Dessewffy Tibor: A közösségi média brutálisan átalakítja a valóság minden terepét

2018. december 3. 07:15 - szerző: Szabó Brigitta

A kormányok és a különböző szolgáltatók szinte mindent tudnak rólunk: mire keresünk rá a neten, kik a barátaink, mit gondolunk a politikáról, mit vásárolunk, mennyi pénzt költünk, milyen egészségügyi állapotban vagyunk. Dessewffy Tibor, az ELTE Társadalomtudományi Kara Szociálpszichológia Tanszékének és Digitális Szociológia Kutatóközpontjának vezetője szerint a kiszolgáltatottság mértéke részben egyéni életstratégia kérdése. De azt is hangsúlyozza, mindezért cserébe sokat is kapunk. Kutatók például kiszámolták, egy mobiltelefonba 98 ezer dollárnyi kütyü van beépítve ingyenes applikációként: fényképezőgép, magnó, zseblámpa, GPS-követő vagy szkenner. De mi lesz a fejlődés ára?

– Aki nincs fent a Facebookon, az paranoiás, elővigyázatos vagy vesztes?

– Bonyolult kérdés, amire könnyű lenne sarkos válaszokat adni, ráadásul időben is változik, probléma-e a Facebookon vagy nélküle élni. Három-négy éve még azt mondtam volna: ez egy alku, amelyet mindannyian megkötünk, és elfogadjuk, hogy a személyes adatainkkal, a figyelmünkkel, a megszólíthatóságunkkal fizetünk egyébként értékes szolgáltatásokért. Ma ezt sötétebben látom, és nemcsak a Cambridge Analytica vagy a választási botrányok miatt. Két nagy veszély körvonalazódik. Az egyik a technológia társadalmi hatásainak, következményeinek végiggondolatlansága, a másik, hogy nagyon tudatosan használják fel a személyes adatokat a profitszerzés érdekében. A folyamatot lehet szabályozni, erőfeszítéseket tenni személyes, nemzeti vagy nemzetek feletti szinten, de a változás elsöprő. A Google-t és a Facebookot is egyetemekről kiugrott, okos, érdeklődő balfékek találták ki, akiknek fogalmuk sem volt a társadalmi hatásról, de arról sem, hogyan lehet pénzt csinálni a platformokból. Az alapszándékuk jó volt.

– Mikor történt a változás?

– Akkor, amikor Sheryl Sandberg kitalálta a Google hirdetési modelljét, amelyet aztán a Facebook is átvett – Sandberggel együtt. Most ott tartunk, hogy a Google elmondja, mit keresünk, mi érdekel bennünket, a Facebook tudja, kik a barátaink, kikkel szeretünk érintkezni, milyen tartalmakat osztunk meg. De üzleti szempontból a legértékesebb adatok az Amazonnál vannak – amely pillanatokon belül Magyarországon is megjelenik. Ott azt is tudják, mit szeretnénk venni és végül mit vásároltunk meg, mennyiért, hol, mikor, milyen összefüggések alapján. És akkor nem beszéltünk az állami ügynökségekről, amelyek képesek összekapcsolni ezeket az adatokat.

Fotó: Merész Márton

– Merre tartunk?

– Bár nálunk még nem terjedtek el az okosotthonok, de a Google-nak, az Apple-nek, az Amazonnak és egyre több szolgáltatónak van már házi inasa, amely a legszemélyesebb térre, az otthonunkra is kiterjeszti a digitális adatok gyűjtését. Helyesebben: nem az Amazon Echója tud mindent, hanem a mögötte álló platform. Beláthatatlan és bonyolult ennek a szövete, s olyan kérdéseket is felvet, mint például hogy milyen interakciók jöhetnek létre ember és gép között, vagy szabad-e csúnyán beszélni egy robottal. Levezeti vagy növeli a társadalmi frusztrációt, ha mindenkinek lesznek olyan digitális szolgái, akikkel üvöltözhet?

– Nem szaladtunk nagyon előre?

– De úgy szaladtunk előre, hogy egy már létező kérdéskörről beszélünk. A megfigyelhetőségünkkel, azzal, hogy egyre több ügyet intézünk a világhálón, az otthonunkban ott az okostévé, az okostelefon vagy éppen az okoshűtő, hogy állandóan online vagyunk, a helymeghatározáshoz kötött szolgáltatások révén tudható, merre járunk, tulajdonképpen mi magunk korlátozzuk a szabadságjogainkat, mi engedünk betekintést a magánszféránkba. A magánszféra ügye az egyik legnagyobb kérdés, a legizgalmasabb kutatási irány.

– Létezik még egyáltalán magánszféra?

– Abban az értelemben, mint húsz éve volt, egészen biztosan nem. Másfelől a magánszféra tisztelete mindösszesen 300 éves történet, addig az emberek az istállóban szeretkeztek a tehenek között, s közben bárki bemehetett oda. Most nem a tehenek között élnek szexuális életet, hanem bekapcsolják a kamerát, és felteszik az internetre. Történetileg létrejövő konstrukciókat tartunk abszolútumnak, de látni kell, hogy ami korábban érték volt, ma már nem az. Fontos észrevenni azt is, hogy mindezért cserébe sokat is kapunk, nem csak szolgáltatásokat. Kiszámolták, hogy egy mobiltelefonba 98 ezer dollárnyi kütyü van beépítve ingyenes applikációként: fényképezőgép, magnó, zseblámpa, GPS-követő vagy szkenner.

– És ez feljogosít bárkit az adatgyűjtésre, az adatbázisok létrehozására, üzleti vagy politikai célokra történő felhasználására?

– Ez a jogrendszerektől is függ. Amerikában például legális az adatbázisok vásárlása és összekapcsolása, s ott a tudás is mélyebb. Európában, különösen mióta bevezették a GDPR-t, olyan szigorú a szabályozás, hogy ha valaki jogkövető módon gyűjt adatokat, akkor jóval korlátosabbak a lehetőségei. Mindennek most történik a tesztelése. Nincs még megfejtés arra, hogy például a Facebookon mért politikai adatokat mondjuk kettővel vagy hárommal kell megszorozni, elosztani, hogy a valóságot lássuk. Ráadásul a Facebook jobban alakítja a valóságot, mint bármely más médium. Ezért jelenleg nem is az a kérdés, hogy mi a valóság és a facebookos mérések viszonya, hanem az, hogy a közösségi média miképp alakítja át a valóság minden terepét.

– Most éppen hogyan?

– Brutálisan.

– Ez hol látszik ez legjobban?

– Nem tudnám eldönteni, hogy a politikában vagy az üzleti életben inkább. Azt tudom, hogy brandet építeni nem lehet közösségimédia-jelenlét nélkül, de politikát sem lehet nélküle csinálni, pláne, ha minimális versenyfeltételek vannak.

– A magyar választások eredményére hogyan hatott a Facebook?

– A magyar választásokat nem a facebookos jelenlét döntötte el. A médiatér 90 százaléka direkt kormánypárti propagandaeszközként működik, a kormánypárt és az ellenzék politikára fordítható anyagi erőforrásai nem összehasonlíthatók. Értetlenkedve hallgatom, amikor azt mondják, hogy a Fidesz előtti kormányok is loptak, akkor is volt korrupció. Mondjuk úgy, hogy ami akkor történt, az a pártfinanszírozási logikán belül volt. Ami most történik, arról jóindulattal azt tudom mondani: egy teljesen új társadalmi szerkezet létrehozását látjuk, ami sok nullával nagyobb összegeket mozgat meg. Nyilvánvaló, hogy a közösségi média területén is nagyobb eszközrendszer állt a Fidesz rendelkezésére. De semmiképp sem mondhatom azt, hogy a harmadik Orbán-kormány a Facebookon alakult.

– Azt tényleg nem, viszont követjük a világtrendet, miszerint a kormányok a digitalizációt kihasználva egyre jobban beférkőznek a magánszféránkba. Gondoljunk csak arra, hogy hány millió térfigyelő kamerát helyeztek ki az utóbbi időben Kínában, Oroszországban, New Yorkban, hogy létezik a valós idejű arcfelismerés. Budapestet is soha nem látott mértékben fogják bekamerázni bűnmegelőzési és terrorelhárítási célokra hivatkozva. És majd azt kérdezik: a közérdek vagy a magánérdek fontosabb neked?

– Az élet minden területén jelen van a digitalizáció, a bürokrácia számára komoly adatbázisok készülnek általa. Ezek összekapcsolásából elképesztő tudásra lehet szert tenni. Bizonyosan tetten érhető ezekben a kormányok politikai ambíciója, de a mindenkori bürokrácia önigazoló, önfenntartó kontrollvágya is. Ezeknek a mindig is meglévő vágyaknak a kielégítése a digitális technológiákkal lehetségesebbé válik, mint bármikor korábban.

– Miért kell még több kontroll?

– A mindenkori vezetés számára – különösen akkor, ha az az önképe, hogy nem kellenek ellensúlyok – mindenféle tudás hatalommá konvertálódik. A politika leginkább a káosztól retteg, attól, hogy esetleg nincs hatalma befolyásolni az eseményeket. Az összekapcsolásból eredő pluszinformációk azt a hamis képzetet keltik, hogy képes kontrollálni a káoszt. Azért mondom, hogy hamis, mert ahogy az ember megteremti ezeket a szerkezeteket, szervezeteket, azonnal létrejön a turbulencia is. Ugyan a Facebookon könnyű követni az embereket, de meg tudnak szerveződni és a semmiből fel tudnak épülni a segítségével olyan szervezetek is, mint például a Migration Aid. Ami egy bonyolult, a magyar állami szervek számára megvalósíthatatlanul komplex humanitárius logisztikai feladatot látott el sikeresen.De a példák ellenére azért a jelenlegi trend az úthengereffektus.

Fotó: Merész Márton

– Kínában 2020-ra lesz kész az a rendszer, amely a térfigyelő kamerákkal történő megfigyelések alapján pontozza az emberek viselkedését, életvezetését, és jutalmazza vagy megtorolja, amit lát. Új társadalmi kasztrendszer épül ki, digitális megfigyelésekre alapozva.

– Szoktam azon gondolkozni, hogy ha ezt az egész digitális forradalmat elcsúsztatom 1950-re, vajon akkor is összeomlik-e az államszocializmus.

– És?

– A tervutasításos gazdálkodás sok irracionális dologtól szenvedett, de ilyen típusú digitális hatalommal felruházva lehet, hogy sokkal később omlott volna össze. Például az a versenyhátrány, ami teljesen nyilvánvaló volt egy amerikai és egy magyar tornacipő között, lehet, hogy nem létezett volna, ha jobban tudnak reagálni az igényekre. Persze ez csak gondolatkísérlet, ami viszont Kínában történik, az a valóság.

– Digitális diktatúráról beszélünk?

– Ami ott azért tud megvalósulni, mert Kínának kommunista egypártrendszere van egy energikus, dübörgő kapitalista jellegű gazdasági rendszerrel ötvözve. A nyugati államok legtöbbjében viszont még mindig van többpárti demokrácia, működik a fékek és egyensúlyok rendszere, joguralom van. Egyébként nagy hibának gondolom, ha európai fogalmakkal próbáljuk leírni Kínát.

– De mint működőképes példa megfoghat európai kormányfőket is.

– Az biztos, hogy a digitális jeleket termelő eszközök száma növekedni fog. A márkák már ma is aszerint súlyozzák a vásárlói értékünket és a hozzánk fűződő viszonyukat, amit tudnak rólunk, és nem egyformán vagyunk kezelve. Filozófiailag nagy kihívás, hogy ebben a helyzetben meddig és miként tartható fenn az egyenlőség fikciója. És persze az is baj, hogy nem velem tárgyalják meg, hogyan fognak minősíteni, hanem mondjuk a telefontársaság a személyes múltam, a nála lévő információk alapján a fejem fölött eldönti, milyen vásárló vagyok. A digitalizáció a társadalomkutatás mikéntjét is megváltoztatja, megnyílik az életszférák új területe. Még olyan gyenge kutatói eszköztárral is, ami nekünk van, elképesztő adatokhoz tudtunk hozzájutni a legutóbbi időkig.

– Például?

– Engem nagyon érdekel, hogy miközben a tömegkultúrában van egy nagyon erős baloldali áramlat, a politikai baloldal Európa-szerte erejét veszíti. A Harry Potter erős baloldali narratíva, benne van a szolidaritás, a gyengék ápolása, védelme, kiállás a másik mellett, fellépés a sötét nagyúrral szemben. Erős áthallások ezek. Megnéztük, hogy azok, akik szeretik a Harry Potter-univerzumot, közéletileg aktívak-e, s inkább balos vagy egy jobboldali konzervatív világképnek jelentenék-e az utánpótlását.

– Mi a következtetés?

– Hogy a baloldali-liberális értékmintázat itt valóban erősebben jelenik meg, de pártpolitikailag nem annyira aktívak, mint inkább a tágabb közéleti mezőben.

– Van bármi a világon, ami megfékezheti az emberek kiszolgáltatottságát?

– Ez egyéni életstratégia kérdése, lehet úgy dönteni, hogy nem megyek bele ebbe a világba. Léteznek olyan biztonságos, ingyenes és mindenki számára elérhető, adatokat nem gyűjtő kommunikációs csatornák, mint a Protonmail, vagy olyan nehezen lehallgathatók, mint a Signal. De amikor ilyen brutális technológiai átalakulás zajlik, szükségszerűek a jelenlegihez hasonló nagy kilengések. Majd amikor jönnek az eddigieknél is nagyobb botrányok, és lesz társadalmi erő az ellenálláshoz, akkor valamennyire visszarendeződnek a dolgok. Kínában nincs ilyen erő.

– Az EU szabályozással próbálkozik. Az mire elég?

– Nyilván Brüsszelben is feltűnik, hogy a Google, a Facebook, az Amazon közül egyik sem európai, vagyis az esszenciálisan fontos tudás odaát van. Az EU stratégiailag elmulasztotta a saját közösségi média, a kereső vagy nagy páneurópai online kereskedőház kialakítását. Ebből sarkosan fogalmazva az fakad, hogy ma a legnagyobb magyar szociológust úgy hívják, hogy Facebook vagy Google. Vagyis az információ az Európán túli platformoknál van. De hadd mondjak valami pozitívat is. Ha a gyógyításban gondolkozunk, akkor döbbenetes változások jöhetnek. Ma még ha elmegyek egy orvoshoz, megnéz, és az univerzális protokoll szerint felírja a gyógyszert. A kórismeret szerint mindenkinek ugyanazt. A digitális technológiákkal megnyílik a lehetőség a személyre szabott kezelésre, az egyéni gyógyszerezésre, arra, hogy folyamatosan tudják majd mérni az életfunkciókat. A perszonalizált gyógyítással átalakul az a filozófia, amely szerint jelenleg működik az orvos és a beteg kapcsolata. Lassan arról beszélgetünk, hogy 150 év lesz a várható élettartam.

– De nem a gyógyszerektől, hanem a megelőzéstől, s mert egészségesen élünk.

– De ennek része az is, hogy a digitális technológiák segítségével olyan vizsgálatokat végeznek el rajtam, amelyekből személyre szabottan kiderül, milyen bajom lehet, mire kell figyelni, mit megelőzni. Igazi forradalom zajlik, amiben az életesélyek kitolása és a szenvedések minimalizálása ugyanúgy benne van, mint a politikai célú adatgyűjtés, a lehallgatás. Nehéz ügy ez, mert nemcsak kiszolgáltatottjai, de kedvezményezettjei is vagyunk a digitalizációnak.