Miért nem tanítják a Kádár-korszakot?
Az általános iskolában történelemórán oktatni kellene a Kádár korszakot és a rendszerváltást, de úgy tűnik, erre a történelemtanárok nagy része nem vállalkozik. Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke nem vitatja a tanárok felelősségét, de hozzáteszi, hogy sok múlik az igazgatókon, valamint az iskolák fenntartóin, a polgármestereken is. És az állam sem áldoz eleget a történelem tanárok továbbképzésére.
Nem irigylem a történelemtanárokat, zavaros időket élünk, s még nem beszéltük ki Trianont, 56-ot, s a rendszerváltást sem. Ezek után mit várhatunk tőlük?
Valóban, nem beszéltük ki történelmünk fontos traumáit. Ugyanakkor a tanárokat jó néhány évtizede nem becsülik eléggé, sem erkölcsileg, sem anyagilag. Napjainkban a megítélésük tovább romlott, sok szülő legyint rájuk, netán lehülyézi őket a gyerekek előtt. Immár a falvakban sem örvendenek a pedagógusok olyan köztiszteletnek, mint régen. Egyre kevesebb az igazi tanár, akikre felnézhetnek, s húsz év múlva is emlékezni fognak a diákok. Az egyetemi oktatók rémregényeket mesélnek a történész szakra beiratkozottakról.
Én már hallottam olyan esetről, amikor a hallgató azt sem tudta, mikor volt a honfoglalás.
Lehet, de talán itt még nem tartunk. Tudni kell: az iskola, a tanár mozgástere korlátozott, a több évtizeddel ezelőttihez képest csökkent. A diákok ismereteik 60 százalékát a netről és a tévéből szerzik. Ma a tanárnak még arra is fel kellene készítenie a diákot, hogy a neten könnyen eltévedhet, hiszen a hiteles információtól egy-két kattintásra és áltudományosat, hamisat is találhat. Napjainkban nem tartható az az alapállás, hogy a tanár mindent tud, a diák meg semmit. Immár a diák a pedagógus partnere. Nemegyszer vitában kell meggyőzni a diákokat. Én, ha 1944-45-ről vagy ’56-ról tanítok, a diákoktól azt kérem, mondják el, az ő családjuk miképp élte át ezt az időszakot. Nem lesz két egyforma történet, de mindegyiknek megvan az igazsága.
Miért nem tanítja a tanárok többsége a Kádár rendszert és a rendszerváltást a 8. osztályban, amikor az egyébként kötelező lenne?
A tanárok nincsenek erre kellően felkészítve. Elengedhetetlen lenne a történelemtanárok továbbképzése, ugyanakkor az erre fordítható költségvetési forrás az utóbbi években folyamatosan csökken. A Kádár-rendszer vagy a rendszerváltás tanításakor a tanárt visszatarthatja az is, hogy mit szólnak majd ehhez a szülők, hogy reagál az igazgató, netán a polgármester. Egy éve egy Budapest környéki iskolában annak tudatában neveztek ki egy iskolaigazgatót, hogy az illető – korábbi tevékenysége alapján – nem áll távol a náci eszméktől. Sok szülő tiltakozott, néhányan elvitték az iskolából a gyereküket, de az igazgató ma is a helyén van. Vajon egy ilyen helyzetben mit mondhat a történelemtanár?
