Mi van? Mi van? Mi van? – Szánthó Miklós: A Fidesz nem lábszagú

Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint frusztráltságot okoz az impotens baloldalon, hogy a kormány a nemzeti konzultációval remek politikai kommunikációs eszközt talált ki. A baloldal ugyanis csak azt látja, hogy elveszik a témáit, és sem szociális, sem migrációs, sem semmilyen ügyben nincs mondanivalója.

2017. november 2., 13:03

Szerző:

– Fideszes kifizetőhelyként emlegetik az önök intézetét.

– Nem hinném, hogy erről lenne szó. Pusztán annyiról, hogy tény, létrejöttünknek aktuálpolitikai oka volt: figyeltük a balliberális elemzővilágban elhangzó „jogi” érveket, és pár barátommal a jogi egyetemről az jutott eszünkbe, hogy az érem másik oldalát is be lehetne mutatni.

– Mármint a Fidesz érveit.

– Az egy másik kérdés, hogy valaki szereti-e Orbán Viktort, vagy sem. Nálunk az verte ki a biztosítékot, hogy a közjogi átalakítások kapcsán teljesen megalapozatlan, de jogi köntösbe bújtatott kritikák tömkelege jelent meg. Így volt ez a médiatörvény, az Alaptörvény vagy a Tavares-jelentésről szóló vita idején is. Úgy gondoltuk, érdemes rámutatni arra, pontosan mit is írnak a jogszabályok. Nem volt ugyanis egyensúlyi helyzet: balliberális oldalon több jogi műhely is működött, míg a jobboldalon egy sem.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– Ott volt a Századvég és a Nézőpont.

– Ők inkább politológiai síkon végeznek fontos tevékenységet, de nem a jogi elemzés területén. Minket meg idegesített, hogy bár minden ott van a paragrafusokban, a tényeket mégsem említi senki sem.

– A kormány mindenkori álláspontját akarják védeni?

– Nem, de azzal sem lenne baj.

– Nem lenne baj?

– A médiatörvény ügyében az legitim vita lett volna, hogy kell-e konvergens médiahatóság, ám helyette pitiáner részletszabályokon ment a szócsata, amiket úgy állítottak be, mintha a demokrácia csontvelejét megzabáló rákos sejtek lennének.

– Megalakulásukkor miért pont a Fidesz pártalapítványához fordultak támogatásért?

– Mert a társaságban mindenki jobboldali, konzervatív gondolkodású volt. Ismertük a tudományos tevékenységet támogató pártalapítványt, kínálta magát a lehetőség.

– Ettől még máshoz is pályázhattak volna.

– A Fidesz pártalapítványa azokat a szempontokat tartja fontosnak, amiket mi.

– Mik ezek a szempontok?

– Egészséges, konzervatív gondolkodásmód, amely hisz a zsidó-keresztény hagyományon alapuló tradícióban és a nemzetállamok megtartásában.

– És ez csak a Fidesz pártalapítványára illett?

– Furcsán nézett volna ki, ha a Nyílt Társadalom Alapítványhoz fordulunk. Beadtunk egy pályázatot a Fidesz pártalapítványához, és kaptunk harmincmillió forintot. Amikor megalakult a jegybanki alapítványi hálózat, aminek szintén célja a tudományos tevékenység támogatása, oda is pályáztunk.

– És onnan is kaptak pénzt.

– Igen. És kifejezetten büszkék vagyunk rá.

– A civil szervezetek általában magántőkéből működnek, önök viszont a közpénzt költik a kormány üzeneteinek kommunikálására.

– Pártalapítványok teljesen törvényes módon támogathatnak tudományos kutatási tevékenységet, ez bevett dolog. Valójában itt a baloldal frusztrációjáról van szó a jobboldal újraéledése miatt. Jogi ügyekben például korábban a Helsinki Bizottság és társai játszadoztak kizárólagosan a pályán, mi meg belerondítottunk a képbe.

– Önről fideszes körökben állítólag azt mondják: Mikiék úgyis elmondják a sajtóban, amit hallani akarunk.

– Ezt így konkrétan még nem hallottam, ha hiú lennék, azt mondanám, nagyon hízelgő. Tény: személyes felfogásommal nagyban egyezik, amit a kormány nagy társadalmi kérdésekben, például a határon túli magyarokhoz viszonyulásban vagy az Alaptörvényben rögzített értékekben vall.

– Önök a Soros György által támogatott civil szervezeteket azzal vádolják, hogy Soros álláspontját képviselik. Ilyen logika mentén önök pedig a kormány szövegeit harsogják.

– Hát, ha úgy tetszik: ez valóban világnézetek harca. De azért hadd jelezzem, hogy például indítványoztuk a többes ajánlás megszüntetését a választási jelöltállítás során, amelyet nem fogadtak meg a döntéshozók.

– Ez a migrációhoz meg a civil ügyekhez képest abszolút részletkérdés.

– A kormány azt sem támogatta, amikor azt javasoltuk: a migrációs ügyek miatt meg kéne fontolni a strasbourgi emberi jogi bíróság joghatóságának megtagadását.

– Olykor alighanem praktikus túltolni a biciklit.

– Nem hiszem: mi mindig azt tartjuk szem előtt, hogyan lehetne megálljt parancsolni az emberi jogi fundamentalizmusnak. A civilekre rátérve: szerintem a „civil” mint jelző egyszerűen lejáratódott. Elveszítette azt a mítoszt, hogy a „csúnya” politika „lábszagú, mocsaras világával” szemben a szakmai, objektív, érdek- és értékmentes világot képviseli. Ez nem igaz. Az úgynevezett civilek nagyon is jól behatárolható világnézeti alapon állnak.

– Nem pont fordítva történt, hogy a politika mászott bele a civilek életébe?

– A balliberális pártszcéna impotens, kreativitás és üzenetek híján van. Így a politikai küzdőtéren az eddig is páston lévő „civilek” kerültek reflektorfénybe, és kezdték el – egyes sajtóorgánumokkal együtt – átvenni a pártpolitikai ellenzék szerepét a napirend alakításában.

– Az Átlátszó az önökről szóló cikkében Peter Pomerantsev orosz propagandáról szóló tanulmányát idézi, amely szerint „a dezinformációs célok elérése érdekében nem szükséges meggyőzni egy álláspontról a közönséget, elégséges az is, ha egy párhuzamos – egyenértékűnek, azaz esetünkben függetlennek bemutatott – narratívát állítanak szembe a cáfolni kívánt állásponttal”. Hasonlóan önökhöz: „A független civil szervezet szerepében tetszelgő AK funkciója az volt, hogy a kormányoktól valóban független nemzetközi és hazai jogvédő szervezetekkel szembeni, tudományosként beállított  álláspontot fogalmazzon meg, eltitkolva, hogy valójában az AK-t pénzelő párt és a kormány védelme a cél.”

– Az orosz párhuzamot kikérem magamnak. Egyébiránt erre utaltam az előbb: tehát van a „valóban független” civil, vele szemben meg a többiek. Ezekben a kritikákban szintén a balliberális elemzők frusztrált narratívája érződik azokkal szemben, akik nem az ő álláspontjukat képviselik. Amikor azt mondtam korábban, hogy menedékjog nem jár mindenkinek, leesett az álluk, mert úgy gondolták, hogy a kérdésben csak az ő kánonjuk elfogadható.

– Önök a politikát képviselik, és nem szakpolitikai kérdésekben mondanak véleményt.

– Na erre mondta Csurka István, hogy „a szakmaiság bolsevista trükk”. A baloldal igyekszik úgy koreografálni az üzeneteit, hogy azok „szakmaiak”, szemben a rút „politikai kormányzással”. Csak a végén mindig az sül ki, hogy a fetisizált szakértők valahogy kapcsolódnak az aktuális balliberális fősodorhoz. Az a tévképzet alakult ki, hogy a szakmaiság semleges, a politika meg érdekmotivált: csakhogy a semlegesség önmagában véve is liberális érték. De kezdenek kiegyenlítődni a viszonyok. Már az Alkotmánybíróságban sem csak a Sólyom László-féle láthatatlan alkotmány szellemét osztó alkotmánybírók ülnek és nem csak a liberális érvek dominálnak.

– Jogászként nem tartja neccesnek, hogy a kormány Soros-kampányának hirdetései társadalmi célú reklámként futnak?

– Nem. Jelenleg nincs kampányidőszak. A reklámok ilyenkor más megítélés alá esnek.

– Tényleg azt mondja, hogy nincs kampány?

– Jogi értelemben nincs. Az csak a választást megelőző ötvenedik naptól kezdődik.

– És politikai értelemben?

– Politikai értelemben persze van.

– A kormány Soros-kampánya mégis társadalmi célú reklámként fut.

– Az okozza az idegeskedést a baloldalon, hogy a kormány pár éve a nemzeti konzultációval kitalált egy remek politikai kommunikációs eszközt, ami valóban leegyszerűsített, de lényeglátó módon juttatja el a választókhoz az üzeneteket.

– Épp ezért kampányeszköz.

– Jogi értelemben nem.

– De politikailag igen.

– A vita nem arról szól, hogy jogilag minek minősül, hanem arról, hogy idegesíti a baloldalt. Azt látják, hogy a kormány elveszi a témáikat, sem szociális, sem migrációs, sem semmilyen más ügyben nincs mondanivalójuk. Nincs lényeglátásuk. Ha a jobboldal a jogi kereteket betartva kitalál egy kreatív politikai megoldást, azzal nincs semmi baj.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– A Fidesz a saját politikai üzeneteit csomagolja a társadalmi célú reklámba.

– Jogilag ezen lehet lamentálni: buzdíthat-e például a kormány arra, hogy a polgárok küldjék vissza a konzultációs íveket vagy vegyenek részt egy népszavazáson?

– És?

– Igen, szerintem buzdíthat. Jogszerűen.

– Ön szerint van Soros-terv?

– Igen, persze, úgy hívják: nyílt társadalom.

– Miért pont akkor kezdte a Fidesz a Soros-kampányt építeni, amikor 2015-ben a Keletinél megjelentek a menekültek?

– Sorosozás korábban is volt.

– Ilyen mértékben és intenzitással soha azelőtt.

– A kormány szempontjából talán a körülmények szerencsés összjátéka zajlott. Orbán a Charlie Hebdo-merénylet után ráérzett, hogy a migráció rendkívül fontos téma lesz. Az ellenzék pedig akkor még azzal jött, hogy ez mekkora hülyeség, így lábon lőtte magát. Aztán elkezdték mondani, hogy minden menedékkérő kapjon menedékjogot, és így tettek a civil szervezetek is. Ekkor jött elő a téma, hogy ki is finanszírozza őket. Soros pedig kijött a fényre, cikkekkel, interjúkkal.

– A kormány pedig ráépített egy 2018-ig húzódó ellenséggyártó kampányt.

– Ennek az egésznek nyilván van egy politikai kommunikációs síkja, hiszen valóban az győz, aki uralja a közbeszédet. De a migrációs probléma attól még létezik.

– Navracsics Tibor szerint nincs Soros-terv.

– De azt ő sem mondta, hogy a tömeges migráció ne lenne valós veszély. A bizottság tagjai, bár nemzetállami delegáltak, amint biztosokká válnak, már a bizottságot képviselik. Navracsics Tibornak is a bizottsági sapkáját kell felvenni, és nem az exminiszterit vagy az ex-frakcióvezetőit. Az pedig, hogy a „nagy Soros-terv by Jean-Claude Juncker” című előterjesztés nem szerepel a bizottság előtt, még nem jelenti azt, hogy nem is létezik.

– Jeszenszky Géza úgy fogalmazott: a Fidesz lenézi a választókat azzal, hogy el akarja hitetni velük a Soros-terv létezését.

– Az szerintem nem működik, hogy a magukat jobboldaliként, „nemes konzervatívként” definiáló megmondóemberek vagy expolitikusok, akik amúgy részt vállaltak a 2010 utáni Orbán-kormányban, most kijelentik, hogy ez a Fidesz-politizálás lábszagú.

– Miért ne lehetne ez a véleményük?

– Lehet, de nem etikus. Pláne egy olyan személytől, aki az Antall-kormány idején maga is megtapasztalhatta, milyen balliberális kartácstűzben lenni. A betyárbecsület az smafu?

– A Soros-kampány miatt Őcsényben egymásnak estek az emberek, amikor kiderült, hogy néhány menekültstátusú gyerek ott nyaralna pár napig.

– Azt nem tudom, hogy milyen alapon kaptak Magyarországon menekültstátust, ha Röszkéig megtett útjuk során áthaladtak más biztonságos országon. Menedékjog ugyanis az első biztonságos országban jár. Segíteni őket ott kell, ahogyan azt a Hungary Helps program is célozza.

– Ennek semmi köze ahhoz, hogy Őcsényben egymásnak estek az emberek.

– A fizikai erőszak nyilván nem támogatható, de azért egy falusi adok-kapok nem kivételes. Ezt felnagyítani, és azt állítani, hogy az Őcsényben történtek egyenes következményei a jelenlegi magyarországi politikai klímának, nagyon félreviszi a józan helyzetértékelést.

– A Soros-ellenes kampány nélkül ez nem történt volna így.

– Van az a vicc, hogy mi az a három kérdés, ami egy kocsmai verekedés előtt elhangzik: Mi van? Mi van? Mi van? Na ezt csak a habitusra mondom. Nem tudni, milyen személyes konfliktusok lehettek a háttérben, bármi lehetett. A téma persze adott volt, de egy egyedi ügyben lecsapódó általános emberi agresszió és a politika jelenlegi felfokozott hangulata között nem lehet párhuzamot vonni.

– A kampány hatékony: a migráns szót ma már a legeldugottabb faluban is használják.

– Ha az a kérdés, lapuljon-e egy ország vezetése a fűben, és az érzékenységre, toleranciára hivatkozva ne tegyen semmit a tömeges migráció ellen, vagy álljon a sarkára, és lépjen fel ellene hazai és nemzetközi szinten, én az utóbbira szavazok.

– Brüsszelből sok jogi kritika érte emiatt Magyarországot.

– Az Európai Parlament és a bizottság képviselői politikai értelemben elveszítették a kapcsolatot saját nemzetállamukkal. Hülyeségeket terjesztenek elő és szavaznak meg: felső korlát nélküli kvótarendszert, menekültügyi ügynökségek hatáskörének bővítését, eljárások további egységesítését. A genfi egyezmény teljesen kiforgatott értelmezését vallják, ami szerint a menedékjog globális szociális jog: ha egy afgánnak épp Svédország tetszik, az jár neki.

– Egy olasz bíróság 2017 májusában nem engedte, hogy egy menekültet visszaszállítsanak Magyarországra, mert itt nem biztosított az emberi jogainak megfelelő védelme.

– Rengeteg ilyen döntés van. Pedig a menedékjog lényege, hogy ha valaki eljön onnan, ahol az élete közvetlen veszélyben van, menedékjog csak az első biztonságos országban jár, mégpedig ideiglenesen, csak addig, míg a konfliktus el nem ül. Ha belegondolunk, igazából ez a humánus megoldás: ugyanis az elmenekültek így tudnak legegyszerűbben majd hazatérni és újjáépíteni az országot. Ha ezt a jogértelmezést kiforgatjuk úgy, hogy bárki bárhová költözhet, soha senki se megy majd vissza Szíriába. Közben „civilek” bebizonyítják, hogy a fél EU nem biztonságos. Ez röhej.

– Számos kötelezettségszegési eljárás is indult Magyarország ellen a menekültügy kezelése miatt. Orbán ezt közröhejnek nevezte.

– Igen, mivel a bizottság a politikai jellegű ügyekkel kapcsolatban ma már nem vehető komolyan.