Az embertelenség a rendszer lényege - Ferge Zsuzsa álmodozókról és diktatúráról

2020. május 17. 08:00 - szerző: Sándor Zsuzsanna

A Széchenyi-díjas szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja egész életében a hazai szegénység felszámolásáért küzdött. Társadalomtudósok nemzedékei nőttek fel a tanításain, s mivel baloldali világnézetét mindig is nyíltan vállalta, sokaknak lett a példaképe is. Annak a generációnak a tagja, amelyik még átélte a második világháborút, az ötvenes évek diktatúráját. De vajon mit gondol a jelenlegi világjárványról, s annak hazai következményeiről?

A napokban ünnepelte a nyolcvankilencedik születésnapját, de ez volt az első, amelyet karanténban töltött. Hogy érezte magát?

A gyerekeim megszervezték a közös skype-os köszöntést. Én most a vidéki házunkban vagyok, aki tudott, ide is eljött a kapuhoz, és ötméteres távolságból integettünk egymásnak. Csomó levelet is kaptam. Úgyhogy velem minden rendben van.

Gondolom, most is aktívan él. Min dolgozik?

Most fejeztem be egy angol cikket, anyagokat gyűjtök egy témához. Egyébként olvasok, és nézem a természetet. De szoktam feküdni is, mert már öreg vagyok és fáradt.

Ilyen világméretű járványt az ön generációja sem élt meg. Másként látja most az emberi-társadalmi problémákat?

Olvasom a vitákat arról, hogy a járvány után megújul-e majd a világ. Én a kétkedők közé tartozom. Az emberiség átélt már háborúkat, természeti katasztrófákat, s bár úgy tűnt, hogy tanul ezekből valamit, igazából semmi nem változott. Sőt. Már Vörösmarty Mihály is megírta: „S midőn azt hinnők, hogy tanul/ Nagyobb bűnt forral álnokul/Az emberfaj sárkányfog-vetemény”. És ez azóta is így van. Pedig a jelenlegi koronavírus-járványból is lehetne tanulni, például a környezetvédelem fontosságát, a természettel szembeni alázatot, több szerénységet, de azt gondolom, a gazdasági érdekek megint mindent felül fognak írni. Vagy gondolja, hogy a benzinlobbi önmérsékletet tanúsítva azért fog küzdeni, hogy minél kevesebbet autózzunk, és próbáljunk meg továbbra is otthonról dolgozni? Nem nagyon tudom elképzelni.

Egyszer azt nyilatkozta: „újra és újra felháborodom: ez éltet.” Mostanában mi háborította fel?

Elég belenézni az újságokba, kiket nem szerelnek fel védőeszközökkel, milyen biztonsági körülmények között dolgoznak az orvosok, ápolók vagy a szociális munkások. Elég tréfás az is, hogy Orbán Viktor bejelentette: a járvány szerinte május 3-án tetőzik, majd másnap megtartják az érettségit. El lehetett volna halasztani, vagy az eddigi teljesítmények alapján jegyeket felajánlani, de ilyen helyzetben nem biztos, hogy össze kell ültetni egy teremben az írásbelizőket, és ekkora kockázatnak kitenni őket. Aggaszt más is. Egyelőre kilakoltatási moratóriumot vezettek be, és leálltak az adósok lakásainak árverezésével, de ez meddig lesz érvényben? Az emberek év végén se tudnak majd fizetni, ha nem lesz pénzük és munkájuk. És mivel a munkanélküliség megnő, még többen veszíthetik el a lakhatásukat. Egészen elképesztőnek tartom azt is, hogy a kormány teljesen értelmetlenül, mindenféle racionális indok nélkül úgy döntött: a kórházakból hazaküldik a halálos betegeket, hogy azután otthon szörnyű kínok között haljanak meg. Családok ezreit hozták rettenetes helyzetbe. Én bűncselekménynek tartom ezt. És ezek mögött a miniszterelnök áll, aki jelenleg teljhatalommal irányítja az országot, és úgy tünteti fel magát, mint aki mindent tud, mindenhez ért, mindent el tud dönteni. És ha nem, akkor sem a szakmai szervezetektől kér tanácsot, hanem katonai erőt vet be. Eközben gátlástalanul pénzeket csoportosít át, na nem az egészségügy vagy a szociális ellátórendszer fejlesztésére, hanem újabb stadionépítésekre és a gazdasági érdekkörök beruházásaira.

Miközben azt hangoztatják, hogy Magyarország nem szorul hitelre, most vettek fel kínai hitelt a 780 milliárd forintból épülő, Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Budapest–Belgrád vasútvonalra.

Ehhez képest Európában mi költünk legkevesebbet a felsőoktatásra. Az Orbán-kormány abszolút tudásellenes. Erről szólt korábban a tankötelezettség tizenhat évre csökkentése, és folyamatosan forrásokat vonnak ki a felsőoktatásból, amely leginkább már csak a tehetős rétegnek megfizethető. Nem véletlen, hogy idén húszezer diákkal kevesebben felvételiztek. Holott a járványhelyzet azzal is szembesít, hogy milyen fontos a tudás és az információs technika.

Sokan azt jósolják, hogy a járvány után nagyobb gazdasági válság következhet, mint a 2008-as volt. Hogyan érintheti ez Magyarországot?

Ez globális szinten is attól függ, meddig tart még a vírusjárvány, lesznek-e további hullámai. Kérdés, hogy az itt lévő főleg német autógyárak mikor fognak újra teljesen beindulni. A hazai ipar egyébként régóta leszálló ágban van. A szolgáltatóipar is karanténban, és az ágazatra jellemző gyakoribb személyes találkozások miatt szintén bizonytalan a beindulása. A mezőgazdaságban szerintem sok a kihasználatlan kapacitás, de itt sem látok hosszú távú programokat. Orbán Viktor gazdaságvédelmi akciótervei főleg arról szóltak, hogy miként lehetne a kisvállalkozásokat, munkahelyeket valamennyire megtartani. Ami önmagában helyes is, ugyanakkor az intézkedésekből teljesen kimaradt, hogy mi legyen azokkal, akik elveszítették a munkahelyüket, vagy nem is volt munkájuk. Európában mindenütt, a régiónkban is, támogatást nyújtanak a kormányok a munka és megélhetés nélkül maradóknak. A magyar állam viszont azokat hagyta cserben, akik leginkább segítségre szorulnának, azt hiszem, ez is hungarikum. Büszkék cseppet sem lehetünk rá.

Nálunk már a járvány előtt is több mint hárommillióan éltek a létminimum alatt. Ha ezek a rétegek tovább szegényednek, katasztrofális következményei lehetnek. Olyan tömeges elszegényedés jöhet, amilyenre az utóbbi években nem volt példa.

Ez így van. Gondoljon bele, mivel járna, ha a koronavírus elérné a cigánytelepeket. Nem tudunk erről pontos adatokat, de szakértők szerint ez meg fog történni. És itt nagyon nehéz folytatni a mondatot, mert sajnos lennének, akik fellélegeznének, hogy legalább megoldódik a probléma. Az emberek másik fele meg tragédiának élné meg. Az viszont biztos, hogy ezeken a cigánytelepeken sokkal rosszabb állapotok vannak, mint a szociális otthonokban.

Orbán Viktor azt ígérte, aki elveszti a munkáját, három hónapon belül ajánlatot kap a piactól vagy az államtól. Akkor mégis megnyugodhatunk?

Ez csak egy újabb lózung. A miniszterelnök szakított a jóléti állammal, és a rögeszméje lett a munkaalapú társadalom. Persze az nagyon jó volna, ha az embereknek lenne munkájuk, csakhogy munkahelyet teremteni, főleg ekkora tömegnek, nagyon nehéz. A közmunka rengetegbe kerül, az államnak ráadásul össze kell hangolnia a munkahelyi igényeket az álláskeresőkkel. Azért ez nem megy olyan gyorsan.

A közmunka után járó bért évek óta nem emelték, most is maximum nettó 54 ezer forint. És aki a felajánlott közmunkát nem fogadja el, az semmit se kap.

Más országokban komolyan foglalkoznak azzal, mit lehetne tenni, hogy ne haljanak éhen az emberek. Soha nem volt annyi ok a társadalmi alapjövedelem bevezetésére, mint most, és ezt egyre többen belátják. Ezt tervezik a spanyolok, és még Ferenc pápa is azt mondta húsvéti üzenetében: „Ez lehet a pillanat arra, hogy az egyes országok megfontolják az egyetemes alapjövedelem bevezetését.” Nálunk ez legfeljebb néhány álmodozó agyában merül fel.

Legmarkánsabban a Párbeszéd Magyarországért szorgalmazza ezt, ők százezer forintos alapjövedelmet javasoltak. Mit gondol erről?

Be lehetne vezetni ezt akár átmeneti jelleggel is, amíg a járvány tart, utána majd átgondolnák, mi legyen tovább. De most mielőbb cselekedni kellene, hogy a legrosszabb helyzetben lévőket megmentsék. A mindenkinek járó alapjövedelem előnye, hogy nem kellene mérlegelni, ki érdemes rá, ki nem, megszűnnének a szubjektív, sokszor nagyon megalázó különbségtételek. Aki pedig az alapjövedelemnél többet keresne, ugyanúgy adózna. A progresszív adózás eltörlése, az egykulcsos adó bevezetése is jelentősen hozzájárult a társadalmi egyenlőtlenségek növeléséhez. Ma már nemcsak a szegénység mélyülésétől kell tartani, hanem a középrétegek lesüllyedésétől is, amit a járvány okozta válság felgyorsíthat. Orbán Viktor a hazai polgárság megerősítését ígérte, csakhogy ez valójában a politikai-lag elkötelezett holdudvar finanszírozását jelenti. A lojalitás számít, nem a szakértelem. Ami azt is jelenti, hogy mások viszont eleve kiszorulnak lehetőségekből.

A rendszerváltás óta eltelt harminc év alatt nem sikerült nálunk a szegénység problémáját megoldani. Lesüllyedni könnyű, ám a mélyszegénységből kikerülni egyre reménytelenebb. Ha egy új kormány fel akarná számolni ezt a szörnyű helyzetet, lenne rá módja? Mennyibe kerülne?

Ez sok tényezőtől függ, de ha azt nézzük, hány száz milliárd forint ment el, és folyik el jelenleg is stadionok építésére, a látványsportok támogatására, ahhoz képest ez nem nagy tétel a költségvetésben. Csupán politikai szándék kérdése.

Ám a hatalom egy forintot sem akar ilyen célokra költeni. Lehet politikai érdek a mélyszegénység fenntartása?

Én azt gondolom, a kormányt egyáltalán nem érdeklik a szegények. De mivel az egész politikájuk a gyűlöletkeltésre épül, szükségük van ellenségképekre. Ilyenek például a migránsok, a cigányok, a mélyszegények, a hajléktalanok, akik ellen indulatokat lehet szítani. Ráadásul a választási elemzésekből az is kiderült, hogy a Fideszre nemcsak a hívek tábora szavazott, hanem a legszegényebb kistelepüléseken élők is, akik a kiszolgáltatottságuk okán könnyen megfélemlíthetők és megzsarolhatók.

Vagyis a mélyszegénység fenntartása akár szavazatokat is hozhat a Fidesznek? Főleg, ha nincs valódi baloldali mozgalom.

Hát az tényleg nincs. Se támogató társadalmi közeg. Ha egy párt a mélyszegénység megszüntetésével, a romák felzárkóztatásával kampányolna, valószínűleg elveszítené a választást. Bár vélhetően amúgy is elveszítené, hisz a kormány tetszése szerint alakítja át a választási törvényt is. Másfelől azt hiszem, sikerült az embereket annyira manipulálni, hogy ilyen sokan elfogadják ezt a súlyosan kártevő kormányt. Ez még egy ok arra, hogy ne lássam, van-e kiút ebből az egészből.

A parlament kétharmados többségével határozatlan idejű rendeleti kormányzást vezettek be. A Fidesz a járványt is arra használja fel, hogy szabad kézzel tüntesse el a közpénzeket, és korlátlanná tegye a hatalmát.

Ez már nem az, amit Orbán illiberális demokráciának nevezett, ez már nyílt diktatúra, amit a miniszterelnök akkor von vissza, ha itt lesz az ideje. De hogy mikor lesz itt az ideje, azt is ő határozza meg. Ez egy olyan diktatúra, amelyben minden dolog az emberek ellen van fordítva. Az embertelenség a rendszer lényege. Ennél rosszabb formulát keveset lehet ismerni. Mi olyan diktatúrákhoz szoktunk a történelmünk során, ahol jönnek a fekete autók, és elvisznek. Fekete autók nem jönnek, ennek ellenére ez minden vonatkozásában önkényuralom, mégpedig határozatlan idejű. Vajon felébrednek-e az emberek, és észreveszik-e, hogy mi zajlik körülöttük? Nem úgy látom. Vannak pici tiltakozó ellenzéki körök, de nagyon kevés a lehetőségük és a hatásuk. Rengeteg petíciót írunk alá, leveleket küldünk Orbánnak, semmit nem érünk el. Helyi szinteken talán több szolidaritás érződik az emberek között, de ebből nem fognak országos mozgalmak kinőni. Úgyhogy én a családom és a barátaim kedvességén kívül most semmi jót és vigasztalót nem látok.