Az élményszerzés a mesterségük - Az idegenvezetők olyanok, mint a jó pap: holtig tanulnak
A turizmus leállása nemcsak a vendéglátóhelyeket érintette érzékenyen, hanem a magyar idegenvezetőket is.
Ők ugyanis kimaradtak a katás vállalkozók azon köréből, akik fizetési haladékot kaptak június 30-ig. Bár kérték, hogy legyenek rajta a listán, a mai napig nem kerültek bele. Jelentkezhettek ugyan munkanélküli-segélyre, de a 44 500 forintos juttatás kevésnek bizonyult, így akadt, aki magánnyelvórákat adott, takarítani kezdett, esetleg futárként helyezkedett el a megváltozott körülmények miatt – mondja Deák Judit, a Magyar Idegenvezetők Egyesületének (MIE) elnöke. Mivel tagjai az Európai Idegenvezetők Szövetségének (European Federation of Tourist Guide Associations, FEG) és az Idegenvezetők Világszövetségének is, előbb azt nézték meg, hogy a környező országokban mekkora támogatást kapnak a kollégáik: Szlovéniában például 340 eurót, Ausztriában pedig 2000 eurót. Ezek alapján nyújtottak be javaslatot a Kereskedelmi és Iparkamarának, amely tartalmazta azt is: a kieső bevételek pótlásában bérminimum-meghatározással segítsenek.
Nemrég megjelent egy pályázat a Kisfaludy-program keretein belül, amely lehetővé teszi, hogy a vidéki idegenvezetők is igényelhessenek működési támogatást. A jelenlegi helyzetüket tovább nehezítik a katás adózás szigorításai is, ugyanis az idegenvezetők nem azért adnak egy cégnek több számlát, mert éppen bújtatottan foglalkoztatják őket, ellenkezőleg, egy-egy utazási irodánál a bevált idegenvezetőket a beutazások vagy a kiutazások alkalmával is szívesen bízzák meg újra.
Hasonlóan a médiában dolgozók helyzetéhez, az idegenvezetők is olykor két-három helyen dolgoznak.
Március, mint mondja Deák Judit, a „téli álmuk” vége lett volna, akkor szokott beindulni a szezon, de az idén a koronavírus-járvány egy pillanat alatt meghiúsította a terveiket. Hozzáteszi: reménykednek abban, hogy a következő évtől már újraindulhat a külföldi turizmus is, de a legbiztonságosabb megoldás a vakcina elkészítése volna, mert az emberek félnek utazni, talán az adna majd némi biztonságot. Addig pedig, amíg nem jönnek az ázsiai turisták sem, hogy megcsodálják Budapestet vagy az ország egyéb nevezetességeit, és halasztják a kongresszusokat is, az idegenvezetőknek máshogy kell boldogulniuk. Pedig, ahogy Vida Micuki japán nyelvű idegenvezető mondja, a legjobban éppen azt szereti a munkájában, hogy élményt szerezhet a vendégeinek. Az ugyan ritkán fordul elő, hogy egy korábban Magyarországon járt csoportból valaki még egyszer szervezetten ellátogat ide, de
sokuknak megtetszik hazánk, és később egyénileg visszalátogatnak.
Ilyenkor már nemcsak a főbb turistalátványosságokat, a Várat vagy a Citadellát nézik meg újra, hanem azt is igénylik, hogy Budapest kevésbé ismert arcát is megmutassák nekik.
Sajátos mesterség az idegenvezetőké. Munkájuk túlnyomóan külföldhöz kötődik, vagy vendégeket kalauzolnak Magyarországon, vagy magyar turistákat gardíroznak külhonban, de amíg a nemzetközi idegenforgalom padlón van, a hazai turizmus újraindítása nem oldja meg a gondjaikat. A belföldi csoportos túráknál csak nagy ritkán veszik igénybe a segítségüket, egy-egy idegenvezetőt évente talán egyszer-kétszer kérnek fel ilyen feladatra, mondja Deák Judit. A határok újranyitásával lassan-lassan jönnek majd az egyéni külföldi turisták is, ők azonban mindent maguknak intéznek, legyen szó étkezésről, szállásról vagy a látnivalók felkutatásáról.
Igen, az élményszerzés szerez örömöt ebben a szakmában, Vida Micukihoz hasonlóan Deák Judit is ezt állítja.
A jó idegenvezető olyan, mint a jó pap, holtig tanul, mondja.
Ez a hivatás szüntelen tanulással jár, naprakésznek kell lenni az éppen felkeresett város múltjából, jelenéből, mindennapjaiból, és az sem árt, ha bizonyos helyi titkokat is elárulnak a vendégeknek.
Mindaddig azonban, amíg ilyen áldatlan állapotok uralkodnak a világban, és az emberek félnek utazni, az idegenvezetőknek máshonnan kell előteremteniük a megélhetésükhöz szükséges pénzt, hivatásukat pedig parkolópályára kell állítaniuk. Addig, amíg együtt kell élnünk a koronavírus fenyegetésével, és nem utazhatunk szabadon külföldre, hogy többet lássunk a világból, nekik maradnak az emlékek, és azok a tárgyak, amelyeket az útjaikról hazahoztak magukkal, és amelyek kedvesek számukra.
