Nincs kormányzati lakáspolitika, a lakhatási szegénység akkora problémát jelent, hogy az önkormányzat csak tűzoltást végezhet
Idén hetedik alkalommal jelent meg a Habitat for Humanity Magyarország lakhatási jelentése a Periféria Központtal közösen, amelynek ma második fejezetét mutatták be az önkormányzati választásokhoz és a Lakhatási Világnaphoz kapcsolódva. A fejezet az önkormányzatok mozgásterét és lehetőségeit elemzi. A bemutatón három budapesti önkormányzat és három civil szervezet képviselője vett részt, azt vizsgálva, hogy mit tehet az önkormányzat a lakhatási válság felszámolásáért, és a civil szervezetekkel vagy nélkülük is sikeresek-e az önkormányzatok.
Mivel 2015-től az önkormányzatok dönthetik el, hogy folyósítanak-e lakásfenntartásra, adósságkezelésre szánt juttatást, ezen a téren nagyok az egyenlőtlenségek.
Czirfusz Márton, a Periféria Központ munkatársa ismertette a kutatást. Elmondta, hogy nincs országos, a társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentő lakáspolitika, és általános az önkormányzati alulfinanszírozottság. A helyzet kezeléseként a két szervezet piaci beavatkozásokat is javasol, például
az üresen álló lakások megadóztatásával, szociális lakásügynökségek létrehozásával, vagy a rövid távú lakáskiadás korlátozásával.
Karácsonyi Gábor, az Óbuda Városfejlesztő Kft. munkatársa elmondta, hogy a III. kerületi lakosság száma folyamatosan növekszik, a lakásállomány viszont nem nő. A kerületben ezért egy olyan bérlakás-programon dolgoznak, amely a pályakezdő fiatalokra koncentrál. Hangsúlyozta, hogy a munkaerőhiány csökkentése miatt is szükség van a lakhatási problémák enyhítésére.
Szabó Rebeka, Zugló alpolgármestere közölte, hogy a lakhatási szegénység akkora problémát jelent, hogy az önkormányzat csak tűzoltást végezhet. Elmondása szerint Zuglóban azt tartják szem előtt, hogy ne kelljen kilakoltatásig eljutni. Ezért lakásfenntartási támogatást ad az önkormányzat, van adósságrendezési támogatásuk is. Létrehoztak egy objektív pontrendszert az önkormányzati lakások kiutalásához, jövőre pedig egy EU-s pályázatból elkezdődik egy közösségi lakóház építése, ahova olyan családok költözhetnek, akik nem tudják megfizetni az albérleti árakat. Véleménye szerint a civil szervezetek sokat könnyíthetnek az önkormányzatoknak, de ez nem jelent rendszerszintű megoldást. Külföldi példákat említve elmondta, hogy New Yorkban van lakbérplafon magánlakásokra is, vagyis nem emelhetik akármilyen mértékben a lakbéreket a tulajdonosok. Ez Magyarországon abszolút hiányzik.
Kovács Vera, az Utcáról Lakásba Egyesület ügyvezető alelnöke elmondta, hogy az önmagában probléma, hogy a lakásgazdálkodás és a szociális lakhatás kérdése az önkormányzatokra van utalva. Úgy véli, állami szerepvállalás és központi szabályozás nélkül nem lehet a kérdést rendezni. Az egyesület álláspontja szerint magánlakásokat is be kellene vonni szociális lakhatás biztosítására.
Jelenleg egy kísérleti programon dolgoznak a kispesti önkormányzattal együtt, amelybe külföldön élő lakástulajdonosok hívnak meg, akiknek Magyarországon üresen áll a lakása.
Lendvai-Frikkel Attila a Magyar Máltai Szeretetszolgálat képviseletében közölte, hogy Veszprémben egy közösségi lakhatási kft.-t hoztak létre az önkormányzattal közösen. Hangsúlyozta, hogy egyénre szabott lakásajánlatokat adnak az ügyfeleknek, ezért a bérlőknél nincs jelentős lakbérhátralék, se kilakoltatás, se szerződésbontás. Ha valakinek egy-két hónapos hátraléka van, kimegy a szociális munkás, megnézi, mi a probléma.
Arra a javaslatra, hogy az üresen álló lakásokat adóztassák meg, javasolta, inkább jutalmazzák adókedvezménnyel azt, aki szociális lakhatási célra kiadja az üresen álló lakását.
– Nem büntetünk, hanem jutalmazunk
– fűzte hozzá.
Nagy István, Újpest alpolgármestere hangsúlyozta, hogy Újpesten és az ország nagy részén a lakásügyek átpolitizáltak. Újpest több civil szervezettel együttműködik. Elmondása szerint évente 50-70 lakás szabadul fel a kerületben, de nem hirdetnek meg lakáspályázatot, mert „hazugságversennyé váltak”, vagyis nem azokhoz kerültek a lakások, akik a leginkább rászorultak.
Meglátása szerint minden kormány döntése ezen a területen a lakáspiac szabályozottsága ellen hatott.
Gallóné Nagy Judit, Óbuda szociális osztályának vezetője szerint Óbudán is komoly probléma a lakhatás. Átmeneti otthonok és kiléptető lakások is vannak a kerületben. Ez utóbbit az kaphat, aki munkahellyel rendelkezik, önálló lakhatásra alkalmas, és képes tartalékot képezni. Lakáspályázatokat évente 4-5 alkalommal írnak ki, évente 55-60 lakást osztanak ki az igénylőknek. Az elbírálásnál nincs pontrendszer, de vannak szempontok. Krízishelyzet esetén is van lehetőség önkormányzati lakáshoz jutni, évente körülbelül 20 lakást osztanak így ki. A lakhatási támogatás 4-8 ezer forint körül van havonta, de van hátralékkezelési támogatásuk, illetve annak is segítenek részletfizetésben, aki egy szolgáltató felé nagyobb tartozást halmozott fel. Úgy véli, hogy fontos a civilek szerepe, de sokszor hiányos ismeretekkel rendelkeznek. Több milliós tartozást is felhalmoznak azok a bérlők, akiket végül kilakoltatnak.
A közönségből felszólalt Mihály Zsolt, az újpesti önkormányzat főosztályvezetője. Elmondása szerint szinte mindenkivel találkozott, akiket a kerületben kilakoltattak, az utolsó beszélgetéseket mindig ő folytatja le a kilakoltatások előtt.
– Az elmúlt években rohamosan (sic!) visszaesett a kilakoltatások száma
– jegyezte meg.
Hangsúlyozta, hogy egy kilakoltatási folyamat évek alatt zajlik le. Újpesten tartozás miatt gyakorlatilag senkit nem lakoltatnak ki lakbértartozás miatt. Akit mégis, az általában terrorizálja a szomszédokat, vagy továbbhasznosítja a lakást.
Egyetért a pontrendszerrel, de a szociális osztály vezetőjeként azt látja, hogy ugyanaz a család a különböző osztályokon mást és mást nyilatkozik a körülményeiről, ezért nagyon nehéz objektív kritériumok alapján felállítani egy szempontrendszert.
Szabó Rebeka erre válaszolva megjegyezte, hogy a zuglói rendszer képes kezelni a visszaéléseket. – Ha abból indulunk ki, hogy sokan valótlanságot állítanak, ezért nem jó a pontrendszer, akkor mi alapján dönt Újpest? – tette fel a kérdést.
Mind a kutatás, mind a beszélgetés résztvevői megállapították, hogy az önkormányzatok mozgástere a lakhatási szegénység enyhítésében nagyon korlátozott, és a jogszabályi környezet rendezésére, kormányzati lakáspolitikára, illetve a magánbérleti piac szabályozására van szükség.
