Tájkép csata közben – A Liget-projekt közelről

2020. augusztus 7. 06:01 - szerző: Rózsa Péter

Nem jött fel a talajvíz. Nem is ment el a talajvíz. Pedig a Ligetvédő mozgalom szószólói közül többen vagy az egyik, vagy a másik veszélyre figyelmeztettek a megkezdett múzeum- és mélygarázsépítések okán. A víz tehát a helyén maradt, és a zöld is köszöni, jól van. A Ligetvédők aggodalmai ellenére látványosan megindult az évtizedekig lekopott, elhasználódott, betonjárda-töredékekkel szegélyezett zöldfelületek és parklétesítmények megújítása, és továbbra is burjánzó, ősfás ligetet találunk ott, ahol eddig az volt. Akkor mi is van itt most? Járjuk be együtt!

A liget új kapuja lett – mert már teljes szerkezetében áll – a Néprajzi Múzeum monumentális, ugyanakkor karcsú, ívelt, elkészülte után majd egy bejárható, zöld domboldalt idéző tetejű épülete, amely középen, éppen az eredeti belépőterületen, a rondónál simul a talaj szintjébe, ahol a látogató a fasor felől eléri a ligetet. Áthaladva itt alig száz métert megyünk, és visszatekintve a fáktól már nem is látható az egész komplexum. Bent vagyunk az erdőben. Előttünk aztán felbukkan a Magyar Zene Háza már teljes, lenyűgöző szerkezete. Itt állunk Európa legnagyobb, vízszintes osztás nélküli üvegfala előtt, felette a lebegő tetőtányérral.

– Ezerötszáz négyzetméteres üveghomlokzat veszi körül a belépőteret és a koncerttermet, amely így vizuálisan egybeolvad a kinti zöld környezettel – mondja Baán László miniszteri biztos. – A japán tervező, Sou Fujimoto, a világ egyik leghíresebb építésze egy olyan épületet álmodott ide, amely minden elemében szervesül az őt körbeölelő liget természeti világával. A ház egy rendkívül eredeti, organikus épület lesz, amelynek megformálása a zene, a hangok hullámtermészetével is azonosul.

Felmegyünk a „palacsintatetőre”, ahonnan mintegy száz ovális nyílású fénykút adja a belső terek természetes megvilágítását. Innen látható, hogy az épület legmagasabb pontja a környező fák koronamagassága alatt van.

Kilátás a koncertteremből
Fotó: Lakos Gabor

Visszatérünk a tetőhéjszerkezet belsejébe, amely a zenepedagógiai foglalkozások tere lesz, míg egy szinttel lejjebb a leendő kávéház terasza arra a rétre néz, amely alatt 120 darab talajszonda rejlik, amely a ház teljes energiaellátásának nagy részét adja majd. Az impozáns csigalépcső visszavezet a földszintre, ahol a belépőtér szabadon lesz látogatható. Innen lehet bejutni az ötszáz férőhelyes koncertterembe.

– A koncertterem mindenféle zenei irányzatot befogad majd, de a programok gerince a világzene lesz. A térszint alatt pedig mintegy másfél ezer négyzetméternyi kiállítótér rejtőzik, amely a magyar zenetörténetet mutatja majd be izgalmas, interaktív módon. A tartalmát illetően – teszi hozzá a miniszteri biztos – a Zene Háza egy olyan komplex zenei beavató intézmény lesz, amilyen sehol másutt a világon nincs, s maga a zseniális épület is ezt az egyediséget fogja erősíteni.

Dr. Baán László miniszteri biztos
Fotó: Lakos Gabor

Akkor most álljunk meg egy kicsit! A szemet gyönyörködtető látványtervek után itt emelkedik előttünk az impozáns Néprajzi Múzeum és a Magyar Zene Háza, amely – akárcsak a többi ide tervezett épület – olyan helyen valósul meg, ahol eleve volt már valamilyen építmény vagy aszfaltfelület, tehát nem vesz el zöld területet. A megújuló botanikus kert, a világszínvonalú játszótér, a most épülő, két kilométeres, este kivilágított futópálya, az ingyen használható és a két bérelhető, sokfunkciós szabadtéri sportpálya, majd később az egész területre kiterjedő zöldrehabilitáció, amelynek során sok száz fát, több ezer cserjét és egyéb növényt telepítenek majd, szóval mindez miért nem volt elegendő muníció ahhoz, hogy még a kormánydöntés és a beruházás megkezdése előtt meggyőzzék a városlakókat és a ligetvédőket arról, hogy ez jó, ez kell, ez hasznos lesz Budapestnek?

– Már eddig is nagyon sok embert meggyőztünk, de természetesen nem lehet mindenkit – válaszol Baán. – Nem volt ez másként anno a Lánchíd vagy az Országház építése esetében sem. Ez egy ilyen léptékű vállalkozás velejárója…

– Mármint hogy a civilek eleve támadják?

– Mindig lesznek, akik támadnak egy nagyszabású változást. Amire aztán könnyen rátapad a politika, ha lát benne fantáziát a maga számára. Az fogja végérvényesen meggyőzni az embereket ennek a vállalkozásnak a nagyszerűségéről, amikor majd elkészül az egész. Akkor már nem a radikális ellenzők mantrái – kivágják, tönkreteszik, lebetonozzák stb. – fogják befolyásolni az emberek véleményét, hanem a saját valós tapasztalataik.

– Ez a vita politikai része, de a természetvédők miért ne féltenék a ligetet a hatalmas forgalmat generáló múzeumoktól és az Új Nemzeti Galériától?

– A múzeumok által generált többletforgalom nem lesz számottevő a Városliget jelenleg csaknem ötmilliós éves látogatószámához képest. Minden ilyen tárgyszerűnek tűnő vészhír a közelgő liget-armageddonról nettó csúsztatás és manipuláció. Az úgynevezett ligetvédők vegytiszta politikai kommunikációt folytatnak, a politikai támogatóikkal együtt. Vagyis legyártanak egy soha nem létezett, a valósággal köszönőviszonyban sem álló, diabolizált képet a ligetet fenyegető szörnyű veszélyekről, amelyek ellen aztán megalkuvás nélküli, kérlelhetetlen küzdelmet folytatnak, amelyben persze támogatnia illik őket minden rendes embernek. Ezért nem hajlandó a városvezetés sem a tárgyszerű szakmai eszmecserére a Liget-projektről, mert percek alatt világossá válna, hogy tényleg nőni fog a zöldfelület, és hogy a megújult Városliget minden elemében és mindenkinek többet fog nyújtani, mint eddig.

Az új Nemzeti Galéria látványterve
Most ez van a helyén
Fotó: Lakos Gabor

A Ligetvédők és több építész szakember is azt kifogásolja, hogy a létesítendő múzeumok és vendéglátóhelyek akkora tömeget vonzanak majd ide, hogy ezáltal károsulhat a liget zöldfunkciója. Baán cáfol:

– Ez egy teljesen hamis mítosz. A liget nemzetközi összehasonlításban egyértelműen alulhasznált. Egy napsütéses délután, mint például ma, ha kijövünk ide, a felújított, gyönyörű parkrészekre, s körbenézünk, alig látunk embert…

Példákat hoz erre. Az olyan híres közparkok, mint például a New York-i Central Park vagy a londoni Hyde Park területarányos látogatottsága, azaz terhelése a két-háromszorosa a ligetének, az amszterdami nagy városi közparkénak a négyszerese, de a legmegdöbbentőbb szám a szintén londoni Saint James Parké, amelynek egy négyzetméterre eső látogatói intenzitása több mint tízszerese a ligetének! Ha tehát a Városliget látogatóinak száma – az új létesítmények és a megújult zöldfelületek vonzereje miatt – a jelenlegihez képest mondjuk 30-40 százalékkal megnő, a liget nemzetközi összevetésben akkor sem lesz „túlhasznált”, még bőséggel lesz hely minden idelátogatónak.

– Az a kimondott célunk, hogy a város lakói, akárcsak tőlünk nyugatra, minél többen és többször használják a közparkokat, mi biztosítani fogjuk a liget megfelelő szintű fenntartást – teszi hozzá a kormánybiztos.

Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze legutóbb megengedően azt mondta, ha a Néprajzi Múzeum és a Zene Háza után már nem épülne meg a többi épület, a liget éppen megőrizhetné a szerinte még tolerálható beépítési szintet, amihez képest minden további épület már rontana a helyzeten.

Amikor belépünk a csodálatosan rekonstruált Millennium Házába (korábban Olof Palme Ház), amely a Zsolnay-gyár egykori referenciamunkája lévén maga az épületkerámia-művészet szabadtéri múzeuma, szóval ennek kiállítóterében megtekinthető a Városliget pontos makettje, egy olyan terepasztal, amelyen az összes tervezett intézmény már rajta van. Ezen jól látható, hogy a zöld területek aránya akkor sem csökkenne a korábbiakhoz képest, ha valamennyi épület megvalósulna.

A Millenáris Háza
Fotó: Lakos Gabor

A Nagyréten állunk, jobbra a palánkkal körbevett egykori Petőfi Csarnok bontás utáni telke, balra az épülő Zene Házát övező építési palánk. Ezen a felirat az őszi önkormányzati választáson győztes Karácsony Gergely főpolgármester programját hirdeti. „Leállítottuk a Városliget beépítését!” Ami egyelőre még korántsem biztos, ugyanis a még meg nem kezdett három épületre már korábban kiadta a hatóság az építési engedélyeket, s ezek még évekig érvényesek maradnak.

– Elég gyenge szál, csupán a miniszterelnök szóbeli fogadalma – amely szerint semmi nem épül a budapestiek akarata ellenére – állította meg a további munkálatokat. Vagy mégis?

– A kormány állja a szavát, és nem kezd addig építkezni, amíg a fővárossal nem jut egyezségre – hangsúlyozza Baán László. – De a kormány bízik abban, hogy a józan ész, valamint a város és az ország érdeke, az értelmes párbeszéd előbb-utóbb meggyőzi a főváros vezetését is. Emlékezzünk csak, micsoda indulatok forrtak az atlétikai stadion körül, aztán egyszer csak minden lecsendesült, mert a főváros az egészségügy többletfinanszírozásáért cserébe néhány hét alatt hozzájárult a beruházáshoz. Miért ne születhetne egy hasonlóan értelmes alku az Új Nemzeti Galéria ügyében is? Időnk is, türelmünk is van…

A Liget liget marad
Fotó: Lakos Gabor