Legalább egyszer lakjanak jól

Az ellenzéki összefogás formálódó frakciójában lesz három listás roma képviselő. Ez Márki-Zay Péter határozott kívánsága. Ki tudja, hogy ez mennyit ér, és megvalósul-e. Nem könnyű keresztülvinni a listás helyekért élet-halál harcot vívó pártokon. De a romák világában szintén vannak pártok, párttorzók, megélhetési koalíciók, köztük a Fidesz kedvence, a Lungo Drom.

A Lungo Drom nem mindig ilyen aktív. 2008–2009-ben, a félelmetes romagyilkosságok idején szava is alig volt. Farkas Flórián lassan alámerül, nem életbiztosítás a Fidesz Farkasát feltenni egy pártlistára. Persze Orbán szavajárása ismert: „szövetségesek kezét sosem engedjük el”. Már 2017-ben is meglepetés volt, amikor Kövér László együttműködési szerződést kötött a Híd a munka világába program (1,6 milliárdos veszteség) mentorával. A nyomozás 2016 óta tart, az ORÖ gyorsan és halkan csődbe ment, állami pénzből mentették ki. Hogy a szövevényes történetek részleteit kerüljük, elég annyi, hogy fennállása során két elnököt (Kolompár Orbánt, Balogh Jánost) ítéltek felfüggesztett vagy letöltendő szabadságvesztésre, a Flóri már a letűnt világból kisebb priusszal érkezett, 1992-ben „a legtehetségesebb fiatal roma politikust” (Horn Gyula nyilatkozata) álarcos banditák tartották fogságban, s pucéran lökték egy erkélyről a szolnoki utcára. Számos fordulat és alapítványi pénzügyi botrány után Flórit a jövőnek Göncz Árpád eljárási kegyelme mentette át.

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy mindez a zömmel tisztességes roma politikusokra (általában a romákra) hull vissza, jegyezzük meg: a botrányokból, s általában a politikából az al- és felvégen lakó cigányság alig érzékel valamit. A romák politikához való viszonyáról megoszlanak a vélemények. Horn Gábor, aki még SZDSZ-es színekben vezényelt néhány vidéki kampányt, állítja, létezik a politikától elfordult 2-2,2 millió szavazó.
A legszegényebbek nem járnak szavazni, egy részük haldokló, romos falvakban élő, szegénysorú roma. Nem is lehet rávenni őket a szavazásra. Nem csoda, hogy az ellenzék programja érdemi cigánymentő programot (ígéretet, víziót) a jelszavakon túl nem tartalmaz. Az ellenzéknek a cigányság számára nincs ajánlata.

A szegénység meghatározása feloldhatatlan polémia. Hogy kit tekinthetünk manapság szegénynek, hol húzódik a nyomor határa, arról Krémer Balázs szociológus mondja: „a közmegegyezés szerint a szegénységi küszöb az átlag- vagy mediánjövedelem hatvan százaléka”. 2021 januárja és áprilisa között a bruttó mediánkereset, vagyis a fizetésünk, aminél a foglalkoztatottak fele többet, fele kevesebbet keres, bruttó 425 ezer 400, a nettó 282 ezer 900 forint volt, ennek a hatvan százaléka 169 ezer 740. A válság és az infláció hatására a medián értéke is csökken. A középérték hatvan százaléka alatt Magyarországon 1,2 millióan éltek, igaz, sok olyan család található a medián hatvan százaléka fölött, amelyet joggal gondolunk szegénynek, s maguk is annak érzik magukat.

A szegény vidéki nép (köztük a roma szavazó) Horn szerint elszigeteltség, információhiány, közöny okán nehezen mozdítható. 2018 után számos vidéki riport készült – szisztematikus felmérés nemigen – a kistelepülésen élő szegények választási szokásairól. Miért riogatható a községek lakossága a muszlim bevándorlással vagy Sorossal? Láttak-e zsákfalvakban muzulmánt? Miként lett a kisfalvak népe 2000–2001 táján monolit Fidesz-szavazó?

A 21 Kutatóközpont elemzése szerint a magyar társadalom alsó harmadába tartozó roma szavazó 2009-ben 70, 2010-ben 56, 2018 és 2020 között 48 százalékban a Fideszre szavazott. Mérhetően nagyobb arányban, mint a nem romák. (Valamennyien ismerjük az ellenzéki politikusok magyarázkodásait, „úgy alakították ki a választókerületi határokat, hogy…”, és ismerjük a híres Mao-idézetet, „a falu bekeríti a várost”. Amikor Márki-Zay Péter polgármesteri győzelméről írtunk, a kiskocsmában a választási stáb egyik tagja így konferálta fel az első érkező szavazóköri eredményeket, amelyek a Fidesz előnyét mutatták: „Ne idegeskedjetek! Ez a város széle, gyakorlatilag még falu.” És ott voltak a cigánytelepek. A város centruma felé közelítve MZP letarolta a szavazóköröket. Olyan volt a szavazatok megoszlása, mint egy politikai demonstrációs tábla.

Ez azonban túl szimpla magyarázat lenne. Egyrészt az, hogy a roma választó nem szavaz, másrészt az, hogy az őket elszigetelő, a közmunka világába kényszerítő NER-t választja. Hidvégi-B. Attila, a Romnet munkatársa azt állítja, a falusi roma a hiedelemmel ellentétben akkurátus, fegyelmezett szavazó. És bizonyos helyeken tényleg így van. Az adatok régiónként, falvanként is eltérhetnek. Valóban vannak depresszióba süppedő, apatikus romatelepek. De néhány helyen, például a beregi kisvárosban, Vásárosnaményban Iványi Tamás, a helyi művelődési ház igazgatója, a környékbeli falusi iskolák istápolója szerint Naményban szinte minden fellelhető roma párt jelen van. Meglepően nagy az átjárás, van, aki több pártnak is tagja. Olyat is látunk, hogy a jelölt, a felesége és a menye más és más cigánypártban indul az állam által folyósított kampánypénz begyűjtésének reményében. Van tehát lelkesedés. De megtalálható az apátiával vegyes cinizmus is. Jelen van a Phralipe, a Lungo Drom és a többi – minden, mi szem-szájnak ingere. Ugyanakkor a delikvensek hajlamosak elvi kötődés nélkül, mozgékonyan és gyorsan pártot váltani. „Ha a Lungo Drom osztja a lóvét, belép oda, ha elfogy az apanázs, átigazol egy újabb pártba – mondja Iványi. – Farkas Flórián varázsát nem érzékeltem. A pénz varázsát annál inkább. Amúgy pedig nincs nagy eltérés. Sok újdonságot nem mond sem a Phralipe, sem a Lungo Drom.”

A romák a legkevésbé tudatos, legjobban terelhető szavazók. A technika jól ismert. Láncszavazás, fotó a szavazólapról, bemutatás, szállítás oda-vissza, kifizetés. Amúgy Szabolcsban a nem roma politikusok is példát adnak, röpködnek pártról pártra. A sok kistelepülésre szabdalt kerületben (Vásárosnamény, Fehérgyarmat) az ellenzéki kihívó, Sápi Mónika korábban a Jobbikban futott, most a DK-ba igazolt át. Ez tényleg éles fordulat. De nagy pártválaszték tényleg nincs. A képviselő 2006 óta a Fidesz embere, Tilki Attila, és ha jó egészségnek örvend, így lesz a következő tizenhat évben is.

A legismertebb kampányfogás a Felső-Tisza mentén az élelmiszerosztás. Az ezredforduló táján egy időközi választáson Torgyán József egyik emberét, egy savanyúsággyárost kellett a Tiszaháton megválasztani. Akkor hallottuk legelőször, hogy kolbászt, konzervet, csalamádét, száraz tésztát, krumplit kapnak a cigánytelepek. Akkoriban ez még újdonság volt. Ma már a városokban is divat, krumplit Szegeden, Újpesten is osztanak. Borsodban 2018-ban előfordult, hogy az utcában disznót vágtak, felét kapta a páros, másik felét a páratlan oldal. „Az ilyesmit még csak el sem tudom ítélni – mondja Iványi. – Legalábbis megbocsátó vagyok. Nem hülyék a roma szavazók sem, pontosan tudják, hogy nem törődik velük a kutya sem. Legalább egyszer lakjanak jól.”

A legnagyobb szavazatdöntő tényező az elöljárók koalíciója. A plébános és a polgármester, ha összefog, eldönthet mindent. Szabolcsban a polgármesterek minimum négyötöde Fidesz-támogatással működik. De kell is a népnek biztatás. Iványinak egyik roma vállalkozó barátja mondta: „Rám is csak akkor szavaznak, ha behozom őket kocsival, és visszafelé kapnak egy sört meg egy felest.”

A dolog azonban nem ilyen egyszerű. A romák többsége mélyszegénységben él, s uraira gond nélkül leszavaz. A szavazat megvehető és/vagy kikényszeríthető.
A közmunkás (jelenleg több mint százezer közmunkás van) nyílt szavazásra kényszerül. Mészáros Lőrinc mondta egyszer „tréfásan” a sertéstelepi alkalmazottainak: ha nem jó az eredmény, holnap be se jöjjenek. Efféle viccelődéseken országosan három-öt mandátum is múlhat.

De nem minden roma szavaz a jobboldalra. Harminc-harmincöt százalékuk, ha elmegy, a rendszerből kiszavaz. Krémer Balázs szerint a „magatartási közgazdaságtan” fő szabálya, hogy – habár jól jön, ha valamit nyerünk – fontosabb, hogy túl nagyot ne veszítsünk. A szavazási mérlegelés lényege a falvakban a veszteség elkerülése. A helyi roma közösségek ma már nem is nagy családban, hanem „megélhetési koalícióban” élnek. Más hajtja fel a munkát, más szállítja a munkást Ausztriába, más osztja el a pénzt, más hozza be a csempészett cigarettát Ukrajnából. Az ellenzéki szavazás falun bizonyos kockázattal járhat. A járvány első szakaszában, a lezárások idején, sokan veszítették el a feketemunkájukat. De még ezt is túl lehet élni, ha a közmunka vagy a helyi alkalmi munka (favágás, tüzelőszállítás, kőművesség, költöztetés) megmarad. A szavazáson talán nyerhetünk, ám ha veszítünk, nagyobbat veszítünk. Krémer Balázs szerint ezért gondolja meg a roma szavazó, hogy kire is szavaz. Ha egyáltalán leszavaz.

„Szavaz – mondja Horváth Aladár volt képviselő, az első cigány politikusnemzedék utolsó mohikánja. – Mégpedig nagy eséllyel a Fideszre. Ha szavaznak, kétharmaduk a Fideszre szavaz. De lehet ezen csodálkozni? Az ellenzéki koalíciónak a romáknak címezve értékelhető félmondata sincs. De még csak nem is tépték magukat. A cigányokról lemondtak. Mellesleg Orbán Viktor szövege a romáknak alapjában tetszik. A módosabb városi muzsikus cigányoknak is. Harminc éve itt van. Ismerik. Megszokták. Egy idő után a harminc év (ebből tizenkét év zsinórban) már-már a kádári stabilitásra emlékeztet. Az a kor nekik így utólag aranykornak látszik.”

A „piros volt a paradicsom, nem sárga” kampány Horváth szerint elsősorban nekik szól. „Miért is szavaznának balra? Vagy szavazzanak a Jobbikra?” – kérdezi. A miskolci számozott utcákból való kiűzést a fiatal roma értelmiségi nem felejtette el. Hiába nyert az ellenzék a budapesti önkormányzatokban, a fővárosnak nincs értékelhető romapolitikája. „Takarítónak veszik fel a nőket, ha felveszik” – mondja Horváth Aladár lehangoltan. Ami a kampányadományokat illeti, a romák beérik kevéssel is. Adó-visszatérítés nekik nem jár, mivelhogy nemigen adóztak. A közmunka díjazását kicsivel emelik.

És ezzel bezárult a kör. A választási szakértők szerint tizennyolc-húsz csatatér kerületben a roma szavazó, ha valóban leszavaz, mindent eldönthet.

Brutális mozgósítás várható.đĐ