Mi folyik itt?

– Ön szerint a tervezett alkotmánymódosítás kifejezi a Fidesz bizonytalanságát: saját uralmát már nem képes a szétdúlt alkotmányosság eszközeivel fenntartani. Erről lenne szó? A szöveg nem a belpolitikáról, hanem a terrorveszélyről szól.

– Félreértés ne essék: ez nem a terrorveszélyről szól.

– Vészhelyzetekkel, statáriumokkal, rendeletekkel, különleges felhatalmazási törvényekkel sokan próbálkoztak a múlt században is.

– De Európában nem próbálkozna ilyesmivel senki. 2015. november 13-án, pénteken volt a párizsi merényletsorozat, és a Francia Köztársaság elnökének három napra volt joga rendkívüli intézkedéseket foganatosítani. De hétfőn már a nemzetgyűlésnek kellett tárgyalnia a következő három hónap lehetséges lépéseiről. Valóban életszerű, hogy terrortámadás történik, ez sajnos korunk egyik jellegzetessége. Ám kormányok a parlament felhatalmazása nélkül sehol sem kaphatnak plusz jogokat. Ráadásul a Fidesz tervezete szerint maga a kormány dönti el, mikor van terrorveszélyhelyzet. Önhatalmúlag. Bármikor. Ettől kezdve elég egy kósza hír, sajtóközlemény, a miniszterelnöknek megfájdul a foga, s elő is áll a terrorveszély.

– 1994 és 1998 között, amikor egy ideig ön is a kormány tagja volt, huszonvalahány robbantásos merénylet történt utcákon, köztereken, parkolókban. Az miért nem volt terrorhelyzet?

– Nem hiszem, hogy érdemes arról értekezni, miféle veszélyhelyzetnek van kitéve Magyarország. Nyilvánvaló, hogy a tervezett felhatalmazás kizárólag belpolitikai célokat szolgál. Ezt nem a terroristák, hanem a magyar társadalom ellen kívánják felhasználni.

– Orbán imádhatja a katonásdit. Ez a szövegezésen is átüt. Tele van olyan retorikai fordulatokkal, mint „mozgósítható haderő”, „ellenőrzés alá kell vonni a hírközlő szerveket”. Mi folyik itt? – kérdezhetné egy hazánkba tévedő idegen. Csak nem háború lesz?

– Orbán kifejezetten imádja ezt a nyelvet. Életeleme a harc. Nem érzi jól magát, ha nem vívott meg napi öt csatát, ha nem élhette át a győzelem mámorát.

– Ha már itt tartunk: milyen erőt képvisel a mai magyar hadsereg?

– Nem tudom. Rég voltam katona, kicsit szkeptikus vagyok. De tény, hogy felfegyverzett ember a fegyvertelennel szemben nagyon erős tud lenni.

– Az internet a tervezetben külön szóba kerül. Ennyire izgatja Orbán fantáziáját?

– Ennek egyszerű a magyarázata. Minden létező diktatúra (nézzük Kínát, Oroszországot) küszködik azzal, hogy elfojtsa az állami szűrőtől független, alternatív kommunikációt. A mai világ azonban nem zárt. Ahogy a társadalom sem az. A magyar gazdaság pedig kifejezetten nyitott. Ez nagyon zavarhatja Orbánt.

– A Fidesz erősebb, mint Kína? Le tudja kapcsolni a netet?

– Nem tudja. Kína sem tudja. A dolog nevetséges lenne, ha nem volna olyan tragikus. Ha nem tükrözne elképesztő műveletlenséget. De meg kell jegyeznünk: Lenin elvtársnak igaza volt. A forradalmak első lépése a távírópalota és a pályaudvarok elfoglalása. Mai nyelven szólva: az együttmozgás, a kapcsolattartás, a tömegkommunikáció megbénítása. Ám borítékolom, ez a kormány részéről vesztett háború lesz. Mert a zárt gazdaság, a zárt társadalom nem lehet fejlett. Erre hamarosan a magyarok is rádöbbennek. Őszintén kívánom, hogy a vég ne összeomlás legyen, mert az bizony megágyazhat a jogon kívüli eszközökkel élő erőknek, a házi náciknak is.

– Mit lehet még a sajtószabadságon korlátozni?

– Csakis az internetet. Az a célpont. A portálokat, honlapokat és blogokat, amelyek lehetővé teszik, hogyha újságíró akarok lenni este hat és nyolc között, megtehetem, mindenkihez szólhatok. Ez valóban újdonság, Brezsnyev és Kádár idején ilyesmi nem volt.

– A terrorveszélyen kívül vannak itt más veszélyek is. A demográfiai apály veszélye, az ebből következő nyugdíjcsökkentés veszélye, a brutális gazdasági lemaradás veszélye, az oktatás leromlásának veszélye, a gyorsuló kivándorlás veszélye, az egészségügy lepusztulásának veszélye, a termőföld célzott kiosztásának veszélye. Ezeken nem segít semmiféle kijárási tilalom.

– Valóban. A magyar haderő belföldi bevetése nem képes jólétet, elfogadható életviszonyokat teremteni.

– Ön hiába mantrázza, hogy a rendszer halálra van ítélve, ha nincs beugró. Megfelelő ellenzék.

– Hát éppen ez a feladat, életképes, hiteles ellenzéket alkotni. Nagyon nagy feladat. Hogy ne akkor kapkodjunk, amikor a rendszer széthullása mindenki előtt nyilvánvalóvá válik.

– Az ellenzéki pártok most inkább azon tusakodnak, részt kell-e venniük az alkotmánybíró-választáson. Majtényi László intézete arra figyelmeztet: ezekkel nem szabad közösködni.

– Így igaz, nem szabad. Mivel az Alkotmánybíróság szakmai tekintélye, legitimitása már régen elporladt, nem ajánlatos részt venni efféle dísztestületben. Fölösleges színlelni az alkotmányos jogállamot, miközben most akarják bevezetni a rendkívüli állapotot.

– Olyan nincs, hogy belülről próbáljuk feljavítani a rendszert?

– Demokráciában van. Diktatúrában nincs. Sajnos az ellenzék megosztott. Ez is részben a diktatúra következménye. Némelyik pártról elmondható, hogy őfelsége fizetett ellenzéke. Például az LMP-ről így gondolom. A szocialista párt már nehezebb eset, mert jóval nagyobb konglomerátum. Éppúgy megtalálhatók benne a „hallgatás hívei”, mint az ellenzékiség komoly emberei.

– Önmagában a tüntetés tiszteletreméltó szándékot fejez ki. De a magyarok, úgy látom, közönnyel lenyelik az egészet.

– Mert a társadalom fáradt, kimerült, elgyötört.

– És a fagy leple alatt a többség otthon maradt.

– A szabadságvágy nem időjárásfüggő. A társadalom reményvesztett, növekszik a szegénység, az elesettség, a munkanélküliség, a kiszolgáltatottság és persze a kivándorlás. Ez minden ellenállást felzabál. Megértem: ha valaki éhezik, akkor az úgynevezett alkotmányos finomságok nem érdeklik. De a hazafinak az a dolga, sőt történelmi feladata, hogy felhívja a figyelmet a leselkedő veszélyekre. Hogy segítsen helyreállítani Magyarország méltóságát. Ha öt ember teszi meg, öt ember dicsősége. Ha százezer, akkor százezeré. Nem az számít, hányan vagyunk, hanem az: igazat mondjunk.