Megoldódni látszik a Matolcsy-dilemma

Egy régi dilemmára részben választ kaptunk szerdán: Orbán Viktor jobbkezének meghökkentő nyilatkozatai kapcsán a gazdasági folyamatokhoz valamelyest is értők fejében mindig felmerült a kérdés, Matolcsy vajon tényleg ennyire nem ért hozzá, és saját álomvilágában él, vagy egyszerűen csak hazudik. Nos, tegnapi beszédének alapján az első verzió tűnik valószínűnek: a szakmai alkalmatlanság iskolapéldája, hogy miközben a nemzeti valuta árfolyama szabadesésben van és kétéves mélypontra kerül, a jegybank elnökének eszébe sem jut, hogy felhasználja a lehetőséget a gyengülés lassítására.

Éppen az ellenkezőjét teszi, és szokásos szereptévesztésével agyba-főbe dicséri a kormány gazdaságpolitikáját, különösen az összes független szakértő által bírált unortodox lépéseket. Ennek jegyében egyebek mellett megszorításmentes strukturális reformok eredményeiről beszél, holott a hazánkról szóló minden nemzetközi jelentés, legutóbb az OECD-jé éppen a szerkezeti reformok hiányát és a túlzott megszorításokat hibáztatja a rossz növekedési kilátásokért. A Fidesz-kormány az elmúlt években ezermilliárdokat vont el a gazdaságból és a lakosságtól a megugró adóterheléssel, a statisztikai adatok szerint leginkább a fogyasztáshoz kapcsolódó terhek nőttek, méghozzá három év alatt 1160 milliárd forinttal. Ez negyvenszázalékos emelkedés, miközben maga a tényleges fogyasztás összességében csupán néhány százalékkal nőtt!

Ez Orbán jobbkeze szerint nem megszorítás, hanem reform. Annyiban igaza van, hogy az adórendszert is átalakították, méghozzá a felső jövedelmi ötöd javára, amely ezzel sok százmilliárdos többlethez jutott, míg a nagy többség nettó reáljövedelme 2010 óta csökkent. Az OECD jelentése is gondként említi a növekvő egyenlőtlenségeket mint a gyorsabb fejlődés gátját. Ebből a szempontból bírálja a megemelt minimálbért is, amely a megugró terhek miatt a foglalkoztatottság ellen hat, miközben a a nettó reálértéke 2010-hez képest csökkent. Rossz eszköznek tartja a jelentés a közmunkát is, amely egyrészt nem hatékony, másrészt nem lesz belőle valódi munkahely.

Ez utóbbit alátámasztják a munkaügyi statisztikák is. Miközben a kormány hatalmas sikerekről, növekvő foglalkoztatottságról és csökkenő munkanélküliségről beszél, a szép adatok a mesterségesen, még a téli időszakban is felpumpált közmunkából származnak. Papíron 107 ezerrel többen dolgoztak ősszel, mint egy éve, de kétszázezer közmunkás javítja a statisztikát, és közülük százezren marhaságokat tanulnak tízmilliárdokért, amit mi, adófizetők állunk! A valós helyzetet kitűnően tükrözi egy eldugott adatsor arról, hogy a nyilvántartott álláskeresők közül hányan találnak valóban munkát. Ebből kiderül, hogy míg 2010-ben negyven százalékuk jutott szerződéses, azaz tényleges álláshoz, addig tavaly csupán húsz százalékuk, ami a legalacsonyabb adat a mérések kezdete óta.

Ez reálisabb megvilágításba helyezi a munkanélküliség csökkenéséről szóló adatokat is. Kiderül ugyanis, hogy a nyilvántartásból kikerülők töredéke jutott csak valódi munkához, a nagy többség vagy közmunkát vállalt, vagy egyszerűen kiejtették a rendszerből, és már nem szerepel a statisztikákban. A növekvő javulást mutató főszámok tehát félrevezetőek és csupán a közvélemény manipulálását szolgálják, hogy bizonyítani lehessen a nagy sikereket. A megkérdezett szakértők ezt a maguk módján mindig el is mondják, de az emberek nagy többségéhez ezek a vélemények nem jutnak el, köszönhetően a Fidesz által egyre jobban lenyúlt médiának.

Az OECD-jelentéshez visszatérve, a szervezet szerint romlik hazánk növekedési potenciálja, aminek az oka jórészt a Matolcsy által magasztalt unortodox gazdaságpolitika. Emiatt kevés a beruházás, kiszámíthatatlan a belső környezet, a piaci viszonyokba való állami beavatkozás is rontja a helyzetet. Ehhez jön a teljes intézményrendszer működésének romlása, ami szintén gátja a fejlődésnek. Az OECD hosszan és alaposan sorolja a konkrét problémákat, amelyeket egyébként a kormánytól független szakértők is egybehangzóan hangsúlyoznak, de mindez falra hányt borsó Orbánéknak. Varga miniszter sietett leszögezni, hogy minden úgy jó, ahogy van, ők jobban tudják, mint minden nemzetközi szervezet és külső szakértő együttvéve.

A hozzá nem értés mellett ez a mentalitás vezetett ahhoz, hogy hiába van vészhelyzetben a forint, Matolcsy nem az MNB elnöki feladatát, a nemzeti valuta védelmét teljesítette, hanem dicshimnuszokat zengett a kormányról, amivel csak még lejjebb taszította a forintot. Jó lenne pedig, ha tenné a dolgát, mert a pénzpiac nyilvánvalóan most tesztel minket, spekulációk kitűnő célpontjává váltunk. Ez nagyrészt az alapkamat csökkentésének a következménye, a három százalék már nem annyira csábító felár, hogy ne érné meg a forint gyengítésére játszani. Ha a piacok nem látnak kellő reakciót az MNB és a kormány részéről, a mostani tesztelés egy folyamat kezdete lehet, amely a forint jelentős gyengüléséhez és a finanszírozási helyzetünk számottevő romlásához vezet.