Hogyan próbálnak ezermilliárdot spórolni rajtunk?

A hivatalos adatok szerint a büdzsé hiánya február végére mintegy 560 milliárd forintra nőtt, és meghaladta az egész évre tervezett összeg 80 százalékát. Összehasonlításképpen tavaly ilyenkor a deficit aránya ennek a fele volt, és egészen 2005-ig kell visszamennünk ahhoz, hogy az ideihez hasonlóan rossz évkezdést találjunk. Részletes információk egyelőre nincsenek az okokról, a gazdasági minisztérium nemes egyszerűséggel most is egyszeri hatásokkal próbálja magyarázni a sokkoló adatokat. Egy éve a Fidesz még sokkal kritikusabb volt: fele ennyi deficitre már a költségvetés összeomlását vizionálta és az akkori kormányt teljesen alkalmatlannak, a kiigazító lépéseket pedig felesleges népnyúzásnak minősítette.

A két egymás utáni hónap csalódást keltő számait azonban hiába próbálják, már nem lehet egyszeri tételekkel magyarázni. Az világos, hogy a tavalyi hiánycél tartása érdekében a központi kiadások egy részét az idei évre tolták át, az más kérdés, hogy az önkormányzati szféra miatt így sem sikerült teljesíteni a vállalásukat és a deficit a GDP 4 százaléka fölé nőtt. Ez a manipuláció - mi mindent mondott a Fidesz, amikor az előző kormányok tették ugyanezt! - kétségkívül rontotta az idei adatokat, de közel sem ennyire. Az NGM szerint a teljes hiány harmada származik az egyszeri hatásokból, és ha ezt az arányt a részletes magyarázat elmaradása ellenére elfogadjuk, akkor is a kéthavi deficit magasabb az éves előirányzat felénél.

A szakértők egybehangzó véleménye szerint a brutális hiány okai jóval mélyebben, a gazdasági folyamatokban keresendők. Egyértelműen veszélyes jel és a romló trendekre utal, hogy a bevételek tartósan számottevően alacsonyabbak, a kiadások viszont magasabbak a tervezettnél, és az olló ráadásul nyílik. Ezt hiába igyekszik a Fidesz-kormány a belső fogyasztásra szánt propagandájában az elődje nyakába varrni, Bajnaiék idejében pont ellenkező volt a tendencia, és ez csak Orbánék intézkedései nyomán változott meg. Érdekes adalék ehhez, hogy a most bejelentett reformcsomag külföldre megküldött, angol nyelvű változatában a kormány pozitív hatásúként említi és sorolja fel elődjének a hiány csökkentésére tett lépéseit!

Belső Fidesz-körökből kiszivárgott hírek szerint Orbánék már január végén látták, hogy gyors kiigazítások nélkül alaposan elszállhat a büdzsé, aminek drasztikus következményei nem is elsősorban az idén, hanem a következő években jelentkeznek. A bizalmas kör számára készült kalkulációk azt mutatták, hogy a bevételek és kiadások közötti lyuk éves szinten ezermilliárd forint fölé nőhet, ha leszámítjuk az egyszeri egyensúly javító tételeket, azaz a büdzsé tényleges hiánya megközelítené a GDP 10 százalékát. 2011-ben ezt még ellensúlyozza a magán-nyugdíjpénztáraktól elvett vagyonból származó 530 milliárd, valamint a banki és különadók 350 milliárdja. A rossz hír az volt Orbánék számára, hogy a hiánycél tartásához még ez sem elég, ezért álltak elő hirtelen a 250 milliárdos tartalékolás ötletével.

Ezekkel összességében ez az év még megoldható, mi lesz viszont később, ha a trendek ilyen mértékű egyensúlyromlást jeleznek? Tovább nehezíti a helyzetet, hogy 2012-13-ban egyebek mellett a szuperbruttó ígért kivezetése miatt csökkennek a bevételek, az adósságtörlesztés viszont több milliárd euróval megugrik. Ennek ellensúlyozására már a különadók meghosszabbítása sem elég, a nyugdíjpénztári pénzek is fogynak, a tátongó űrt tehát valamivel be kell tölteni. Ha tetszik tehát, ha nem, elkerülhetetlenek a megszorítások és a strukturális reformok, ezek azonban szögesen szemben állnak a Fidesz ígéreteivel és retorikájával. Orbánék ezt a dilemmát úgy próbálják feloldani, hogy miközben átfogó átalakításokat ígérnek, azok kellemetlen részleteit csak csöpögtetve, fokozatosan hozzák nyilvánosságra, tesztelve a reakciókat.

A baj csak az, hogy a békát így is, úgyis le kell nyeletni a lakossággal, és hiába igyekeznek a terhek nagy részét a legkisebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező rétegek vállára rakni, az emberek többsége érezni fogja a megszorításokat. Még akkor is, ha szemforgató taktikával azok végrehajtásának egy részét másokra, például az önkormányzatokra hárítják, mint az a legfrissebb sajtóhírekből kiderül. Most visszaüt a kormányra a magas keresetűek előnyére módosított adórendszer is, amellyel a munkavállalók nagy része rosszul járt: ők bármilyen további terhet vagy elvonást újabb súlyos sérelemként fognak megélni, és azt már nem lehet képmutatóan a munkáltatók nyakába varrni, mint a nettó bérek csökkenését.

A Fidesz-kormány tehát nincs irigylésre méltó helyzetben, de állításaival ellentétben mindezt jórészt saját magának köszönheti. Az elhibázott gazdasági lépéseken túl most visszaüt az is, hogy hatalmi arroganciájukban kiiktattak minden független ellenőrző és figyelmeztető mechanizmust, így saját hibáikat sem ismerik fel időben és nem tudnak korrigálni. Erős hasonlattal élve olyanok, mint egy vonat, amely fékek és jelzőlámpák nélkül száguld a síneken, nem tudni, merre tart és hol áll meg, és a szerencsén múlik, hogy lesz-e katasztrófa. Vagy azon, a környezet mit tesz azért, hogy ezt az ámokfutást megakadályozza: ezt a fékező erőt a mi esetünkben külső kapcsolatrendszerünk, gazdasági nyitottságunk, uniós kötődésünk és a nemzetközi pénzügyi viszonyok adják. A józan felismerésen túl ezek kényszeríthetik igazán Orbánékat a realitások elfogadására és az ország stabilitását szolgáló, pragmatikus intézkedések és strukturális reformok végrehajtására.