma már tettekkel is fel kell lépjünk ez ellen. Mert a szó ma már nem elég... Én ügyvédként részt vettem a gárdaperben, a félkatonai, új-nyilas szellemiségű gárda betiltása érdekében. Azt hittem, hogy sikerrel. De néhány hete a budapesti Hősök terén kellett demonstráljak a betiltott gárda gárdistaavató rendezvényén. A szó már nem elég...

Azt gondolom, hogy eljött a tettek ideje. A századik cikk, nyilatkozat, petíció és demonstráció ugyanis már senkit nem érdekel.

Leöntöttem Horthy Miklós szobrát vörös festékkel. Nem vagyok rá büszke, mert egy halott szobrát meggyalázni nem szép tett. Nem vagyok rá büszke, mert barbárság volt.

De hiszem és tudom, hogy meg kellett tegyem és büszke vagyok rá, mert a hazámért, a demokráciánkért tettem. Mert fel kell végre rázni a hazai közvéleményt. Mert ahol Horthy szobrot lehet állítani, ott lehet zsidózni és cigányozni is. Ott lehet romák ellen, faji okokból sorozatgyilkosságot elkövetni. Ott lehet tiszaeszlári vérváddal élni. Ott lehet Gyöngyöspata nevű települést hetekig gárdista terrorban tartani. Ott lehet egy színészt a származása miatt kitiltani Egerből. Ott mindent lehet... Ez ellen pedig fel kell végre lépniük a hazai demokratáknak, a tisztességes magyar állampolgároknak. Tettekkel.

Akik Horthynak szobrot állítanak, azok megtagadják a múltunk bűneit és hazug feloldozást adnak azokra. Azok életre keltik a múlt démonait.

Ma Horthy-szobor, holnap Szálasi emlékmű, azután pedig faji törvények. Megint.
Ma Horthy-szobor, holnap kötelező hittan, azután keresztény fundamentalizmus.
Ma Horthy-szobor, holnap kötelező „levente”-oktatás az iskoláinkban. És azután?

Horthy Miklósnak súlyos, történelmi bűnei vannak. Horthy Miklósnak nem lehet szobra a Magyar Köztársaság területén 2012-ben, ahogyan Rákosi Mátyásnak (tudom, hogy Róth, „kedves” szélsőjobbos honfitársaim...tudom) vagy Kun Bélának sem. Jelzem, ha egy szélsőbalos szervezet fel merné egyszer valamelyiket állítani, hát leöntöm majd azt is.

De Horthynak sem lehet szobra és nem lehet ma létjogosultsága a Horthy-kultusznak sem. Mégis felállították azt a szobrot. Pedig Kerekiben tíz ember közül csak egy akarta. Pedig minden tisztességes, józan demokratát felháborított. Mégis felállították. Mert céljuk van vele. Mert nem tanultak a történelmünkből. Mert az orbáni Fidesz és Orbán Viktor gátlástalan hatalomvágya áll mögötte. Mert Horthy szobra után jönne majd Gömbösé és Szálasié is...

Szóval tulajdonképpen én nem is Horthy Miklós szobrát öntöttem le vörös festékkel, hanem jelképesen azoknak az arcába öntöttem azt, akik újra akarják éleszteni a horthyzmust, a keresztény fundamentalizmust, a revizionizmust, a sovinizmust és az antiszemitizmust. Akik azt gondolják, hogy a jövőnk a bűnös múltunkban van.

Nos, ezért tettem. Józan, magyar demokrataként és európai polgárként. Büszke vagyok rá és büszkén vállalom a következményeket is. Ja és már előre szólok, hogy ha netán Szálasinak is szobrot állítanak, akkor még keményebben lépek majd fel... Mert eljött a tettek ideje.

Dániel Péter