Közképernyő
A premier természetesen március 15-én volt. Aznap startolt az új struktúra, Orbán közszolgálati médiabirodalma. A Duna TV lett a „nemzeti főadó”, az M2-n az esti fílingblokk, a nyolctól működő Petőfi Tévé a változás hírnöke, nyáron pedig kapunk egy komplett állami sportcsatornát (M4) is. De az igazi dobás az M1, „a BBC és a CNN mintájára” felépülő hírcsatorna. Ahol végtelen folyamban áradnak a hírek, köztük villám „egypercesek” sorozzák meg a közönséget. Nehézsúlyúnak szánt centrális híradójukat a Duna is adja, s angol nyelvű verzió is készül. Így egy-egy magvasabb Orbán-beszéd mindenkit megtalál. Végigtávirányítóztuk az első adásnapot.
Hajnalodik, a fülben méla zsongás. Persze, a tévé. Hatra élesítettem, hogy le ne maradjak a szakrális robbanásról, a „Simicska utáni korszak” orbáni médiabirodalmának indulásáról. Az MTVA-ból november óta szivárognak a baljós hírek: „valami döbbenetesen új készül” Óbudán (Habony főtanácsadó mozgósítva, Gucci táska projektekkel megpakolva), kétszáz főt megint elbocsátanak, hogy legalább ennyi új tehetséget alkalmazzanak. A stúdiót a legmenőbb londoni dizájneriroda tervezi. A pénz nem számít. Harc jön, amelyben a vezető fegyvernem a hír. Meg az ismétlése, majd újraismétlése.
Ám egyelőre csak az a hír, hogy nincs hír. Sorvasztóan nem történik semmi. A világban még úgy, ahogy, de az itt nem nagyon számít. Az ünnep ma mindent lenyom. A felütés mégis mellbe vág. „Jó reggelt kívánunk. 1848. március 15-én délelőtt tört ki Pesten a ’48-as forradalom.” Telitalálat. Infónak kissé öregecske (167 éves), de ezzel indulunk. Hogy az M1-en kezdetét vegye a hazai televíziózásban szokatlan tébolyult sürgés-forgás.
Éles kontraszt mindehhez a reggeli palaszürke ég, a mély közönybe burkolózó város. Mit nyüzsögnek ezek? A Betti, a Detti, a Ricsi, a Misi, a Tibi negyven kamerával, száguldozó közvetítőkocsival?
A megújulás szimbóluma az M1-en ötször kettő, azaz tíz műsorvezető, párban, akik a hírvilágot reggeltől estig végigpendlizik. Ahány arc, annyi dizájn. Akad szakállas entellektüel, bizarr ananászfrizura, szőke ciklon, dinamikus infókatona. A legismertebb arc kétségtelenül Németh Balázsé, ő a kreatív hírszolgáltatás bajnoka, aki privát kirohanásokkal fűszerezi a híradókat. („Most majd lesz okuk hallgatni” ezeknek.)
A „magyar BBC” öt pilléren nyugszik. A Ma reggelen, a Ma délelőttön, a Ma délutánon, a Ma estén és a Ma éjszakán. Mindezeket napi 18 híradó, egyperces betétek, időjárás, sport szabdalja szét. Olyan, mint egy pointillista festmény, szépségét a szín adja, és a pont.
A médiafelügyelet elnöknőjétől élő adásban tudjuk meg, hogy az új struktúra felettébb kedvére való. Ő általában mindennek örül, ami van, de most a szokottnál is jobban. Karas Mónika saját bevallása szerint „köztudottan hírmániás”, másrészt „ez itt egy újszülött”, és „ahogy minden újszülöttnek, ennek is meg kell adni a kiteljesedés lehetőségét”. Jóindulatban nincs hiány. Hírekben van.
De jön Hevér Lóránt, hogy felpörgesse az iramot. Látszólag az a baj, hogy a magyar glóbuszon nem terem elég híranyag. Míg az M1 nagy vetélytársai, a BBC vagy a CNN Szíria, Vanuatu és Donyeck háromszögében mozognak, az M1 elől a politika takarja a Napot. Történetek, ha vannak, kimaradnak. A Simicska nevet a stúdióban hírből sem ismerik, Gyurcsányé legalább hallik.
Hiába ígérik, hogy a hírekkel együtt „történnek ők is”, az ellenzék belvárosi gyűléséről lemaradnak. A Baross tér nagyon messze van. Estefelé fél mondatban értesülünk majd arról, hogy az Orbán-beszéd alatt, még délelőtt volt egy kis bunyó, mentő a Múzeum körúton, s elcsattant néhány méretes pofon.
Mivel a közélet pang, jönnek a történelmi betétek, a ’48 hátterét megvilágító történészbeszélgetések. Csakhogy erre készülni kellene. – Ha ’48 eredményeit nézzük, mi volt a forradalom mérlege? – faggatja a riporter a szakértőt. „A jobbágyfelszabadítás végül, úgy tudom, kimaradt.” „A jobbágyfelszabadítás? Az benne volt.” „Tényleg? Benne volt?” „Benne. A forradalom után is megmaradt.” „Fennmaradt?” – csóválja fejét a riporter. Még ilyet...
(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható)
